Arad Erdély déli kapuja. A Maros vizén a legrégibb idõktõl kezdve tutajon szállították Erdély belsejébõl a sót, fát, építõanyagokat. Azonkívül itt volt a hadi- és kereskedelmi utak átkelõhelye és a középkori sóraktár is. Az oklevelek a XI. sz. elején Orod (Urod) néven említik, mint várispánságot és megyeszékhelyet. 1131-ben II. Béla megalapította a szent-Márton egyházat és a társas káptalant. tatárjáráskor lakosságát kiirtották. A XVI. sz-ban török uralom alá került és csak 1685-ben szabadult fel. 1699-1741 között a város és környéke a maros-menti szerb határõrség székhelye volt.

1849. február 8-án Glöser altábornagy osztrák katonákkal és szerb felkelõkkel Új-Arad felöl betört a városba, de kiverték õket. 1849.július 1.-én a vár megadta magát . Parancsnoka Damjanich tábornok lett. 1849. aug. 2-án a kormány Aradra menekült. A Görgeyre bízott város eleste után október 6-án itt végezték ki a vársáncban a magyar sereg tizenhárom tábornokát. 
Aradról bõvebben:
Képek, információk