SZÁZADOK
X - XI - XII - XIII - XIV - XV - XVI - XVII - XVIII - XIX - XX
 
 
 

1009 az Erdélyi püspökség alapításának feltételezett idõpontja.

1146 II. Géza király (1141-1162), majd III. Béla Rajna- és Mosel-vidéki német és vallon telepeseket hív be a radnai-besztercei, a szebeni, újegyházi és nagysinki késõbb székeknek nevezett térség benépesítésére.

1177 az elsõ ismert okleveles adat a Fehér megyei ispánról.

1202 a dél-erdélyi koraközépkori egyházi építészetre döntõ hatású cisztercita kolostor alapítása Kercen. 1179 II. Béla király francia nexusai révén Pontigny-bõl francia cisztercita szerzeteseket a somogyi Egresen, õk alapítják 1202-ben "a fogarasi románok földjén" a kerci kolostort és építõmûhelyt.

1211-ben királyi adománylevél az Acaronban (korábban Jeruzsálemben) mûködõ Szûz Mária-ispotály keresztes lovagjainak adományozza a Kunország felé esõ Borza (Barca) nevû, "puszta és lakatlan" földet, akik Koblenz-vidéki, a Rajna bal parti településeirõl származó német telepesekkel alapítanak ott életet.

1222 a románság elsõ ismert okleveles említése Erdélyben. II András király a Barcaságon letelepített német lovagoknak jog szerint lehetõvé teszi, hogy a Szeben megyei Aknán (Vízaknán) kitermelt kõsót a székelyek és a románok földjén (per terram Siculorum aut per terram Blacorum) vámmentesen szállíthassák; 1247-tõl a franciás blac, blacus helyett az oklevelekben is a görög és szláv vlach-ból átvett olacus, olachus elnevezést használja a kancellária, mely a magyar népnyelvi oláh latinosított formája. A király Kerc (Fogaras-földje) és Hátszeg központokkal két önkormányzattal felruházott román határõrvidéket szervezett, s élükre egy-egy román vajdát, föléjük pedig egy-egy magyar ispánt állított. A Hátszeg vidéki román vajda késõbb átvette a Szörényi bánság irányítását is.

1224 Diploma Andreanum, II. András magyar király kiváltságlevele rögzíti a szászok letelepedésének kormányzati jogrendjét a Királyföldön (fundus regius, Königsboden). Ekkor lettek a II. Géza király (1141-1162) hívására beköltözött és Szeben tág körzetében letelepedett német hospesek (Rajna-Mosel-vidéki csoportok) területi kiváltságot élvezõ népcsoporttá: "az egész nép Szász Várostól fogva Bárolt nevû hellyig, a Székelyek földjével, Sebes földével, és Darócz földivel együtt, egy nép, a vagy Társaság légyen és egy Birótól fügjön, a Szebeni Comes, az az Fõ Ispányon kivül, akár mellyik Vármegye Fõ Ispánnyának rajtok tellyességgel semmi hatalma nem lehetvén." (Az oklevél 18. századi fordításából.) A kiváltságokat évi 500 márka adóval, és a király szüksége szerint külföldön 500, belföldön 100 katona kiállításával kellett honorálni. Ha nem a király vezette a hadat belföldön, akkor 50 katonával.

1241-1242-ben a tatárok betörése elpusztítja a lakott települések többségét.

1270-tõl kezdve említik az oklevelek a székelyek legnépesebb csoportját a telegdi székelyeket, mint önálló igazgatási egységet alkotó népcsoportot.

1287-ben megkezdõdik Erdély legmonumentálisabb épülete, a gyulafehérvári katedrális újraépítése a sebesi szászok által tíz évvel korábban fölégetett, István király korabeli templom és egyházi épületek romjai fölött.

Erdély az önálló államiság útján

1315 a késõbb (1550-ben) Medgyes székben egyesült Két szász szék (Medgyes és Selyk) elsõ említése a dokumentumokban.

1332-1337 a pápai tizedjegyzék kiterjedt településhálózatot és jelentõs számú adófizetõ portát számlál Erdélyben.

1349-ben keltezett oklevelek említik elõször, 1355-ben név szerint is a szebeni provincia Hét szász széket.

1366-ban Nagy Lajos király Beszterce-vidékre is kiterjeszti a Diploma Andreanum jogrendjét.

1373 Nagy Lajos király rendelésére Kolozsvári György és Márton mûhelyében elkészül a prágai Hradzsin udvarán álló sárkányölõ Szt. György, a cseh királynak ajándékozott "elsõ kereszténykori, szabadon álló lovas szobor".

1486-ban Mátyás király megerõsíti a szászok jogait Erdélyben és ezzel az elismeréssel megkülönböztetett kormányzati területté válik az egész szász nemzetet egységbe fogó, lényegében 1876-ig mûködõ Szász Univerzitás

1515-1525 a királyföldi templomok faragott szárnyas oltárai (Berethalom, Szászbogács, Rados, Szászsebes) kiterjedt, a korban figyelemreméltó faragó mûhelyek mûködésérõl adnak hírt.

1526 november 11-én Zápolya János erdélyi vajdát királlyá koronázzák.

1529 június 29-én Zápolya seregei Földvárnál megverik a Ferdinánd-párti seregeket, Erdély János király hûségére tér. Trapolder Lukács Nagyszebenben nyomdát alapít.

1535-ben a Németországból Brassóba hazatérõ Johannes Honterus nyomdát állít föl és megkezdi a szászok reformációját.

Erdélyi Fejedelemség

1540 július 7-én születik János Zsigmond, János király és Izabella lengyel királyi hercegnõ fia, Erdély elsõ fejedelme.

1542 Izabella Erdélybe költözik. Martinuzzi György váradi püspök helytartóként kormányoz.

1544-ben a tiszai részek, az ún. Partium elõször vesz részt az erdélyi országgyûlésen, megalakul a késõbbi erdélyi fejedelemség önálló törvényhozó testülete.

1550 Heltai Gáspár Hofgref Györggyel közösen nyomdát alapít Kolozsváron.

1562 június 20-i segesvári országgyûlés - A székely felkelés, amelyet a fõemberek kiváltságolása váltott ki, ebben az évben érik nyílt fegyveres lázadássá. János Zsigmond fejedelem csapatai a megosztott had kisebbik részét Görgényben, a Nyárád vize mellett megveri, majd kegyetlenül lemészároltatja. A had nagyobbik hányada önként feladja vezéreit és hazavonul. A Segesvárra összehívott országgyûlés a közszékelyeket fejedelmi népekké nyilvánította. Kimondja a közrend adóztatását és vagyonának elkobozhatóságát, eltörli a népfelkelést és a hadkötelezettséget. Ezekkel az intézkedésekkel a fejedelemség gyakorlatilag egységesítette az ország társadalmának szerkezetét, ami akkor lényeges fordulópontot jelentett Erdély történetében.

1568 a tordai országgyûlésen kimondják a szabad vallásgyakorlás jogát: "ki-ki a maga értelme szerint hirdessék az evangéliumot".

1571 a speieri egyezmény, amelyben János Zsigmond lemond királyi címérõl és elismertetik fenséges fejedelmi címe. Erdély szabadon választ fejedelmet. Az országgyûlés "bevett vallásoknak" fogadja el a református, unitárius, evangélikus és a katolikus felekezeteket.

1571 március 14-én meghal János Zsigmond. Május 25-én Báthori Istvánt, a késõbbi lengyel királyt (1576-1586. december 13) Erdély vajdájának választják. Az olasz fõiskolákon pallérozott Báthoriak és udvari környezetük reneszánsz udvartartást rendeznek be a gyulafehérvári palotában. Bakfark Bálint, Balassi Bálint és egy utcasornyi olasz mûvész, muzsikus, építész az udvar állandó vendége.

1579-ben Báthori István a jezsuitákra bízza egy kollégium alapítását Kolozsmonostoron. A dévai várbörtönbe zárják és ott meg is hal Dávid Ferenc (1510-1579) Erdély egyetemes hatású reformátora, az unitárius egyház megalapítója és püspöke.

1583-ban Matthias Fronius brassói szenátor összeállítja az erdélyi szászok 1853-ig hatályos jogi kódexét, az Erdélyi Szászok Statútumát.

1588 A medgyesi országgyûlés kitiltja a jezsuitákat Erdélybõl.

1595 Báthori Zsigmond erdélyi fejedelmet hûbérurának ismeri el a török fenyegetés ellen szövetkezõ havaselvi és a moldvai vajda. Zsigmond csapatai egy évvel késõbb csatát nyernek Calugareni-nél, fölszabadítják TIrgovistét.

1603-1608 Bocskai István fejedelemsége

1607 megjelenik Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítása.

1613 október 23-án a rendek fejedelemmé választják Bethlen Gábort (1613-1629). A fejedelem átfogó építkezési programot dolgoz ki, amelybõl nem maradnak ki a családi építkezések sem. Olasz mesterek tervezik át a fehérvári, a radnóti, a váradi, enyedi, marosillyei fejedelmi házakat, várakat. Giovanni Landi, Giacomo Resti és az eperjesi Linder Márton az udvari építészek.

1621 A Morvaországból menekülõ anabaptista iparosokat (habánok) Alvincen telepíti le a fejedelem. A kézmûves habánoktól szép, ma mûtárgy értékû kerámiánkat örököltük.

1622 A gyulafehérvári akadémia alapítása. Keresztúri Pál, Geleji Katona István (a Magyar grammatikátska szerezõje, erdélyi ref. püspök) és Csulai György tanít az academicum collegiumban, majd Fehérvárra érkezik a 17. századi német költészet teoretikusa, Martin Opitz, késõbb a herborni egyetem három híres tanára: Alstedt János Henrik, Bisterfeld János és Piscator Lajos.

1653 Apáczai Csere János visszatér külföldi tanulmányairól és elfoglalja tanári állását Gyulafehérváron. Megjelenik enciklopédiája, a Magyar logikátska. II. Rákóczi György fejedelem kodifikáltatja az erdélyi törvényeket (Approbatae Constitutiones Regni Transsylvaniae et Partium Hungariae).

1661-1662 a török seregek elsõ nagyszabású pusztító átvonulása Erdély keleti részeiben és a Székelyföldön Rákóczi fejedelem megfontolatlan lengyelországi háborúja és Kemény János nagyszöllõsi csatavesztése után. A pusztítás a tatárok 1241. évi betöréséhez hasonlítható. Apafi Mihály az utolsó erdélyi fejedelem (1662-1690 április 15).

Erdély önálló osztrák birodalmi tartomány

1691 december 14-én I. Lipót császár kiadja (a Bethlen Miklós kancellár által kialkudott és végül megfogalmazott) Erdély sajátos közjogi helyzetét szabályozó okiratot a Diploma Leopoldinumot.

1697 az erdélyi görög katolikus egyház megszervezésének kezdete. 1701-ben diplomában rögzítik az uniót elfogadó románok számára, hogy a Rómával egyesült románokat, papokat és világiakat egyaránt hozzászámlálják a római katolikus rendhez, "miáltal ezek a hazai jog részesei" lesznek.

1715 a gyulafehérvári vár átépítésének kezdete. A vár díszkapui (1, 3 és 4-es kapu) a leggazdagabb barokk szobrászati díszek erdélyi világi mûveken.

1716 februárjában VI. Károly császár visszaállítja az erdélyi püspökség székhelyét Gyulafehérváron és Mártonfi György esztergomi kananokot nevezi ki az 1556 óta üres püspöki székbe és a Fehér megyei fõispánságba. Megkezdõdött a katolikus restauráció Erdélyben.

1735 júliusában leirat indítja el a királyi tábla állandósítását, elsõ elnökét 1736. május 17-én a szebeni országgyûlésen iktatták be. Székhelye Marosvásárhely lett, a fõkormányszék pedig Szebenben maradt.

1763-1764 a határõrség megszervezése Erdélyben is.

1768 Mária Terézia legfelsõbb rendelettel nagyfejedelemséggé nyilvánítja Erdélyt, az osztrák uralkodók az erdélyi nagyfejedelmi címet is használják császári és királyi címeik mellett

1773-ban teszik le a Kolozsvár fõterét ékesítõ Bánffy-palota alapkövét. A palota 1786-ban készült el és döntõ stiláris befolyása volt a késõbbi erdélyi kastély- és házépítésre.

1776-ban a bécsi kancellária Martinelli Xavér Ferenc kamarai építészt, a balázsfalvi templom építõjének fiát nagy építõprogrammal küldte Erdélybe. Munkája eredménye számtalan kisebb barokk templom, vagy átépítés.

1781-ben II. József császár a zsidók letelepedését Erdélyben a könyvtáralapító Batthyany József erdélyi püspök javaslatára Gyulafehérvárra jelölte meg, s ott iskolaalapítási jogot is kaptak.

1783 májusában a császár erdélyi körutat tesz, Gyulafehérvárról a szemináriumot Kolozsvárra rendelte, annak az épületeit pedig átadta a katonaságnak.

1790 a szebeni országgyûlésen indul Erdélyi Magyar Hírvivõ címmel az elsõ magyarnyelvû politikai újság.

1791-ben az erdélyi fõkormányszék Kolozsvárra költözik. Megalakul az Erdélyi Tudós Társaság.

1792. november 11-én önkormányzati és széleskörû mecénási támogatással megnyílt az elsõ színházii évad Kolozsváron, átmenetileg dr. Pataki házában. A színdirektor Kótsi Patkó János, a társulat zeneszerzõ karmester Lavotta János. 1804 tavaszán a református kollégiumtól megvásárolt telken megkezdõdik a kolozsvári nemzeti színház építése. 1821. március 11-én az intézmény megnyitásra kész. "A színház lángfényben ragyogott. Zrínyi Miklós vala kitûzve. Nem színészek adták, hanem Erdély fõrendei, urak és hölgyek mûkedvelõ társasággá alakulva hozzák színpadra." - tudósít az eseményrõl Kõvári László.

1810-ben születik (megh. 1898-ban) Markos-falván Barabás Miklós akinek munkássága a biedermeier korszak kiteljesedését jelenti a magyar mûvészetben.

1812-ben megjelenik Petru Maior a románok dáciai történetének kezdeteivel foglalkozó történeti mûve, amely a román nacionalizmus bibliája lett. Maior, Gheorghe Sinkai és Samuil Klein a budai egyetemi nyomda alkalmazottaiként dolgozva egészítették ki humanista tanulmányaikat és leginkább magyar, illetve bécsi forrásokra támaszkodva alkották meg történeti jellegû mûveiket és alapozták ezekkel az Erdélyi Iskola néven ismert román nemzeti felvilágosodási mozgalmat.

1817 február 25-én ünnepélyesen megnyílik Szebenben a Brukenthal-múzeum.

1831-1834 az erdélyi országgyûlésen a fiatal reformnemzedék (Wesselényi Miklós, Kemény Dénes, Szász Károly és Bethlen János) az impérium és Magyarország területén 1767-ben hatályba lépett úrbérrendezési törvény és a jobbágyság földhöz jutási a jogának elfogadását kezdeményezi. Wesselényi fölosztja birtokai egy részét jobbágyai között.

1835 Bölöni Farkas Sándor "Észak-amerikai utazása".

Erdély elveszti autonómia státusát

1848-ban a Kolozsvárra összehívott országgyûlés kimondja Erdély unióját Magyarországgal. Agyagfalván a székelyek az osztrák katonai adminisztráció ellen emelnek szót, a románok május 3-án Balázsfalván szövegezik meg követeléseiket. Az egymásnak feszülõ indulatok lehetetlenné teszik a megfontolt egyeztetést. A Nyugati-Szigethegység román településeinek légiókba (népfelkelõ-kerületbe) szervezett lakossága megismétli a 60 évvel korábbi Horea-lázadás vérengzéseit az Erdélyi Hegyalján. Megkezdõdött a polgárháború.

1860-ban az Októberi Diploma átfogalmazza a képviseleti rendet Erdélyben és országgyûlés összehívását kezdeményezi Szebenben. Az új képviseleti norma szerint a vármegyei hatóságokban és az országgyûlésben a román nemzetiség is hangsúlyozottabb képviseletet kapott volna. Az 1863-64-es szebeni erdélyi országgyûlés három hivatalos nyelvet vezet be a kormányzatban: a németet, a magyart és a románt. A magyar vármegyei képviselõk tiltakozására a császár visszavonta korábbi rendeleteit.

1872-ben megalakul a kolozsvári Ferenc József Egyetem. Erdélyre is kiterjesztik az egységes magyar adminisztrációt, s ezzel megszûnik Erdély önálló államisága.

1892 A Román Nemzeti Párt memoranduma Ferenc Józsefhez

1897 április 5-én megnyitják a 63,6 kilométer hosszú Sepsiszentgyörgy-Csikszereda vasútvonalat, október 18-án az 51 kilométeres Csikszereda-Gyimes-völgye szakaszt. 1905-ben nyitják meg a Szászrégen-Déda, 1907. december 5-én a Madéfalva-Gyergyószentmiklós, 1909. november 28-án a 73 kilométeres Déda-Gyergyószentmiklós vonalat, amellyel elkészül a Székely körvasút teljes nyomvonala.

1902-ben állítják föl Kolozsváron a pozsonyi Fadrusz János Mátyás-emlékmûvét.

Erdély Romániában

1920 az elsõ világégést elszámoló békemegállapodások Erdély és a csatolt részek jelentõs területeit a Román Királysághoz csatolják.

1921. január 24-én Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István Kiáltó szó c. röpirata, amely munkára, építésre, önszervezésre szólította föl az új helyzetben tétovázó, tájékozatlan magyar közösséget.

1924-25 telén jelent meg az erdélyi napilapokban Kós Károly, Kádár Imre, Ligeti Ernõ, Nyírõ József, Paál Árpád és Zágoni István felhívása, amelyben bejelentik az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó megalakulását.

1926-ban a Helikon erdélyi írók akadémiáját alapító társaságot báró Kemény János látja vendégül marosvécsi kastélyában.

1937 az erdélyi magyar írók és értelmiségiek Vásárhelyi Találkozója.

1940. augusztus 30-án a második Bécsi Döntés értelmében Erdély és a Partium, illetve Máramaros területeinek egy része (összesen 43492 négyzetkilométer) ismét Magyarország igazgatása alá kerül.

1948. október 3-án az 1800 fõs görögkatolikus papság kongresszusán megjelent 430 képviselõ "kérelmezi" viszafogadásukat az ortodox egyházba. A görögkatolikus egyház formálisan megszûnik, vagyonát átveszi a román ortodox egyház. 1989. Karácsonyán a görögkatolikusok újjászervezik egyházközségeiket, érsekségük Balászfalván megkapja történelmi székhelyét és székesegyházát.

1949 februárjában hivatalosan fölavatják az Egységes Protestáns Teológiai Intézetet Kolozsváron.

1952. szeptember 21-én törvény erejû rendelet "korrigálja" az 1950-ben kialakított közigazgatási szerkezetet és egyéb közigazgatási egységek összevonása mellett létrejön a Magyar Autonóm Tartomány Marosvásárhely székhellyel, 13550 négyzetkilométeres területtel (lényegében a Székelyföld megyéi és a régeni, illetve a toplicai - maroshévízi - rajon) és hozzávetõlegesen 730000 lakossal. 1960-ban felosztották Maros és Brassó tartomány között. Az autonóm tartomány Maros-Magyar Autonóm tartomány néven élt tovább, Háromszék viszont Brassó igazgatása alá került. A mai közigazgatási szerkezetet (megyerendszert) 1968 februárjában alakították ki, az MMAT Maros és Hargita megyére tagolódott, Brassó tartományból kivált és önálló megye Kovászna megye, azaz Háromszék.

1959-ben a kolozsvári egyetemek egyesülésébõl létrejön a Babes-Bolyai Tudományegyetem Kolozsváron. Az önálló magyar tannyelvû iskolák is közös igazgatás alá kerülnek.

1989 decemberében a Ceausescu-diktatúra megdöntésével Romániában is megkezdõdik az európai integrációs törekvésekhez közelítõ rendszerváltás. 




[ címlapra ] - [ városok ] - [ vidék ] - [ aukciók ] - [ fórum ] - [ szálláslehetõségek ] - [ vendégkönyv ] - [ levél ]
[ Kalotaszeg Honlapja ] - [ Erdélyi linkgyûjtemény ] - [ Székely linkgyûjtemény ]
Erdély Honlap - © Szûcs Tamás - 1997-2003
[ impresszum ] - [ médiaasjánlat ]