Szatmárnémeti - kép: Református láncos templom és a fõgimnázium (1916). 
.
.
A református templom 1788-tól 1807-ig épült, klasszicista stílusban. Mivel az elõtte levõ teret lánc övezi, ezért láncos templomnak is nevezik. A "Castrum Zoltmar" elnevezés a X. századból már ismert, Gizella királynõ 1000 táján királyi vadászokat telepített ide s ezek alapították meg a Német falut. Tatárjáráskor a vidék elnéptelenedett, ezért IV. Béla király újra telepítette. 1535-ben a reformáció egyik központja lett. Itt térített Dévai Bíró Mátyás erdõdi, majd szatmári pap. 1562-ben a török ostromolta, 1646-ban pedig református zsinatot tartott itt Rákóczi György. A megye nemességét a XVIII. sz.-ban Pázmány Péter rekatolizálta, s ezzel megkezdõdött a reformátusok sanyargatása. Késõbb Basta és Montecuccoli garázdálkodtak Szatmárban. Caraffa 1686-ban 61.033 forintot zsarolt ki a szatmáriaktól. 1703-ban Rákóczi mellé álltak a szatmáriak s mellette végsõkig ki is tartottak. A nevezetes szatmári béke után a megfogyatkozott lakosság pótlására 23 sváb falut telepítettek a Károlyiak, ám ezek nagyrészt elmagyarosodtak. A piaristák1727-ben kezdték meg a városban oktató munkájukat. 1753-ban nyomdája is volt Szatmárnak. Ma a vegyes nemzetiségû várost kb. 110.000-en lakják.

Szatmárnémeti honlapja