Tüzes szemű barna kislány
üldögél a patak hídján,
szép legény megy arra,
lágyan szól a hangja,
vizet innék, adj hát,
szép legény megy arra,
lágyan szól a hangja,
vizet innék, adj hát.

Mézes szónak ne higgy, kislány,
mert a legény igen hitvány,
megissza a vizet,
ellopja a szíved,
s végül otthagy árván,
megissza a vized,
ellopja a szíved,
s végül ott hagy árván.

Kedvesem a hegyen járt tán,
legeltette ott a nyáját,
messze elment,
messze elment,
úgy fáj a szívem,
messze elment,
messze elment,
úgy fáj a szívem.