Gittai István: Ó, gesztenyék

Rettenetes hidegben, ahogy a folyóhoz értem, látom én, hogy egy száz-százhúsz fõnyi asszonycsoport, lenge öltözékben ott térdepel a jégen, és tíz körömmel kaparászik. Bizonyosan valami õrült szekta tagjai lehetnek, gondoltam, jobb õket nagy ívben elkerülni. Túl vagyok én már azon a koron, hogy holmi hókuszpókuszokkal, ceremóniákkal engem megetessenek. Már a híd közepén jártam, amikor a szemem sarkában feltûnt nekem, hogy az egyik hosszúlábú fiatalasszony kiemelkedik a csoportból, s villámgyorsan közeledik a hídhoz. Megálltam. karcsú látványa, lila selyemruhája alól áttetszõ nõi sejtelmei - nagy hideg ide, nagy hideg oda - megbabonáztak. "Hát meg se kérdezed, mit mûvelünk a jégen?" - kérdezte a csábítás minden fortélyával és praktikájával a hangjában. "Biztosan imádkoztok a tavaszért" - válaszoltam neki bizonytalanul. "Ugyan már! A férfiaknak kaparjuk a gesztenyét. Neked éppen én kaparom. A jégtükörben és alatta is találni gesztenyét, ha nem tudnád!" Hirtelenében mi mást is válaszolhattam volna, mint azt, hogy "Csókollak, szépasszony". S már ott is termettem a jégen, hogy megtegyem a csókot. Efféle hallucinációk törnek énrám manapság.


[ címlapra ] - [ városok ] - [ vidék ] - [ aukciók ] - [ fórum ] - [ szálláslehetõségek ] - [ vendégkönyv ] - [ levél ]
[ Kalotaszeg Honlapja ] - [ Erdélyi linkgyûjtemény ] - [ Székely linkgyûjtemény ]
Erdély Honlap - © Szûcs Tamás - 1997-2003
[ impresszum ] - [ médiaasjánlat ]