Szomorú az idő

Szomorú az idõ,
nem akar változni.
Nagy átok van rajtam,
mért tudlak szeretni?

Szeretni nem tudtam,
de mostmár jól tudok.
Búsulni nem tudtam,
úgyis megtanulok.

Ahol én elmegyek,
még a fák is sírnak.
Gyönge ágaikról
levelek hullanak.

Hulljatok levelek,
rejtsetek el engem!
Mert az én édesem
mást szeret, nem engem.

Hulljatok levelek,
rejtsetek el engem!
Mert akit szerettem
mást szeret, nem engem.

Köszönöm édesem,
hogy eddig szerettél.
Verjen meg az Isten,
ha már megvetettél!

Verjen meg az Isten,
veretlen ne hagyjon!
Szeretetlen társat,
hideg ágyat adjon!

 
 
 
 
 

 

Utolsó frissítés: 2006. augusztus 28.
Poli | Másik Színház | Csoppyblog | © Csoppy, 2006.