Kalotaszegi Hajnali  Kalotaszegi Katonakisero  Kalotaszegi Choreography Songs Kalotaszegi Csujjogatások   Kalotaszegi Mulató Énekek Ej, nem szeretem... Kicsi madár, miért kerseregsz ... Nem tudja aszt senki...

KALOTASZEGI HAJNALI
 

Az én kis pejlovam nem szereti a búzát sem a zabot  Mert még //fiatalon// a zöld árpára szokott  //Az én jó galambom szoktatta (j)a lovamat az árpára  Engem pedig fiatalon, engem pedig maga mellé az ágyra//

Ej te barna kisleány, mér szoktattál maga mellé az ágyra?  Nem gondoltad volna, hogy engemet elvisznek katonának  //El is vittek engem, besoroztak a Regátba hadi munkára  Azt a kutya mindenit, mért is lettem a császár katonája?//

Vissza az elejére
 
 

KALOTASZEGI KATONAKÍSÉRÕ

Mikor mentem faluból kifelé  Lányok kisértek az állomás felé  Mindegyiknek kezet adok sorjába  Csak a babám hagyom legutoljára

Szervusz babám add ide a jobb kezed  Mert én téged igazán szerettelek  Jártam hozzád sok esobe sok sárba  Sokat jártam régi babám hiába

Az a vonat ha elindul hadd menjen  En utánam senki ne keseregjen  Ha valaki //én utánam// kesereg  A jó Isten két kezével áldja meg

Vissza az elejére

Kalotaszegi csujogatások - Erdély

 

/fiúknak való:/ Húzd rá cigány, hegedûs,  A te kezed nem ezüst,  Se nem ezüst, se nem réz,  Csak egy ügyes cigány kéz.  Innám, innám, de nincs mit,  Borért küldnék, de nincs kit,  Itt van az én galambom,  Elmegy az, ha én mondom. Ha ez mindig így vóna,  Ingem, gagyám nem vóna,  Ingem, gagyám eladom,  Mégis megházasodom.  Megesküdtem Isten elõtt,  A mérai templom elõtt,  Hogy nem tartok több szeretõt,  Csak minden ujjamra kettõt.  Kerek ablak, réz a sarka,  Nézz ki babám, nézz ki rajta,  Nézz lefelé, nézz felfelé,  Nézd meg, ki jár arrafelé.  Mátyás István / Mundruc / közölte: Elõre csak legények,  Ne a szoknyát lessétek!  Ide nézz a figurára,  Ne az anyád szoknyájára!  Úgy szeretem a szõkét,  Mint a szõlõszemecskét,  De még jobban a barnát,  Mint a borízû almát.  A mérai hegytetõn,  Integet a szeretõm,  Fejér kendõt lobogtat,  Engem oda csalogat.  Kerek az én kalapom,  Kerekebbre szabatom,  Kicsi az én galambom,  Könnyen megcsókolhatom.  Az én lábam fûzfavesszõ,  Tekeredik mind a kettõ.  Odafenn a sûrûbe',  Rózsa nyílik a fûbe',  Ha nem rózsa, viola,  Szívem vígasztalója.

/lányoknak való:/  Az én uram kóbori,  Meg kéne borítani,  Megborítom uramat,  Kimulatom magamat.  Annyit adok a babámra,  Mint a kötõm madzagjára,  De még arra többet adok,  Ha leszakad, másat varrok.  Ez a Kati szép menyecske,  Úgy repülne, mint a fecske,  Szeretõje mindig más,  Az ura csak ráadás.  Aki reánk haragszik,  Egyék békát tavaszig,  Tavasz után egeret,  Míg a szeme kidülled.  Komámasszony kakasa,  Felugrott a kapura,  Mind azt kukorékolja,  Komámasszony nagy csalfa. Mátyás István / Mundruc / közölte: Ez a legény olyan forma,  Mintha bivalybornyú volna,  Ha kihajtják a mezõre,  Messze hallik a bõgése.  Víg a gazda, víg a vendég,  Bárcsak így tartana mindég,  Három éjjel, három nap,  Kimulatom magamat. Kerek az én csizmám sarka,  Kereken fordulok rajta,  Kerek az én szoknyám alja,  Legény legyen, ki felhajtja. A mérai csorgóvíz,  Olyan édes, mint a míz,  Aki iszik belõle,  Vágyik a szerelemre. Ez a legény úgy járja,  Térdig látszik a lába.  Alig várom szüretet,  Szüret után egyebet,  Hogy vigyék el nénémet,  Néném után engemet.

Vissza az elejére

Kalotaszegi Mulató Énekek

I/1.  Édesanyám rózsafája  Engem nyílott utoljára  Bár sohase nyílott volna, nyílott volna  Maradtam volna bimbóba', hateha.  Én vagyok az, aki nem jó  Felleg-ajtó nyitogató  Nyitogatom a felleget, a felleget  Sírok alatta eleget, hateha.  I/2.  Nagypénteken mossa holló a fiát  Ez a világ kígyót-békát rámkiált  Mondja meg hát ez a világ szemembe  Kinek mit vétettem én életembe'.  Édesanyám, mi zörög a zsebébe?  Ha apró is, adjon egyet belõle!  Veszek véle, csináltatok márványkõbõl koporsót,  Négy sarkára ráveretem a jajszót.  Édesanyám kiáll a kapujába,  Sirat engem fekete gyászruhába'.  Édesanyám, ne sirasson engemet,  Másnak adtam cserébe a szívemet.  I/3.  Az én kispejlovam nem szereti a szénát, meg a zabot,  Hej, de amióta, amióta a zöld árpára szokott.  Az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára,  Engem pedig fiatalon, engem pedig maga mellé az ágyra.  Ej, te hamis kislány, mért szoktattál magad  mellé az ágyba?  Nem gondoltál arra, hogy engemet  elvisznek katonának.  Besoroztak engem, el is visznek a Regátba hadimunkára,  Azt a kutya mindenit, azt a betyár mindenit a világnak!

Vissza az elejére

Ej, nem szeretem...
 

Ej nem szeretem az idök járását,  Megforditom kalapom álását  Nem árt annak sem esö, sem dara,  Ej, még a jég is lepereg róla  Ej amott jönnek hárman a zsandárok,  Zörgetik az apró szemü láncot  Rámverik az apró szemü láncot  Ej kedves rózsám ne tarts hozzám számot  Ej udvaromon van egy nagy almafa,  Tetejében három piros alma  Az az alma teli van féreggel,  Ej az én rózsám tökéletlenséggel

Kicsi madár mért keseregsz az ágon

1. Kicsi madár mért keseregsz az ágon  Nem csak te vagy elhagyott a világon.  ||: Nekem sincs sem édesanyám sem apám  A jóisten mégis gondot visel rám :||  2. Kiskoromban árvaságra jutottam  Életemben de sokat szomorkodtam.  ||: Megtanultam hogy kell türni, szenvedni  Azt is tudom hogy kell szivböl szeretni :||  3. Árva vagyok, még a nap se süt le rám  Árva vagyok mert nincs édesanyám.  ||: Árvaságom még a nap is siratja  Sötét felleg, mi az éget boritja :||  4. Mostoha volt hozzám még,  Hozzám még a világ is,  Száraz földben elhervad a virág is.

Nem tudja aszt senki, csak a Jóisten

Nem tudja aszt senki, csak a Jóisten 1. Nem tudja aszt senki, csak a Jóisten,  Milyen bánat van az én bús szivemnek.  ||: Ha kicsapna, tenger lenne belöle,  Nagy a világ, elboritná örökre :||  2. Titkon nyilik, titkon hervad a rózsa,  Bárcsak soha ne szerettelek volna.  ||: Hagytam volna békét a szerelemnek,  Jobb lett volna az én árva szivemnek :||  3. Ha elmégy is édes rózsám, kivánom,  Hogy az út elötted rószává váljon.  ||: Még a fü is édes almát teremjen,  A te szived holtig el ne felejtsen. :||