Éjfélre kondult a Szent Márk harangja
Alszik Velence minden lakója
Künn, a messzi nagy világban minden elpihen
Csak egy árva gondolás jár künn a tengeren

Élt egyszer egy principessa, arca, mint a hó
Palotája kapujában száz aranyhajó
De õ csak egy korhadt kérgû gondolában ült
Miközben az esti szellõ lágyan hegedült

Nézte-nézte Lazaroni szép arany haját
Arany haját, eper ajkát, karcsú derekát.
Miért van az, hogy õ csupán egy szegény gondolás
Szegény, árva Lazaroni, szíve csupa gyász

És mikor a Sóhajok hídján eveztek el
Nem törõdött Lazaroni többé semmivel
Megölte a principessát künn a tengeren
Ne csókolja eper ajkát többé senki sem

Éjfélre kondult a Szent Márk harangja
Alszik Velence minden lakója
Künn, a messzi nagy világban minden elpihen
Csak egy árva gondolás jár künn a tengeren