Neolit leletek bizonyítják, hogy a mocsarak közötti sziget természetes védettsége miatt õsidõk óta lakott hely. A rómaiaknak is volt itt castrumuk. Ennek helyén kezdetben mocsaraktól védett cölöpfalú földvár állott. Az Árpádok alatt, 1212-ben mint "Castrum Temesiensis" szerepel és a temesi várispán (comes) székhelye volt. Az elsõ királyi várkastélyt 1318-ban Károly Róbert építette fel. 1397-ben Zsigmond császár és király idejében országgyûlést is tartottak itt. Amikor az elsõ török portyák idáig hatoltak, az ellenük folytatott küzdelem székhelye lett. Hunyadi János az erõsséget felújítatta és a kastélyt kibõvítette.
« Temesvár (1899) Losonczy tér / Szerb püspöki palota / templom / piac

Temesvár, 1908. Kossuth tér / villamos / Morgenstern Zsigmond üzlete
1456-ban innen indította hadmûveleteit. 1458-ban Mátyás király, majd 1492-ben Kinizsi Pál temesi fõispán is innen indult a török ellen. A Dózsa-parasztháború idején a keresztesek 1514-ben érkeztek Temesvár alá, és ostrom alá vették. Szapolyai János erdélyi vajda hadserege mentette fel, a felkelõk seregét leverte, s vezetõit, Dózsa Györggyel együtt a korabeli módszereket felülmúló, válogatott kínzásokkal kivégeztette. 1552. évi török ostrom idején Losonczy István temesi fõispán volt a vár kapitánya. 
Miután német és spanyol zsoldosai a vár feladását követelték, Losonczy a várat szabad elvonulás fejében feladta. A török azonban a kivonulókat megrohanta, rabolni és gyilkolni kezdett. A védekezõ Losonczy halálos sebet kapott, s fejét Konstantinápolyba küldték. A vár ezután 164 évig török kézen maradt, innen indultak Arad, Jenõ, majd Nagyvárad meghódítására. A császári hadak Savoyai Jenõ vezetésével 1716-ban foglalták vissza a várat, véres ostrom után.

Temesvár a Bánság központja volt, a cs. kir. katonai közigazgatás bánsági fõhadparancsnokságának székhelye volt. Jelentõségét nagyban növelték a szerepköréhez tartozóan itt felhalmozott lõszer- és fegyverkészletek. A Délvidéket Erdéllyel összekötõ földrajzi elhelyezkedése miatt szintén kulcsfontosságú volt birtoklása. Ezek a szempontok a délvidéki polgárháború 1848 nyarán történt kirobbanása után kerültek napirendre az ország hadügyeit intézõ körökben.

Temesvár ostroma, amely 1849. június 11-étõl augusztus 9-éig tartott, az 184849-es forradalom és szabadságharc délvidéki hadszínterének egyik legjelentõsebb ütközete volt. A küzdelem, amelyben az ostromló magyarok részérõl 12 000, a védõ császáriak oldalán pedig 9 000 katona vett részt, a védõk sikerével zárult.
 


« Temesvár, 1899. Gyárvárosi zsinagóga , Róm. kat. templom.

Temesváron már a második-harmadik században is éltek zsidók. Az elsõ világháború elõtt Temesvár lakosságának tíz százaléka, azaz 7.000 fõ volt zsidó vallású. A városnak ekkortájt körülbelül 70.000 lakosa volt. 1821 és 1859 között Temesvárnak volt egy valóban európai hírû rabbija: Rabbi Oppenheimer Zvi Hirsch, akit halála után csodatevõnek tekintenek, egészen a mai napig. A második világháború elõtt a hitközségnek már 12.000 tagja volt, de az üldöztetések és a kommunizmus eredményeképpen a tagok 95%-a kivándorolt. Mára körülbelül 600-an maradtak.

A hitközség virágkorában öt zsinagóga épült Temesváron; közülük kettõ valódi építészeti mûremek. A belvárosi zsinagóga mór stílusban épült 1863-1864 között. Másodszor is felszentelték 1872-ben Ferenc József császár jelenlétében, és ezt követõen sok évig mûködött a neológ zsinagógák rendje szerint: kántorral, kórussal és az orgonával.
Szükségpénz 20 fileri (a fillér többesszámú jelentése), 1919 december 1-én adták ki Temesváron, két hónapra.

J&C Kimmel A. G. konyak cimkéje Temesvárrról.
 
Linkek Temesvárról:

Wikipédia
Repülõjáratok Temesvárra
Szállások Temesváron
 
az oldalt összeállította Szûcs Tamás


[ címlapra ] - [ városok ] - [ vidék ] - [ aukciók ] - [ fórum ] - [ szálláslehetõségek ] - [ vendégkönyv ] - [ levél ]
[
Kalotaszeg Honlapja ] - [ Erdélyi linkgyûjtemény ] - [ Székely linkgyûjtemény ]