Elkártyáztam a gyönge szívem,
suhogasd meg a szoknyám, Hajnal.
Pálinkát lehelek Rád, szelíden,
s megháglak, nehezen, halkan.

Jöjj Oroszország, vodka világ,
nevetés nékem a véred.
Pincefehérek a volgai fák,
csupa tejszínû szûz ez az élet.

Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat.
Veretik körülöttem az õsi dobot,
szaladok, Hajnal, utánad.

Ez a csontpufogás, ez a hanti rege,
hitemet hírdeti híven.
Kataton bálvány légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem.