Az 1332. és 1335. évi pápai tizedjegyzékekben már szerepel a település. A XVI. századig a Toldi család tulajdona volt. 1556-tól az erdélyi fejedelemséghez tartozott. 1598-ban a Várad alól visszavonuló török sereg kiirtotta lakosságát. Nyolc éven át kihalt romhalmaz volt, majd 300 köleséri hajdú telepedett le, akik Toldi Györgytõl 1625-ben meg is vásárolták a területet, 1000 tallérért. A hajdúk Szalonta várát 1620-ba kezdték építeni. Ennek õrtornya volt az un. Csonka-torony. I. Rákóczi György segítségével a várat 1636-ban befejezték. A török újabb támadásakor a vár nagy része romba dõlt, a lakosság elmenekült. Újabb 43 évig lakatlanná vált a vidék és csak 1695 után kezdett újra benépesülni. A XVIII. sz.-ban kb. 200 magyar nemesi család lakott itt.  Kép: Nagyszalontán született Arany János (1817-1882). Az Arany-emlékmúzeum a Csonka-toronyban, a hajdani vár egyetlen maradványában van. Szobra a torony bejárata felett látható. Az Arany-emlékeket a szalontai református gimnázium egyik szobájában õrizték, amíg 1899. augusztus 20-án fia, Arany László kezdeményezésére meg nem nyitották a múzeumot.  További képek Tolnay Tibor tárlatán láthatók oldalainkon Nagyszalontáról.

Nagyszalonta honlapja