ERDÉLY HONLAP


PÉNTEK ESTI SZABADSÁGUNK

- A NAGYVÁRADI ADY-KÖR HÚSZ ÉVE -
A könyv a Bihari Napló Kiadó gondozásában jelent meg 1998-ban,Nagyváradon 

TARTALOM:

Beszélgetések:
Kôrössi P. Józseffel budapesti otthonában
Fábián Imre költô, író, könyvkiadó
Gittai István
Méder Zsolt
Sall László költô
Tóth Károly Antal és Tóth Ilona
_________________________________________
Kinde Annamária: Hadikör hat tételben
Hodgyai Mátyás története
Tüzes Bálint: Körcikkek
Pataki István: Körön belül is túl
_________________________________________
Az Ady Endre Irodalmi Kör hírei a Fáklya című nagyváradinapilapban 

Beszélgetés Kôrössi P. Józseffel budapesti otthonában

 

– Emlékezetem szerint valamikor ’71 ôszén, az Igaz szó bihariszámának megjelenése tájékán kapcsolódtál be az Ady-körbe. Az akkor méggimnazista diáknak miért lett fontos ez a fórum?

– Valóban ez idô tájt léptem színre verseimmel. Az ominózus szám mintegyfél évig készült, s én az utolsó pillanatban csöppentem bele. Mint gimnazista,osztályomból elôször eljártam a körbe. Ezt azért hangsúlyozom, mert igenjó osztályunk volt. Rajtam kívül Ara-Kovács Attila, Pataki Pista, SzlafkayAttila és Mohácsi László kacérkodott az irodalommal. A fiúk kicsit le isnéztek azért, hogy én az Ady-körbe járok. A kör akkoriban öregesnek, magukatnagyon komolyan vevô, fontoskodó társaságnak tűnt. Nem volt jellemzô afiatalok jelenléte. Errôl az idôszakról azt is tudni kell, hogy ’71 nyarán,kora ôszén kezdeményezésemre megalakult a Kortárs Színpad. Ezáltal belekerültemegy színészek, rendezôk, kocsmázók társaságába. Visszagondolva a gimnáziumiévekre, feltétlenül szólnom kell magyartanáromról, Demkó Lászlóról, akiapám mellett döntôen meghatározta életpályám ilyetén alakulását. Ô latint,világirodalmat és magyar irodalmat tanított nekünk. Pedagógiai módszeréheztartoztak a zárójelek. Ilyenkor olyan magyar történelmi utalások következtek,amelyekrôl nem volt szabad beszélni. Ô mégis beszélt nekünk ezekrôl, tizenhat-tizenhét-tizennyolcéveseknek. Nem is annyira az általa elmondott tényszerűségek hatottak,mint inkább a bátorsága, hogy mer beszélni. Amikor azt mondta, zárójel,mindenkinek hallhatóan le kellett tennie a ceruzát. Ha meglátta, hogy felvetted,és jegyezni kezded az általa mondottakat, kiküldött az óráról.

– A Kortárs Színpad létrejötte és az Ady-köri tevékenység egyidôbelifelélénkülése Váradon aligha volt véletlen.

– Ha egyenlôségjelet nem is, de párhuzamot vonni mindenképpen leheta századelô, a holnaposok és a hetvenes évek Váradja között. Mindkét történelmipillanat felszínre hozott egy-egy tehetséges csoportot, akik külön-különkihozták magukból alkotói képességük maximumát. A hetvenes években – közeltíz éven át – olyan hosszúra nyúlt pillanatnak lehettünk tanúi, amikora tehetségek kiadtak magukból mindent. Éppen azért, mert egy idôben nagyonsok tehetséges ember nyüzsgött Váradon és a környéken. Nem lehet elfelejteniazt, hogy engem, a tizenhét éves srácot Tüzes Bálint elvitt az akkor halálosbeteg Szabó József rendezô lakására, mondván, nem halhat meg úgy, hogyti ne találkozzatok. Ugyancsak Bálint vitt el Fux Pali műtermébe, aki maIzraelben él, és világhírű festôművész lett. Ugyancsak erre az idôszakraesik a váradi színház román társulatának fénykora. Az Alexandru Colpacirendezô köré verbuválódott társulat művészi színvonala messze felülmúltaaz akkori magyar társulat nívóját. Bulgakov rendezéseire, a Pirandelóra,miként Mrozek Tangójára is máig emlékszem. Ebben az idôszakban rendszeresenközölték verseimet. Így utólag visszagondolva jóval gyakrabban, mint aztszerény tehetségem indokolta volna. Pataki Pista nálamnál sokkal lényegesebbetprodukált, ennek ellenére csak elvétve közölték írásait.

– Szerinted miért?

– Míg én állandóan nyüzsögtem, ő kevésbémutogatta magát. Úgy is mondhatnám, én jól adminisztráltam magam, ezzelszemben ô nem igazán törôdött a nyilvánossággal. A lapok valószínűlegszervezôi munkámat honorálták egy-egy közléssel. Utólag visszaolvasva akkoriírásaimat, prózám, publicisztikai jegyezeteim jobbnak tűnnek, mint a verseim.

– Egyszer csak mintha szűknek érezted volna Váradot, ugyanis ahetvenes évek közepe táján nyakadba vetted Erdélyt, s onnan rendre hozzánkcsalogattál egy-egy felolvasás erejéig fiatal tollforgatókat.

– Ki-kirepüléseim is maguktól jöttek. Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda,Udvarhely az újabb barátkozások színhelye. Számtalan olyan fiatal alkotótcsaltam el hozzánk, akikrôl addig legfennebb csak hallásból tudtak a váradiak.Gondolok itt Szôcs Gézára, Cselényi Bélára, Egyed Péterre, Balla Zsófiára,Gagyi Józsefre és másokra.

– Felmerült annak lehetôsége, hogy a Fáklya elküldjön az újságírófôiskolára.

– Készülôben volt már elsô kötetem, amikor Tôke Csaba azzal állt elô,hogy nem volna-e kedvem a Ćtefan Gheorghiu Újságíró Fôiskolához. Az odaküldésegyik és legfontosabb feltétele az volt, hogy abszolút feddhetetlen személynekkellett lenni. Máig sem tudom, hogy miért nem kaptam meg a feddhetetlenségemetigazoló papirost. Akkor rosszul esett, de ma már jó pont az, hogy ideológiaiszempontból nem feleltem meg.

– Az Ady-kör tagjainak ’75 nyarán–ôszén történt meghurcoltatásábólte kimaradtál. Miért?

– Azon ominózus júniusi estén valóban nem voltam ott Varga Gabiéknál,de az esettel kapcsolatosan van egy kevésbé ismert háttér-történetem. Elôbbazt hittem, hogy a köri tagok közül engem többen megtagadtak. Késôbb kiderült,hogy kíméletbôl nem akartak engem bemártani az ügybe. Egy ízben megállítottamGabit az utcán, rákérdeztem, hogy miért változott meg magatartása irányomban.Erre elhívott hozzájuk, megengedte a vízcsapot, bekapcsolta a rádiót, éselmesélte a történteket. Ekkor tudtam meg, hogy elhurcoltak nyolc-kilencembert, hogy házkutatás volt nála, hogy az egész jól megszervezett szekusakcióvolt. Ekkor én elhatároztam, hogy valamit csinálni fogok. Szerencsémreösszeismerkedtem Ágoston Vilmos sógornôjével, Tavaszi Hajnallal (VargaGábor jelenlegi feleségével – a szerkesztô megjegyzése). Elfecsegtem nekia Váradon történteket, Hajnal azt mondta, hogy tud segíteni. Barátnôjével,Kerekes Ágival hármasban stopal elmentünk Csíkszeredába, ahol Ágoston Vilmoslakott. Panellakásukban feltűnt nekem, hogy Vilka mintha megkukult volna,csak hallgatott. Két napig nem tudtam elmondani neki, hogy miért is jöttemhozzá. Egyszer csak azt mondja: menjek el vele borvízért. Demizsonokat,kishordókat raktunk a Dacia csomagtartójába, s elindultunk. A városon kívülmegálltunk egy búzatábla szélén, s ott végre tövirôl hegyire elmondhattamneki a Váradon történteket. Ô azt kérdezte, elmennék-e Bukarestbe Méliuszhoz.Ugyanis egyedül ô tudna segíteni. Természetesen vállaltam a Bukarestbeutazást. Még néhány napot idôztünk Csíkszeredában, majd Vilka közölte velem,most már elindulhatsz Méliuszhoz. A két lánnyal – akiket a részletekbenem avathattam be – ugyancsak autóstopal Bukarestbe mentünk. Soha nem jártamaddig Bukarestben. Méliuszhoz csak egyedül mehettem. Valamilyen ürüggyelleléptem a lányoktól. Számomra döbbenetes volt szemtôl szemben ülni egyélô klasszikus avantgarde költôvel. A falon eredeti Kassák-plakátok, miegymás.Méliusz leültetett, s arra kért, hogy mondjak el mindent részletesen. Aztis közölte velem, hogy biztosan van lehallgatókészülék a lakásban, de azengem ne zavarjon. Ô nem fogja az én nevemet kiejteni. Hát persze, hogyfrászom lett a lehallgatókészülék tudatától. De azért tövirôl hegyire elmondtammindent. Aztán azt kérdezte, hogy hajlandó volnék-e mindezeket az RKP valamilyenbizottsága elôtt is elmondani. A mai napig is szégyellem, de azt mondtam,nem. Erre Méliusz bólintott: az általam elmondottakat majd ô fogja a bizottságnaktovábbadni. Utána visszamentem a lányokhoz, akik egy cukrászda teraszánvártak. Persze nem mondtam meg nekik, hogy én már jártam Méliusznál. Ugyancsakstopal tértünk vissza Csíkszeredába, pénztelenül. Pár hét elteltével Gáborvisszakapta elvitt könyveinek jó részét, s az ügy – köszönhetôen Méliuszközbelépésének – az ôsz folyamán üdvös mederbe terelôdött.

– A hetvenes évek második felében az a társaság, amely Kolozsváronaz Echinox diákfolyóirat és a Fellegvár melléklet köré csoportosult, rendszeresenlejárt Váradra.

– Ara-Kovács Attila akkoriban Kolozsváron végezte a filozófiát. Rajtakeresztül kapcsolatba kerültem ama filozófus társasággal, amelynek tagjaiakkor már jelentôsen befolyásolták kolozsvári környezetüket. Bretter Györgyés tanítványai – Tamás Gáspár Miklós, Molnár Gusztáv, Egyed Péter, ÁgostonVilmos és a többiek – egy ízben – épp a bukaresti földrengés napján – Nagyváradrajöttek az Ady-körbe. Abban az idôben, fôleg a nyári hónapokban rendszeresenjártak hozzánk magyarországi barátaink. Eörsi István, Barna Imre és SzendreiLôrinc szinte egymásnak adták a kilincset. Könyveket, folyóiratokat ésMagyarországon megjelenô szamizdatokat hoztak nekünk. Váradról aztán Ara-KovácsAttila vitte tovább Kolozsvárra. Szerintem az Ady-kör akkori tevékenységenem, ám Ara-Kovács Attila magatartása mindenképpen predesztinálta az Ellenpontokszamizdatlap elindítását Váradon.

– Villants fel néhány, az Ady-körrel kapcsolatos anekdotát.

– Vannak ilyen emlékeim. A többségük Zudorral kapcsolatos. Egy idôbenfolyton azt hajtogatta, hogy neki napkitörése van. Én mindig azt mondtamerre, hogy az mégse lehet. Emlékszem, Szôcs Géza és gyermeket váró feleségeFélixfürdôn nyaraltak. Nekik is mondja János az ô napkitörését. Géza rábólintott:igen, neked bizonyosan napkitörésed volt, s faggatni kezdte a szimptómákról.Zudor ledöbbent, ugyanis elôször találkozott olyan emberrel, aki elhitteneki a napkitörést. Ettôl teljesen magához tért, helyrebillent a lelke.Egy másik Zudor-sztorit is ôrzök emlékezetemben. A Szakszervezetek MűvelôdésiHáza körül bóklásztunk, éppen esô után. Zudornak sürgôsen a vécére kellettmennie, s gondolta, elvégzi dolgát a Művelôdési Ház alagsorában lévô illemhelyen.Igen ám, de a takarítónô épp akkor mosta fel a hatalmas hall kövezetét,János meg a sáros lábával összetaposta. Kívülrôl csak arra lettem figyelmes,hogy Zudort a felmosófával körbe-körbe kergeti a takarítónô. A kergetôzésnekaz lett a vége, hogy János – dolgavégezetlenül – haragjában megragadtaa szennyes vízzel teli vödröt, és ráöntötte az ôt kergetô takarítónôre.Az anekdotákon túl szólnom kell még néhány, számomra meghatározó emberrôl.Egyik Szilágyi Aladár volt, Attilával együtt felnéztünk rá, hiszen napimunkája és családja mellett képes volt elvégezni a filozófiát. Továbbáa festôművész Jovián György és a fotóművész Weisz István is nagy hatássalvolt rám. Jovián nemcsak kiváló festô, de rendkívül művelt is, akihez gyakraneljártam a műterembe beszélgetni.

– Ha a hetvenes években nincs Ady-kör, a te életed akkor is ilyenszerűenalakul?

– Egészen biztos, hogy nem. Valamennyiünk életét, sorsunk alakulásátelôkészítette és befolyásolta a kör. Szerintem a kivándorlásokhoz is közevolt az Ady-körnek. Nagyvárad mint televény nagyon jó volt a tehetségekfelbukkanásához. Ám amint a tehetség túlnôtt a város nívóján, a lefejezéselôl menekülnie kellett. Többen azért menekültek el, mert kinôtték Váradot.A rendszerváltást követôen komolyan foglalkoztam azzal a gondolattal, hogyvisszatérek Váradra. Két-három hazalátogatás után mégis lemondtam róla.Ha a rendszerváltás tíz évvel hamarabb érkezik, egészen biztosan Váradonmaradok.

– Az Ady-körben kötött barátságok esetedben mennyire maradandóak?

– Én mindenre figyelek, ami Váradon történik. Anyám félreteszi az újságokat,figyelem a váradiak magyarországi közléseit, megveszem könyveiket, nagyterveim vannak Váraddal. Szeretnék elindítani egy Váraddal kapcsolatoskönyvsorozatot. Nem lokálpatriotizmusom okán, hanem mert az otthoni okos,tehetséges emberekre igenis oda kell figyelni. Nagyon remélem, hogy veletekegyütt jó dolgokat csinálhatunk majd.

Kérdezett: Gittai István

 

Fábián Imre költô, író, könyvkiadó

 

Aktív jelenlétem a körben a legnehezebb idôszakban következett el, aCeaućescu-éra hôskorában, a nyolcvanas évek legvégén, amikor a legkevésbékívánkoztam Ady-kört vezetni, s a magyar nyelvű irodalomköri tevékenységmár az egész országban válságban volt, alig működött. (A nem működés iskifejezôje lehetett egyfajta ellenállásnak!) A megyei pártbizottság propagandaosztálya valahonnan föntrôl feladatul kapta, hogy az irodalmi köröket –gondolom kirakattevékenységként – föl kell erôsíteni. Mivel a váradi románfiatal költôk, írók a Familia folyóirat köré csoportosultak (Radu Enescubűvkörében zseniálisan dolgoztak), arra gondolhattak, hogy az Ady-körtis az újság hatáskörébe utalják, ezzel a fiatalok féken tartásában is áthárítjáka felelôsséget a lapra.

Illés Ferenc fôszerkesztôm felhôs homlokkal tessékelt az irodájába.Volt már némi tapasztalatom, jót nem reméltem a négyszemközti beszélgetéstôl.(Ha a fizetésemet emeli, mások elôtt mondta volna. A szerkesztôségben ugyanisnekem volt a legkisebb a fizetésem!)

Az Ady-kör vezetésével bízott meg:

– Tudom, hogy kényes terület, de te tudsz bánni a fiatalokkal…

– De Csaba (Tôke Csaba) dolgozik velük – mondtam.

– Csaba osztályvezetôi posztot kapott, neki arra kell koncentrálnia,meg bele is fáradt a körbe…

Nem volt apelláta, tudomásul vettem, s leforrázva szédelegtem haza.(Volt már mögöttem pártszankció, egyéves letiltás az újságírástól, amitaztán az aláírási jog felfüggesztésére szépítettek. Mi következik még?)Egyre jobban éreztem a nyomást az újságon belül is: szinte már csak hivatalospolitikai anyagot közöltünk, s dísztáviratokat. Csak otthon jutott eszembe,hogy legalább érveltem volna. A Fáklya-Galéria kiállításait szerveztem,minden két hétben egy kiállítást. Ferinek tudnia kellett – tudta is –,mi munkával jár ez! S hogyan fogok még a körrel is boldogulni?!

Reggel ötkor már keltem, s mentem a Zöldfa utcai tejes üzletbe, hogytejet kapjak. Ott a sorban döntöttem el: ha kört kell vezetnem, modellértékű lesz a köri tevékenység! Illés Feri vette a lapot, s abba is beleegyezett,hogy a köri üléseket a szerkesztôség épületében kezdhessem el, ahol házigazdalehetek. A kezdésnél ennek jelentôsége volt.

Az Ady-körben valami egészen új kezdôdött el. A legfiatalabb tollforgatókrészérôl elôször tapasztaltam az ellenállást, de hamar ráébredtek, hogyitt távolról sem arról van szó, hogy Fábián Imre erôszakosan egyfajta ütemetdiktál. Nem ez utóbbin, hanem a művészeti élményen volt a hangsúly! Talánészre sem vették, s “benne voltak a táncban”: a megvitatandó munkákat együttválasztottuk ki, sokszorosítottuk, referenst, koreferenst jelöltünk ki.Készülni kellett! Versek kapcsán stilisztikai kérdéseket fejtegettünk.A köri ülést úgy kezdtük, hogy az alkotó tagok (nem volt cenzúra!) felolvashattakúj verseikbôl egyet. Fel volt adva a lecke: ki mit írt az utolsó két hétben?Egyfajta versengés alakult ki. Fordítói műhelyt nyitottunk: a Familia-körköltôitôl fordítottunk. Ugyanazt a verset ki hogyan tolmácsolja? Ez bizonykomoly kihívás volt. Radu Enescu a fiataljaival együtt beült a köri ülésünkre.Ôk, a román fiatalok tôlünk fordítottak. Ami évek óta nem történt meg:a kedvemért Horváth Imre eljött a körbe. Verspályázatot hirdettünk!…

Az üléseket közben áthelyeztük a Megyei Könyvtár gyönyörű dísztermébe,a Fáklya folyosója 50-60 embernél többet nem tudott befogadni. S a jóhírünknôtt! Élmény volt nekem is látni, hogyan gyarapodnak tapasztalásban, tudásban,művészi érzékenységben titán-tollforgató fiataljaim. Rávezettem ôket, hogya kortárs képzôművészetben a modern grafikai, festészeti törekvések a költészetnekis szárnyat adhatnak: Ujvárossy Lászlót, I. Perjovskit, Holló Barnát, GerendiAnikót, Jakobovits Mártát úgy hívtam meg, hogy magukkal hoztak a munkáikbólis: a beszélgetés így nem elmélet volt, hanem konkrét alkotáshoz kapcsolódott.Remek eszmefuttatásokra alkalom!

S hogy a megnyilatkozás élményét hatványozzam, az irányítást is (köriülésenként rotációban) részben vagy egészben átruháztam egy-egy alkotótagra.Így rendszeressé tudtam tenni azt, hogy az irodalmi köri ülést felváltvamás-más “szervezte”, fiatal társaimat sikerélménnyel ajándékoztam meg.Talán utólag rájöttek erre a mesterfogásomra!

Mindemellett sok álmatlan éjszakámba, sok munkámba került a kör vezetése.S a társadalmi közérzet egyre rosszabb lett. Az újságnál egyedüli örömötmár csak az jelentett, hogy még hagyták a Horváth Imre-beszélgetések közlését.A Fáklya-Galériát közben leállították. A Securitate egyik munkatársa –ma ügyvédként dolgozik – a lap fôszerkesztôjét s a kultúrbizottságot megkerülvetelefonhívásokkal zaklatott, találkozóra hívott az Astoriába, hogy a körrôlbeszéljek. Kétszer elmentem a találkozóra, s adtam a hülyét. Már mindenképpenleköszönni akartam, de sürgôsen!…

Az évad utolsó ülésén – a verspályázatunk eredményhirdetésén – egy tűtsem lehetett elejteni a Megyei Könyvtár dísztermében, annyian voltunk.A véletlen folytán – székeket keresve – fiatal barátaim, Sall László, SzűcsLászló s még ketten benyitottak a szomszédos szobába, s döbbenten fedeztékfel a szekus-pajtásokat lehallgató-rögzítô készülékekkel felszerelve, ôkis várták a köri ülés megnyitását.

Teljesen nyilvánvalóvá vált. Minden lépésünket, rezdülésünket követik.

Ôsztôl már senkinek sem volt kedve megkérdezni sem: és a kör, az Ady-kör?Nem kellene lépnünk?…

 

– Miért érdeklôdtek a kör után a belügyisek?

– Azért, mert kenyérkérdés volt. Tíz, húsz, száz embernek kereset vagyjutalompénz volt: jelentéseket írni. Úgy, ahogy nekem fizettek volna. Jaj,bocsáss meg, volt annak a bukaresti fiatal szekusnak egy mondata – mertmondtam neki, hogy higgye el, itt semmi nem történik: “Mitôl félnék? Minketa csendrôl szóló jelentések is érdekelnek”. Az is érdekli, ha semmi sincs!Ismétlem, a körbôl tízek vagy százak éltek meg, csak mert azt figyelnikellett!

– Ez azt jelenti, hogy tíz vagy húsz nyomorult író-költô munkaadójávávált a román hírszerzésnek?

– Igen. Én így vetem fel ezt a problémát, és nem beszélek butaságot.Ezt módom volt késôbb a magánéletemben is tapasztalni, hogy szerény személyembôlis megélt egy-két család. Nem csináltak nekem semmi rosszat. Csak meglátogattakhavonta egyszer-kétszer… Egy idôben már túlzásba vitték. Utólag kiderültróluk, hogy ôk ezért “apanázst” kaptak. Nem voltak belügyisek. Egyszerűencsak informátorok voltak. Nem irodalmárok! Mindig csodálkoztam, hogy mibôlélnek ezek az X-ék. Amikor valamilyen ok miatt összevesztünk velük, valóságosdüh-hadjáratot indítottak ellenünk. Elvettük a kenyerüket. Nem tudtak bejárnihozzánk…

– Térjünk vissza az Ady-körre. Jönnek a hetvenes évek. Rendszeresenműködik a kör. Te most is néha-néha jársz…

– Nem jártam rendszeresen. Ezt szégyellhetem is. A kör lagymatagságátfel lehetett volna izzítani egy kicsit, egy meredekebb hozzáállással. Nempolitikaival, mert ahhoz senkinek nem volt elég bátorsága, hogy egyedülbevesse magát… Nem akadt egy olyan ember, aki ezt megtegye. Ha valaki akadtvolna, akkor még többen éltek volna a körbôl. Én ezt az aspektust fenntartom,mert ismerem a régi – meg a mai – rezsimet is. Ezeknek az embereknek, akikelszegôdtek belügyisnek, ezeknek jelentést kellett letenni az asztalra.S ha nem történt semmi, az egyre penibilisebb volt.

Az én elméletem jó, mert igenis arra épül, hogy nekikkellett a kör, azért, hogy bizonyítsák, szükség van rájuk. Errôl még anekdotámis van: amikor a kisfiamhoz titkosírással megírt “fenyegetô” levelemeta detektívek elkapták. Mert a belügyisek detektívek is voltak, meg fordítva.Nyolc-tíz éves lehetett akkor a fiam. Éppen váltam az elsô feleségemtôl.Az volt a “fixa ideám”, hogy ez a gyerek nem fog megtanulni magyarul írni,mert apósom román ember volt és “románra fogta” a gyereket. Minden alkalmatkihasználtam arra, hogy magyarul írjon-olvasson. Magyar történelem órákattartottam a nyelv kedvéért is neki.

A lényeg az, hogy írtam neki titkosírással – rendkívül primitíven volttitkosítva: az a betű volt az alma, a b egy bot, ilyenek. Az ábécé másolatamegvolt a fiamnak. Egy fenyegetô levelet írtam neki, titkosírással. FábiánArmand, Splaiul Crićanei stb. Ha 48 órán belül nem tesz a ház mellettipostaláda mögé 5000 – akkor nagy pénz volt – lejt, akkor “kinyírjuk”. Aláírás:Fekete Fred. Nem tudom pontosan idézni, de tizenöt sornyi lehetett. Aztakartam, hogy a kisfiam fejtse meg s szorosabbra tegyem a viszonyunkat.Eltelik egy csomó idô, kérdezem a gyereket, hogy mét nem kaptál levelet?Nem! Tíz nap, tizenkét nap, nem. Egyszer, egy szombati napon (akkor voltharmadikos) behívatták az igazgatói irodába. Két nyakkendôs úriember várta,akik aztán hosszasan faggatták: kik a barátai, kikkel veszett össze, kikakarják ôt bántani. És ki az a Fekete Fred?

Szerencsétlen kölyök nem volt témában, nem tudta, mi van a levélben.Mondtam én, hogy van egy levél, de ô nem sejthette az összefüggést. Mondta,hogy nincs Fekete Fred. Keményen “tagadott”. Ôt nem bántják a barátai,mindenkivel jóban van. Hazaengedték. Nem nálam lakott, hanem a nagymamánál.Ott már várta a levél; akkor már volt levél! Tehát ez szombat volt. Megebédelt,s utána megfejtette a levelet. Mosolygott rajta, tudta, hogy ezzel a papa“hülyéskedik”. De az aláírás: Fekete Fred! Kölyök volt még, de a nagyszülôkhözodaszólt, hogy az a két bácsi azt kérdezte, ki a Fekete Fred. S akkor azapósom rájött, hogy itt baj van.

És hétfôn fölmentem a Securitate épületébe, a Poliklinikával szemben.Ott mosolyogtató viszontagságokkal – öt ajtón keresztül – eljutottam ahhozaz ôrnagyhoz, aki az ügye vezette, s mikor megtudta, hogy én ezt viccbôlcsináltam, elôször a haját tépte. Kicsi kis ember volt s azt mondta: elvtárs– mert akkor még elvtárs voltam, Fábián elvtárs –, mi dossziét nyitottunk!Én azt hittem, le fognak tolni, hogy én nyugati módszer szerint fenyegetôzök…Nem bántott a szövegért, csak azt hajtogatta: hány napig dolgoztunk rajta,míg megfejtettük!

Nem lett semmi az egészbôl. A kis ôrnagynak még meg is köszöntem, hogyvédik a gyerekeket… Ez az ôrnagy civilben elôre köszönt aztán egy évenát, ha találkoztunk. Hálás volt, mert egy ügyet adtam neki. Más kérdés,hogy rosszul sült el, de ô mégiscsak dolgozott tíz napig, megérdemeltea fizetését. S hogy mindennek mi köze az Ady-körhöz? A kör is munkát adott…

– Azért mégse felejtsük el, hogy a hetvenes majd a nyolcvanasévekben is, az Ady-kör, az erdélyi irodalmi vagy tágabb értelemben közművelôdésiélet egyik jeles színtere lett.

–Igen, de ez már az az idôszak, amikor az Ady-kör összekapcsolódotta Bretter-iskolával. Akkor jöttek az én nagy kimaradásaim. A Bretter-iskolahíveit, tudja az ördög, hogy miért – akkor még Tamás Gáspár is ott volt– nem szimpatizáltam. Személyesen nem is ismertem, de az írásai s bizonyosnagyképű gesztusai alapján nem szerettem. Szôcs Géza már akkor kezdettnagyon felkapott lenni és visszahallottam, hogy nagyon rossz véleménnyelvan rólam. Hát persze, hogy ôt sem szimpatizáltam… A Bretter-iskolát énúgy könyveltem el magamban, hogy lenézik a váradiakat. Ez valóban így isvolt, hiszen a váradiak “mentek fel” hozzájuk. KPJ, a kis Zudor.

 

Fábián Sándor

Nagyvárad, 1993. július 3.

 

– Hozzád is az elsô kérdésem az: te miért hagytad abba?

– A kérdés tényleg meglep. A kör maradt abba… Én úgy tudtam, hogy azAdy-kör a “boldog forradalommal” megszűnt.

– Nem, én a ’89 elôtti Ady-körrôl beszélek, azt miért hagytad abba?

– Tudtommal én nem hagytam abba, csak ritka látogatója voltam. Nem jártam,mert lusta fiú voltam akkor is már. Az Ady-kör egybeesett az én munkanapommal.Mindkettô pénteken délután volt. Legyek ôszinte, voltak napjaim, amikorkimaradtam. Isten ments, hogy féltem volna, nem azért. Az Ady-körnek sohanem volt olyan atmoszférája, amit egyesek megpróbálnak belerajzolni a képbe,hogy oda veszélyes volt elmenni. Ez nem igaz. Én soha nem éreztem, de atöbbiek sem érezhették, hogy ezek után “kinyírnak”… Bár mindnyájan tudtuk,s utóbb be is igazolódott, hogy lehallgattak, s mindig volt valaki köztünk,aki elmondta, hogy mi történt, soha nem éreztem s a mellettem ülôkön semláttam szorongást, hogy mi következik majd ezután, ha kilépünk az ajtón!Tehát ne csináljunk abból hôsi gesztust, hogy valaki eljárt… Ha nem mentel Fábián, az azért volt, mert vagy tényleg rendelt, vagy lusta volt, vagynem érdekelte a téma.

– Akkor kezdjük másként. Hogyan kapcsolódtál be a körbe?

– Kezdjük ott, hogy én szalontai vagyok, s ott már volt Arany Jánosirodalmi kör, s annak én tagja voltam. Azokat az üléseket utáltam. DánieliszEndre vezette: roppant unalmasak, irányítottak, a spontaneitástól teljesenmentesek voltak. Amikor Váradra kerültem – soha nem mondtam ezt el, mostmondom elôször –, még befolyásolt a szalontai körök mesterkéltsége. Emiattaztán az Ady-körbe is nehezen mentem elôször. Nyilván bekapcsolódtam, hiszenmeg is hívtak. Gittainak a legelsô verskezdeményeit például én értékeltemki. Én voltam az elsô, aki a Gittai művészetérôl azt írta, hogy olyan,mint egy nagy, nehéz gép. Kitűnôen megalkotott. Gyorsan nem tud menni,de lassan, biztosan, megállíthatatlanul nagyon is! Alatta por és hamu,de megy és mégis jó irányba tesz valamit. Buldózer-ember. Tehetséggel.Jó gép, megy és lassan, biztosan célba fog érni… Már célba is ért!

Ha jól emlékszem, a tragikus halált halt Darkó is így piszkált, hogy“na Sanyi (vagy Fábián) eljössz holnap?” Vagy Guszti bácsival összetalálkoztamaz utcán: “Sanyika, hogy vagy, holnap majd találkozunk a körön”. Valahogyígy.

Majd ’87, ’88, ’89-ben, amikor Nikolits védelme alatt csináltuk a 13+ 1 kérdést, igen aktívan részt vettem. Büszke vagyok a héber estre, amikorBathó Ida, Meleg Vilmos s jómagam elôadtuk azt a kis kollázst, amit énKodolányi Égô csipkebokor című könyvébôl ollóztam, s ahol gyönyörűen leírtaKodolányi, hogy mire használták az egyiptomiak a hébereket. A héberek voltunkmi magyarok, egyiptomiak, meg a ceausiszta rendszer szegény románjai is.A kollázst én csináltam, úgymond én voltam a riporter. Én kérdeztem, Kodolányi“válaszolt”. Belevontam Ana Blandianának egy glosszáját, amit nagyon szerettem.Arról írt, hogy miért kell nekünk egy olyan rendszerben élnünk, ahol acsúcs mindig messze van, örökösen csak kapaszkodnunk kell, tövisek szúrjáka talpunkat… Soha nem érjük el a csúcsot. Nekünk csak az jut, hogy sérelmeinkvannak, hogy egy “szent eszme” nevében feláldoznak bennünket… Merész szövegvolt. Ez volt az egyetlen eset, hogy azt gondoltam, fölhivatnak bizonyoshelyre. Nem hivattak.

– Te mikor kerülték Váradra?

– ’66-ban jöttem be, addig sarmasági bányaorvos voltam. Az elsô feleségemváradi volt, s az anyósomékhoz évente háromszor-négyszer ellátogattunk.Fux Pál nekem akkor jó barátom volt, az ô műtermében sok művésszel vagyművészetet szeretô emberrel találkoztam. Ezek nem szükségszerűen voltakAdy-köri tagok, sôt koruknál fogva sem igen lehettek, de… Tóth István isköztük volt. Tóth István, aki az Ady-körön talán két-háromszor vett részt.Ahogy elvégeztem az egyetemet, lett volna módom látogatni a kört (’61 és’65 között), de bizony én sem sokszor fordultam meg ott.

– Akkor már Ady-körnek hívták?

– Legyek ôszinte, nem tudom, hogy hívták a kört. Aktívan nem vettemrészt abban az idôszakban.

– De működött-e rendszeresen irodalmi kör akkor?

– Rendszeresen? Nem tudom. Én másutt mozgolódtam… ’61 és ’65 közöttkészítette Bathó Ida a szavalóműsorát, Horváth Imre, Tóth István és azén verseimbôl. Ez a szavalóest hozott olyan emberek közelébe, akik az Ady-körtagjai voltak. Fôleg Bölöni Sanyi volt az a kapocs, akivel mint jóbaráttal,elmehettem a körre.

– És ’66-ban visszatértél Váradra.

– Engem mindig meg kellett piszkálni, hogy na gyere, mert most ez lesz…vagy felkértek, hogy mutassak be valakit. Nem dicsekedhetem azzal, hogymozgatóerô voltam. Inkább teremtöltelék. Én az Ady-kör létezését tudod,mikor éreztem meg elôször? Amikor a kör után Dévaldnál összegyűltünk mindannyian.Ifjak és kevésbé ifjak. A kört akkor kezdtem igazán értékelni, amikor DévaldLászló meghalt és rá néhány hónapra a Dacia szállóból egy telefonhívástkaptam, hogy az Egészségügyi Minisztériumból XY keres. Ismeretlen románnév volt. Fiatal hang. Csodálkoztam, hogy miért keresnek a minisztériumbóla Dacia szállóból, s miért nem az Egészségügyi Igazgatóságon keresztül?Találkát javasolt másnapra. Megbeszéltük a találkozót ezzel az úriemberrel,akit akkor még nem ismertem. Valóban fiatal volt. Még jelbeszéd is volt,egy újság lesz a kezében s én is a Fáklyát tartom, hogy ismerjük fel egymást.Így is tettem. Csodálkoztam a sok formaságon, hiszen úgy mutatkozott be,hogy doktor. Találkoztunk. Civilizáltan viselkedett. Zakós, nyakkendôs,28–30 év körüli fiatalember volt. Mondta, hogy bukaresti, s mi lenne, hakimennénk sétálni egyet a Körös-parton. Furcsálltam a dolgot, de még akkorsem jöttem rá, miért. Hülye vagyok… Bevallotta, hogy nem orvos, csak atelefon miatt mondta. Belügyis tiszt, valami kisebb rangja volt, “sublocotenent”vagy mi. Feladata, hogy velem szóba álljon anélkül, hogy a váradi belügyiszervek tudnának róla (?), segíteném-e én ôket, olyan értelemben, hogyhavi jelentéseket írnék. Nagyon udvariasan és simulékonyan mondta, hogynem ellenséges feljelentéseket. Vagy ha nem akarok írni – bár tudta, hogyíróember vagyok –, akkor van nekik egy különvonaluk, s elmondhatom telefononis. Tájékoztassam ôket az itteni irodalmi életrôl. Akkor még nem volt szóaz irodalmi körrôl, a beszélgetésünk végén viszont konkrétan kimondta,hogy az Ady-körrôl van szó. Ez a találkozás barátságos beszélgetéssé változott.Közöltem vele – ismersz, hogy van empátiakészségem, azt mondtam magamban,ez is ember, ez is fizetésbôl él, azzal bízták meg, hogy szervezzen beengem, most csalódni fog –: sajnálom, nem tudom, a fônökei mit csinálnakmajd vele, de engem nem tud beszervezni. Eleve úgy vagyok beállítva, hogynem születtem ilyesmire. Nem ítélem el a mesterségét, de az én mesterségemviszont az, hogy orvos vagyok s emellett költô is. Nekem már van két mesterségem:ne kérjen harmadikat.

Pénzt ígért. Többet, mint amennyit hittem volna. Tudta, hogy az én orvosifizetésem gyenge. Mondtam, nem vágyom autóra. Ha én fiatal lennék, s éppenbelügyis akarnék lenni, lehet, hogy az lennék. De nem vagyok fiatal, snem akarok belügyis lenni. Úgy tűnt, elfogadta az érveimet. Nem látszottletörtnek sem. Úgy váltunk el, hogy – tudod, ez a régi mese – errôl sohasenkinek ne meséljek. Azóta is elmondtam, akinek csak tudtam.

– Ez a beszélgetés magyarul folyt?

– Románul. A magam részérôl soha nem is láttam többé ezt az embert.Retorziója a dolgoknak nem volt.

Hogy miért hozzám fordultak? Talán azért, amit Anna (a jelen lévô költôfeleség)mondott… mert hülye vagyok! Talán egy gyengébb típusú embernek látszom.S végsôfokon nekem is megvoltak a magam kommunistabarát – nem ceausiszta,azt az egyet nem írtam – verseim. Voltak ilyen verseim, persze, hogy voltak.Nem rúghattál labdába másként. Nem írhattál, nem közölhettél. TudtommalKányádi Sándornak, Páskándinak – aki börtönben is volt késôbb! –, SzilágyiDomokosnak, tehát mindenkinek megvoltak a maga “pártos” versei. A legelsôverseik pártos versek is voltak… Nekem is ugyanilyen alapon.

– A kérdés nem ellened irányult, viszont ezek szerint ugyanúgy megpróbálhattákezt másokkal is…

– Igen, kérdezte is ez az úr – elvtárs! –, hogy kit tudnék én javasolni.Ez komoly! Nem javasoltam nevet. Mondtam, hogy én nem tudok olyat, akivállalná ezt Váradon. Aztán, hogy merre mozdultak, nem tudom.

Ez már az az idôszak volt, hogy itt volt a városban Tôke Csaba. Én csakennyit mondtam. Nem akkor, neki, Most, neked.

– ’71-tôl Nagy Béla csinálta. ’72-ben Csaba, amikor Nagy Béla elmentaz újságírói fôiskolára.

– Nem tudom, mikor halt meg Dévald, erre kíváncsi lennék, mert ez egylényeges kérdés. Hogy aztán a váltás ki lett, ezt sem tudom. Mert lettvalaki – hiszen csend lett –, mert ment tovább a kör. Abban az idôben Lakatoselvtárs, a Fáklya fôszerkesztôje már itt volt. Ô toborzott Székelyföldrôlújságírókat, így került ide Tôke Csaba.

– Nagy Béla is…

– És öcsémet (Fábián Imrét) is Lakatos elvtárs toborozta. Azt mondtaLakatos elvtárs, hogy: “Fábián elvtárs (Sándor), legyen a lap munkatársa,Implon Irén helyén”. Nem szerette Implon Irénkét. Azt akarta, hogy én vezessemaz irodalmi rovatot. S mikor beindult a Bihari Napló – a Fáklya melléklete– elôször havilapként, majd negyedévente (mert nem volt papír, meg nyomtákKrahácsot…), egy ideig én is csináltam a mellékletet a Fáklyában. A nagyárvíz ideje volt ez. Az a negyedév, amikor nekem jutott a melléklet szerkesztése,örökké tele volt árvíz-hírekkel. Nem fért el soha az irodalmi anyag.

– Miért érdeklôdtek a kör után a belügyisek?

– Azért, mert kenyérkérdés volt. Tíz, húsz, száz embernek kereset vagyjutalompénz volt: jelentéseket írni. Úgy, ahogy nekem fizettek volna. Jaj,bocsáss meg, volt annak a bukaresti fiatal szekusnak egy mondata – mertmondtam neki, hogy higgye el, itt semmi nem történik: “Mitôl félnék? Minketa csendrôl szóló jelentések is érdekelnek”. Az is érdekli, ha semmi sincs!Ismétlem, a körbôl tízek vagy százak éltek meg, csak mert azt figyelnikellett!

– Ez azt jelenti, hogy tíz vagy húsz nyomorult író-költô munkaadójávávált a román hírszerzésnek?

– Igen. Én így vetem fel ezt a problémát, és nem beszélek butaságot.Ezt módom volt késôbb a magánéletemben is tapasztalni, hogy szerény személyembôlis megélt egy-két család. Nem csináltak nekem semmi rosszat. Csak meglátogattakhavonta egyszer-kétszer… Egy idôben már túlzásba vitték. Utólag kiderültróluk, hogy ôk ezért “apanázst” kaptak. Nem voltak belügyisek. Egyszerűencsak informátorok voltak. Nem irodalmárok! Mindig csodálkoztam, hogy mibôlélnek ezek az X-ék. Amikor valamilyen ok miatt összevesztünk velük, valóságosdüh-hadjáratot indítottak ellenünk. Elvettük a kenyerüket. Nem tudtak bejárnihozzánk…

– Térjünk vissza az Ady-körre. Jönnek a hetvenes évek. Rendszeresenműködik a kör. Te most is csak néha-néha jársz…

– Nem jártam rendszeresen. Ezt szégyellhetem is. A kör lagymatagságátfel lehetett volna izzítani egy kicsit, egy meredekebb hozzáállással. Nempolitikaival, mert ahhoz senkinek nem volt elég bátorsága, hogy egyedülbevesse magát… Nem akadt egy olyan ember, aki ezt megtegye. Ha valaki akadtvolna, akkor még többen éltek volna meg a körbôl. Én ezt az aspektust fenntartom,mert ismerem a régi – meg a mai – rezsimet is. Ezeknek az embereknek, akikelszegôdtek belügyisnek, ezeknek jelentést kellett letenni az asztalra.S ha nem történt semmi, az egyre penibilisebb volt.

Az én elméletem jó, mert igenis arra épül, hogy nekikkellett a kör, azért, hogy bizonyítsák, szükség van rájuk. Errôl még anekdotámis van: amikor a kisfiamhoz titkosírással megírt “fenyegetô” levelemeta detektívek elkapták. Mert a belügyisek detektívek is voltak, meg fordítva.Nyolc-tíz éves lehetett akkor a fiam. Éppen váltam az elsô feleségemtôl.Az volt a “fixa ideám”, hogy ez a gyerek nem fog megtanulni magyarul írni,mert apósom román ember volt és “románra fogta” a gyereket. Minden alkalmatkihasználtam arra, hogy magyarul írjon-olvasson. Magyar történelem órákattartottam a nyelv kedvéért is neki.

A lényeg az, hogy írtam neki titkosírással – rendkívül primitíven volttitkosítva: az a betű volt az alma, a b egy bot, ilyenek. Az ábécé másolatamegvolt a fiamnak. Egy fenyegetô levelet írtam neki, titkosírással. FábiánArmand, Splaiul Crićanei stb. Ha 48 órán belül nem tesz a ház mellettipostaláda mögé 5000 – akkor nagy pénz volt – lejt, akkor “kinyírjuk”. Aláírás:Fekete Fred. Nem tudom pontosan idézni, de tizenöt sornyi lehetett. Aztakartam, hogy a kisfiam fejtse meg s szorosabbra tegyem a viszonyunkat.Eltelik egy csomó idô, kérdezem a gyereket, hogy még nem kaptál levelet?Nem! Tíz nap, tizenkét nap, nem. Egyszer, egy szombati napon (akkor voltharmadikos) behívatták az igazgatói irodába. Két nyakkendôs úriember várta,akik aztán hosszasan faggatták: kik a barátai, kikkel veszett össze, kikakarják ôt bántani. És ki az a Fekete Fred?

Szerencsétlen kölyök nem volt témában, nem tudta, mi van a levélben.Mondtam én, hogy van egy levél, de ô nem sejthette az összefüggést. Mondta,hogy nincs Fekete Fred. Keményen “tagadott”. Ôt nem bántják a barátai,mindenkivel jóban van. Hazaengedték. Nem nálam lakott, hanem a nagymamánál.Ott már várta a levél; akkor már volt levél! Tehát ez szombat volt. Megebédelt,s utána megfejtette a levelet. Mosolygott rajta, tudta, hogy ezzel a papa“hülyéskedik”. De az aláírás: Fekete Fred! Kölyök volt még, de a nagyszülôknekodaszólt, hogy az a két bácsi azt kérdezte, ki a Fekete Fred. S akkor azapósom rájött, hogy itt baj van.

Én hétfôn fölmentem a Securitate épületébe, a Poliklinikával szemben.Ott mosolyogtató viszontagságokkal – öt ajtón keresztül – eljutottam ahhozaz ôrnagyhoz, aki az ügyet vezette, s mikor megtudta, hogy én ezt viccbôlcsináltam, elôször a haját tépte. Kicsi kis ember volt s azt mondta: elvtárs– mert akkor még elvtárs voltam, Fábián elvtárs –, mi dossziét nyitottunk!Én azt hittem, le fognak tolni, hogy én nyugati módszer szerint fenyegetôzök…Nem bántott a szövegért, csak azt hajtogatta: hány napig dolgoztunk rajta,míg megfejtettük!

Nem lett semmi az egészbôl. A kis ôrnagynak még meg is köszöntem, hogyvédik a gyerekeket… Ez az ôrnagy civilben elôre köszönt aztán egy évenát, ha találkoztunk. Hálás volt, mert egy ügyet adtam neki. Más kérdés,hogy rosszul sült el, de ô mégiscsak dolgozott tíz napig, megérdemeltea fizetését. S hogy mindennek mi köze az Ady-körhöz? A kör is munkát adott…

– Azért mégse felejtsük el, hogy a hetvenes majd a nyolcvanasévekben is, az Ady-kör, az erdélyi irodalmi vagy tágabb értelemben közművelôdésiélet egyik jeles színtere lett.

– Igen, de ez már az az idôszak, amikor az Ady-kör összekapcsolódotta Bretter-iskolával. Akkor jöttek az én nagy kimaradásaim. A Bretter-iskolahíveit, tudja az ördög, hogy miért – akkor még Tamás Gáspár is ott volt– nem szimpatizáltam. Személyesen nem is ismertem, de az írásai s bizonyosnagyképű gesztusai alapján nem szerettem. Szôcs Géza már akkor kezdettnagyon felkapott lenni és visszahallottam, hogy nagyon rossz véleménnyelvan rólam. Hát persze, hogy ôt sem szimpatizáltam… A Bretter-iskolát énúgy könyveltem el magamban, hogy lenézik a váradiakat. Ez valóban így isvolt, hiszen a váradiak “mentek fel” hozzájuk. KPJ, a kis Zudor és másváradiak már jártak akkor az ô köreikre Kolozsvárra. Én hôzöngésnek tartottamaz egészet. Akkor még nem tudtam, mi a jelentôsége. Utólag jövök rá, hogyakkor jött fel igazán az Ady-kör, amikor összekapcsolódott ez a két vonal:a magasabb szintű kolozsvári s az Ady-kör. Akkor volt az a “jó áramlat”.Gondolom, akkor kezdték el csinálni vagy kigondolni azokat a szamizdat-kiadványokatis. Amikor utólag megtudtam, hogy Tóth Karcsiék is csinálták, bántott,hogy nem mutatták: azt jelentette, hogy nem bíztak meg bennem. Utólag tudtammeg, amikor már “lebuktak”, hogy itt volt az a gép, amivel sokszorosították.Na ez diverzió volt, mert rájöttem, hogy Tóth Karcsi magára vállalta azegészet, amit ô nemcsak egymaga csinált. Hál’istennek, hogy több jó embervolt, s ügyesen együttműködtek! Nagy dolgokat nem adtak ki, de tiltástgyôztek le! A lényeg az, rosszul éreztem magam, hogy nem bíztak meg bennem.

– Mégis volt bizalom! Ekkor te már több kötettel rendelkeztél s ilyenminôségedben megkerestek, amikor egy leendô váradi irodalmi lapban gondolkoztak.S akkor kérték is a támogatásodat, mint írószövetségi tagtól.

– Bölöni Sanyi, Varga Gábor vagy Kôrössi Jóska tudták rólam, hogy “piszkos”ember nem vagyok. Jó barátaim voltak. Jellemzô gesztus, hogy amikor aláírástgyűjtöttek egy leendô irodalmi laphoz, akkor az ív tetején szerepelteka nagyváradi – magyar – írószövetségi tagok. Nem voltunk még sokan: HorváthImre volt az elsô, Robotos a második s én a harmadik. Gittai akkor mégnem volt tag. Nem a vezéregyéniségek, csak a vezéraláírók. Mert a vezéregyéniségaz Bölöni volt és Varga. Eljöttek hozzám és kérni kezdtek. Mondtam nekik,hogy én szó nélkül aláírom. S akkor mondták, hogy te leszel az elsô, Imrebácsi nem vállalja, csak ha te már aláírtad. Ezt üzente nekem! Aláírtavégül Imre bácsi is. Hogy Robotosnak volt-e kikötése, nem tudom.

– Lett-e ebbôl a folyóirat-beadványból valami?

– Komolyabb következménye semmi nem lett… (Anna:) Lap sem. (F. S.:)Bölöni Sanyi öngyilkosságában nyilván nem játszott szerepet ez. Hiszenott családi okok is voltak, és egyáltalán depressziós hajlamú ember volt,olyan Don Quijote típusú. Lelkes és elkeseredni nagyon tudó. Igazi, jófiú volt a Bölöni…!

Akkor szégyelltem is magam, mert míg ott fent üres volt az ív, addiglent, úgymond a nem befutottak már tizenöten, húszan aláírták. Végül azthiszem, hogy választ sem kaptak rá, úgy elsüllyesztették az ügyet.

– Aztán eltelt megint néhány év, s te újra többet jártál a körre, sôt…

– Volt egy év, amikor nagyon aktív voltam. Én tudom, melyik, a Nikolitsbelépése a körbe. Nekem osztálytársam volt, s nagyon tiszteltem abban azidôben Nikolitsban a hatalmas szervezési készségét. Sikerült engem is bevonnia.A “13 + 1”-et közösen indítottuk. Az ötleteket, kérdéseket közösen állítottukössze. Ez egy nagyon jó sorozat volt, ma is mondhatom. Az egyik kezdô szereplôén voltam a 13 + 1-ben. Az volt a tervünk, hogy úgy fejezzük be a sorozatot,hogy én kérdezem vissza Nikolitsot: “amikor a hóhért akasztják” alapon.Erre nem került sor. Illetve a fordulat után, Szűcs Laci a maga halk hangjánadta fel szelíd 13 + 1 kérdését, a Fáklya (Bihari Napló) folyosóján.

– Ezt miért nem te csináltad akkor?

– Nem tudom, nem engem kért meg Nikolits. Lacika áttelepült Magyarországras ott Árpi lett a mentora…

– Igen, de ekkor Laci már újra Váradon élt.

– Egyszerűbben: jobb barátjának tekintette Szűcs Lacit akkor, mint engem,ami nem sért. Így volt. Nem volt Árpi 7jsjnségem, hiszen a Gyakorlótérbeis beválogatott.

– Nem arról volt-e szó, hogy Árpi tudta, “langyosabb” kérdéseket kapLacitól, mint esetleg tôled kaphatna?

– Lehet, elképzelhetô, hogy ô tudta, én élesebben kérdezek, mint a fiataljóbarát, aki – joggal – felnéz Nikolitsra s aki, Isten ments, hogy egyéles vagy kellemetlen kérdést feltegyen. Pedig voltak a nézôk közt olyanok,akik nagyon várták azt az éles kérdést. Varga Gabinak például az egyikmegbízottja volt ott, aki csak nézett rám, hogy mikor jön már az a kérdés.Nem jött.

– S mi lett volna az a kérdés?

– Az, hogy amikor Nikolits volt a védôszárny, a provokációk megakadályozójaa körben… Szóval szekus volt-e Nikolits? Erôs, ugye? Persze, szerintemszekus soha nem volt. Kellett volna a kérdés, hogy maga mondja.

– Ott feszült a teremben a kérdés?

– Legalább hat vagy nyolc ember várta volna… Nem mindenki, hiszen… Aztsem tudom, hogy ha én kérdeztem volna, hogyan tettem volna fel a kérdést.Durván semmiképpen sem. “A védelmed, úgymond a szárnyad alá kaptad a kört,hogy: fiúk csak eddig és ne tovább… Ha valaki mondott valami »túlzást«,felálltál – elvörösödtél – s azt mondtad: ebbôl elég, itt nincs helye provokációnak!Nem engedted elfajulni a vitákat.” Ezt vehetjük úgy, hogy roppant pozitívdolog, de értékelhetô másként is! Nem akarom én bántani régi barátomat…De azért megkérdeztem volna, így valahogy…

– Mit tanultál te az Ady-körbôl? Vagy tanultál-e valamit egyáltalán?

– Nehéz kérdés. Bizonyos, hogy hatott rám. Mert ha az ember egy irodalmikörön részt vesz, s ott egy nagyon rossz verset vagy nagyon jót hall, mindenképpen,vagy így, vagy úgy, arra késztetôdik, hogy valamit csináljon. Biztos vannakolyan verseim, amiket csak azért írtam meg, mert hallottam egy pokolianrossz művészi alkotást. Bizonyítottam: én jobbat tudok írni. Ilyen vonatkozásabiztos van a dolognak. Ha éppenséggel irigylésre méltó dolgot hallottam,akkor meg a frász evett, hogy ilyet én nem tudok.

Tanulni, úgy érzem, nem tanultam. Csak ambíciózusabb lettem egy-egykör után, ha meg tudtak gyôzni, hogy elmenjek. Te is tanú vagy rá, hogysokszor kötéllel kellett elvinni oda. Nem azért, mert óvatoskodtam, hiszenéppen oda akarok most kilyukadni… Mondjak el egyet az én kis dicsôségeimbôla körben. Volt a körnek egy állandó, nagyon szerény tagja, András Gusztáv,a Guszti bácsi. Az öreg tanár úr, aki a politikai fogságát keményen leülte.Az ’56-os események után Guszti bácsi nagyon szerette a kört, szívén viseltea sorsunkat: fiacskáim, fiúcskáim, vigyázzatok magatokra és csak így tovább.Aki jót olvasott fel, aki jót mondott, azt megdicsérte a kör után. Jelenvolt, lelket öntött belénk. S amikor András Guszti bácsi meghalt, a temetésénott volt, tudom, Szűcs Laci, és ott volt az irodalmi kör nagyon sok – akevésbôl viszonylag sok – tagja. Meglepôdve tapasztaltam, hogy a kör részérôlsenki sem búcsúztatta el. A református papnôn kívül senki! Tekintettelarra, hogy ott a temetésen nagyon megéreztem, hogy én is tagja vagyok akörnek, s hogy valakinek el kell búcsúztatni a Tanár urat, ahogy a papnôbefejezte, odaléptem – bátorságot vettem magamon –, s megkérdeztem: mondhatok-eén is néhány szót a barátok, az Ady Endre-körösök nevében? Hogyne! S akkorfölálltam egy sírkô szélére, s elmondtam egy húsz-harminc soros szöveget.Ebben benne volt, hogy az öregúr megszenvedte a magáét, megszenvedte magyarságát.Nekünk, idôs ember létére is, fiatal lelkű barátunk volt. Nem mondtam nagydolgokat, de azért nagyon odamondókat. Hogy örökösen mellettünk állt ésvalamit együtt csináltunk, s most, amikor ô elment, ki teszi tovább?! Vállalnunkkell ezt a dolgot, olyan bátran, olyan csendes, megátalkodott bátorsággal,mint ahogy Guszti bácsi csinálta. A befejezés egy szónoki kérdés volt –ami ritka Fábiánnál –, hogy vállaljuk? S akkor a “kórus”, az ott lévôkazt mondták, IGEN! Én sem vártam, hogy válaszolni fognak! És akkor az egészottlevô gyászmenet rámondta: IGEN! Így éreztem, nagybetűkkel.

Külön köszönôlevelet kaptam aztán a családtól, Öcsi bácsitól (dr. AndrásÁgoston) a szép gesztusért. Akkor tényleg úgy vették, hogy ki mertem állni,hogy Guszti bácsit elbúcsúztassam. Hiszen a Fáklya, Illés Feri, aki úgymondrendes ember volt, s tényleg az volt, egy sort nem közöltek Guszti bácsihaláláról. Pedig nagyon megérdemelte volna.

A sokak által elítélt Bodor Pál szövegembôl vagy hat sort átvett, sa Diurnusban leközölte: szégyene a romániai magyar újságírásnak, szégyeneNagyváradnak, szégyene a Fáklyának, hogy nem írtak András Guszti bácsihaláláról egy nekrológot sem. (A szövegemet egyébként Szűcs Laci küldtea túloldalra.)

Íme, hogy volt rám hatással a kör, mert odáig mégiscsak eljutott egyszelíd Fábián, hogy félretette félénkségét, hiszen az biztos volt, hogya Guszti bácsi temetésén voltak belügyis résztvevôk. Guszti bácsi nagyszemélyiség volt, igaz magyar. Aztán… aztán nem kérdezte tôlem senki, hogymiért csináltam, hogy hogy van ez Fábián elvtárs, hogy hazafiaskodunk?!Nem! Az egész lezajlott, a belügyisek engem nem vettek számításba.

– Ha már a temetônél tartunk, akkor emlékezetedbe kell idézzem, hogyegy másik alkalommal is kint voltunk a temetôben. Ugyanennek a temetônekegy másik részében, a zsidó temetôben.

– Tudom, mire célzol. Emôd Tamás sírját kerestük, hosszasan. Esti homálynálcsináltad a fényképet, Szűcs Laciról meg rólam…

– Meg a Bereczky fiú is ott volt…

– Jaj, igen. Az a kép valahol meg is van. A keresés gesztusértékű volt,hiszen néhány kavicsot tettünk csak, zsidó szokás szerint a sírra. Hátpersze, hogy emlékszem, de ezzel mit akarsz?

– Csak annyit, hogy mi hárman voltunk fiatalok s te egyedül öreg…

– S ezt a javamra írni? Köszönöm… Hát keményen kerestük, az igaz. Elôször– elnézést – “a szappanos” síroknál. Ezt a kifejezést akkor hallottam elôször.Tehát, ahol nem volt halott a sír alatt, oda egy szappant tettek, mertaz a szappan zsidó zsírból készült. Ezt nevezik az ottani cigány fuvarosokszappanos temetônek. Emôd Tamás sírja nem ott volt, a másik zsidó temetôben,a fôbejárattól néhány lépésre van. Valóban én voltam az, aki az idôsebbgenerációból gyalogolgattam ottan, de nagy kedvvel csináltam… Végül isbizonyítottál: volt rám hatással az Ady-kör! Ha nincs Ady-kör, sose csapódokföl az András Guszti sírja melletti betontalapzatra, mert nem vagyok olyannagyvérmérsékletű ember. Ez is a kör hatása volt. S íme a másik… ha tinem vagytok, ti fiatalok, akkor nem megyek Emôd Tamás sírját kutatni, hanemszépen ülök otthon s iszom… Vagy akkor már nem ittam?

– Nem, akkor már csak én ittam! Szerinted mi volt annak az oka, hogyVáradon mindig megújult a kör?

– Én erre tudok jó választ adni…

– Most nehogy azt mondd, hogy így kellett még több munkanéküli szekusrólgondoskodni…

– Nem, azt már nem mondom. Hál’istennek egészen a váltásig – nem mondokforradalmat, dehogy! – volt közönség. Voltak emberek, akik el mertek jönnia körre. Guszti bácsik, meg az öreg Horváth is sokszor ott volt, HorváthKarcsinak az édesapja, jó zsidó ember. S még sokan voltak stabil embereka város polgárai közül. (Anna:) Például Kéry bácsi. (F. S.:) Volt egy fixmag, csak néhányat mondtunk, de a fiatalok is el-elkíváncsiskodtak. Úgyérzem, hogy nálunk épp a közönség kötelezte azt a néhány írogatót – mertnem mind lett író –, hogy legyen Ady-kör, hogy felolvassák “förmedvényeiket”vagy igazi jó munkáikat. Zudorra gondolok, aki a színvonal volt, nagyonsokáig.

Váradon tehát ez volt a szerencse, hogy volt mag, nem csak az alkotókjelentette. Akiket néven tudtam nevezni, ez három ember volt, de ha látnámaz arcokat, biztos, többen lennének… Szerettek eljönni az emberek az irodalmikörre. Talán ez volt a város kicsi lelke. Mert a város lelke fogyóban volt.Az emberek kimentek. Akik zsúfolásig megtöltötték volna a termet, azokmár Magyarországon vagy még távolabb voltak már. Ennyit errôl.

– Köszönöm szépen a beszélgetést. Van-e még valami, amit el akarsz mondani?

– Csak annyit, hogy az Ady Endre Irodalmi Körben nem is lehetett hôssenki, mert mindig volt ennek a városnak egy benighus atmoszférája. AzAdy Endre-kör úgy létezett, hogy véres leszámolások híján vitte végig azt,amit véghezvitt. Tehát valahol az “ellenôreink” egyben a fenntartóink isvoltak. Amivel nem akarok nekik benyalni, de ez a furcsa helyzet állt elô.Visszatértem a kör elejére.

1993. június 28., Budapest 


Gittai István

 

– Miért hagytad abba?

– Hát én nem is tudom, hogy abbahagytam-e? Azt hiszem, hogy ez a forma,ez a közművelôdési és kisebbségi “intézmény” akkor, amikor hivatalosanintézményeink nem voltak, nem lehettek – abban a szörnyű világban –, nos,akkor ennek a körnek a létezése nagyon szerencsés és fontos volt. Akármennyireis igyekeztek az elvtársak megfojtani, elvérszegényíteni, ez a kör, úgyérzem, fontosat, jelentôset művelt.

Hogy ez a kör Nagyváradon ’93-ban éppenséggel szünetel? Hát Istenem!Azt nem mondanám, hogy megszűnt, de talán soha már olyan reneszánsza nemlesz, mint akkor volt. De ez nem baj. Ma már a sajtóban nyilvánosan meglehet szólalni. Ellent lehet mondani kormánynak, politikának. Ma már európaifórumokon lehet hangot adni kisebbségi kérdéseknek. A lényeg az, hogy eza kör a legfeszesebb években működött! Ez a kör volt a mi Hyde-parkunk,ahol indulatokat vezettünk le, ahol véleményt mondtunk… Írásban, hozzászólalásban.Szerintem az Ady-kör maradéktalanul betöltötte a maga szerepét. Perszevolt reneszánsza és leszálló ága is… Kérdem én: és mi van akkor, ha végevan? Nincs semmi baj! Mondom én, ’93-ban.

– Mikor csapódtál az Ady-körhöz?

– ’66 ôszén jöttem Váradra, architektúrát tanulni. Akkor éppen 20 évesvoltam, és emlékversszinten verseltem. Ha jól emlékszem, ’67 ôszén bátorkodtamaz írásaimat elküldeni a szerkesztôségekhez: Utunkhoz, Ifjúmunkáshoz, ide-oda.Nem közölték még akkor. ’69 februárjában ültem be elôször az Ady-körre,amit a NAH kistermében tartottak.

– Kitôl tudtad meg, hogy van egy ilyen kör?

– Hark Pétertôl. Nem tudom, hogy neked mond-e valamit ez a név. Ô nagykárolyiilletôségű poéta, aki szintén Váradon diákoskodott, és egészen jó verseketírt akkoriban. A Hangrobbanásban ô is benne van. Vele már elôzôleg összebarátkoztam,és mutogattuk egymásnak az írásainkat. Könyveket cserélgettünk, s jó ötleteketadtunk egymásnak, hogy mit érdemes elolvasni. Azon az emlékezetes köröntalálkoztam elôször Tüzes Bálinttal. Abban az évben volt még néhány Ady-körirendezvény. Messzer Lacira, a Schneider házaspárra és Szele Péterre isjól emlékszem. Tulajdonképpen Szele Péter volt abban az idôben a kör szervezôje.’69 nyarán én elkerültem Zilahra, ahol többedmagammal megalakítottuk azilahi Kiss Károly Kört. Ott már szerveztem is, nemcsak felolvastam. ’71.május elsején térek vissza Váradra, munkahelyet kapok. Ez valóban egy nagyonszerencsés pillanat, hiszen akkor indul be igazából a kör. Aminek az elôzménye– bármennyire szidjuk is – az Igaz Szónak az októberi száma. Ebben sikerültaz akkori Nagyvárad és Bihar megye tollforgatóit, újságíróit, fiatalokatés idôsebbeket, amatôröket és profikat felmutatni. Ez a folyóiratszám márantológiának is tekinthetô. Szerintem ez a folyóiratszám volt a kör igaziújraindítója. ’71 és ’93 között a legtöbb körön ott voltam. Persze, mindenrenem emlékszem, de ha megpiszkálnánk, akkor sok minden felszínre kerülhetne.

– Az Ady-körnek mindig volt vezetôsége. Ezek közül részt vettél-evalamelyikben?

– Kollektív vezetés volt, úgy beszéltük meg, hogy közösen csináljuk.Mindig volt valaki, aki a szervezésbôl a legtöbbet vállalta magára. Dea titulusnak nem volt különösebb jelentôsége. Elôször volt a Nagy Béla-korszak,utána a Tôke Csaba-korszak. Az utóbbi már sokkal kollektívabb volt. Gyakranbeszálltunk ötleteinkkel. Ebben a csapatban benne voltam. Ha vállaltamegy kör megszervezését, akkor végig is vittem. Persze nem én voltam a legnyüzsgôbba “csapatból”. Nos, volt Béla, Csaba, Varga Gábor, aztán volt Karcsi, majdKôrössi P. Jóska, aztán megint Karcsi. Amikor Gábor volt az elnök, talánakkor segítettem be leggyakrabban. Jóska inkább egymaga szervezte a köröket,s csak nagy ritkán kért segítséget. Tóth Karcsi “karmestersége” idejénéreztem azt, hogy igazán demokratikus a kör irányítása. Akkoriban nem voltféltékenykedés, ilyesmi. Ha jól emlékszem, negyedévente egy-két kör megszervezésételvállaltam. A plakátokat sokáig én írtam meg és ragasztottam ki.

– Ezek közül, amiket te szerveztél, melyikre emlékszel szívesebben?

– Nem az a lényeg, hogy mit szerveztem én. Nagyon jól emlékszem arraaz Ady-körre, amikor szótörténeti tárának megjelenésekor meghívtuk SzabóT. Attila nyelvészprofesszort. Úgy éreztem, hogy valami olyasmi történik,ami messze-messze túlmutat a körön. Olyan kérdéseket tettek fel neki, hogymi a véleménye a romániai magyar nyelv pillanatnyi állapotáról? A válaszrais jól emlékszem. Azt mondta a professzor, hogy: a köznyelv, a beszéltnyelv állapota elszomorító. Éppen azért, mert beviszik a nyelvbe, feleslegesen,a román szavakat (Pataki Pista tudná ezt a legjobban elmondani, parodizálni).Ugyanakkor azt is elmondta: büszkeséggel tölti el, hogy a romániai magyarírók és költôk – neveket nem mondott – a nyelvet újító szavakat találnakki, és igényes, választékos magyar nyelvet használnak írásaikban. Arraa körre is igen jól emlékszem, amikor Jóska összetoborozta Erdély fiatalköltôit. Bár metanyelven folyt a szöveg, éreztem, hogy ha a teremben valakimeggyújtana egy gyufát, az akár fel is robbanhatna. Olyan töltete volta levegônek. A feszültség egyrészt a félelembôl, másrészt a szóláskényszerbôl,a tenni akarásból tevôdött össze.

Ugyanúgy a Bretter-kör is csodálatos volt. Tanár és tanítványai eljöttekVáradra. Feledhetetlen, már csak azért is, mert aznap este volt a földrengésBukarestben.

– Ezek a körök mennyire voltak szűkkörűek? Mennyien látogattáka köröket?

– A műsortól, a programtól függött. Ha például egy neves erdélyi személyiségethívtunk meg – most Benkô Samura, Imreh Istvánra gondolok elsôsorban –,akkor sokan eljöttek. Amikor az avantgárd társaság jött el, akkor nem volttelt ház, annak ellenére, hogy nagyon színvonalas dolgok hangzottak el.Voltak nagyon kellemetlen pillanatok is, amikor egy-egy fiatalt mutattunkbe, s bizony-bizony lestem az ajtót, hogy jönnek-e még, mert csak tizenöten-húszanvoltunk.

– Mennyire volt ez váradi intézmény, s mennyiben az erdélyi magyarságé?

– Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy adott pillanatban Erdélylegjobb magyar nyelvű irodalmi köre voltunk. Mondjuk, a hetvenes évek közepétôlnyolcvanegyig. Egyetemisták, kultúrnokok ültek vonatra, s utaztak Váradra,a körre… Persze ment is a drót, hogy gyertek, mert most történik valami.Jóskának ebben oroszlánrésze volt.

– Miért éppen Váradon működött ilyen jól a kör?

– Azt hiszem, szerencsés körülmények is közrejátszottak ebben. Egyrészta város fekvése, másrészt a rajzás. Tíz-tizenöt tollforgató nyüzsgött akkoribanVáradon, akik indulni akartak, dobbantani. A hetvenes évek elején jelentkeztünkmindnyájan a sajtóban. Köztudomású, hogy Váradnak nem volt magyar nyelvűirodalmi lapja. Nagyon találóan fogalmazta meg annak idején Bölöni Sándor,hogy: Az Ady-kör egy hangos folyóirat. Számunkra valóban az volt. Izgalommalvártam a péntek estéket. Ilyenkor valahogy mindig ott lebegett a levegôben,hogy egy kicsit ellentmondani, egy kicsit másként gondolkodni, egy kicsitmásnak lenni, mint ahogyan a nagy simítókanál akarja… Erdélybôl, a városbólminduntalan fel-felbukkantak az új arcok, az új alkotó emberek. Ez a barátkozásilehetôséget is jelentette. ’75-ig nem ismertem a gyanakvást. Addig én avilág legjóhiszeműbb embere voltam. Bár már megsúgták ’73-ban és ’74-benis, hogy vigyázzatok, mert figyelik a kört. A szeku figyeli a munkátokat.

– Mielôtt erre kitérnél, arról mesélj, kérlek, hogy milyen kapcsolatavolt a váradi körnek más irodalmi körökkel?

– Például elmentünk Temesvárra, akkor Franyó Zoltán még élt, s ôk isAdy-körnek nevezték magukat. Ennek a látogatásnak lett az eredménye egyantológia a Faclánál. A Hangrobbanás végül is – nemcsak váradi, hanem –partiumi antológia lett.

A Gaál Gáborosokkal is volt egy oda-vissza találkozónk. De meghívtakminket a vásárhelyi Igaz Szó irodalmi körére is. Ez ’76 februárjában volt.A cirkusz után. Azt hiszem, ez a találkozó a nyilvános demonstrációja voltannak, hogy lám, nincs velünk semmi baj. Továbbá több ízben jártunk Szalontán,és egyszer Aradra és Nagykárolyba is elmentünk.

– Jelentett-e valamit a szerkesztôk szemében, ha valaki a körönelismerést szerzett?

– Aki sokat nyüzsgött a körben, annak a híre elôbb-utóbb a szerkesztôségekbeis eljutott, s akkor ôt már úgy tekintették – annak ellenére, hogy mégnem közölték írásait –, mint aki debütált. Belegondolva: ha nincs az Ady-kör’71-ben és azután, ha nincs, ahol hozzám hasonló fickók olvastak fel ésveszekedtek és barátkoztak, nos, ha nincs a kör, ahol azt tapasztalhatom,hogy né, micsoda jó dolgokat írt a fickó… Szóval, ha nincs, akkor réges-régabbahagytam volna az írást. A 22 év alatt nem mindig volt a kör a magaslatokban.De mégiscsak az Ady-kör volt az én szabadegyetemem. Itt tanultam meg, hogymásnak is van, lehet véleménye. S azt, hogy mi a szolidaritás. A körbenismertem fel, hogy milyen derék és tartásos emberek vannak köztünk. Végülis szerencsés lehetek, hogy ennyi mindent megélhettem az Ady-körben.

– Térjünk vissza oda, hogy ’75-ben mi történt.

– Épp behívtak egy hónapra katonának. A kör évadzáró ülésének vendége,ha jól emlékszem, Kohn József amatôr filmes volt. Rövidfilmeket mutatottbe. Itt volt Lazics is az Ifjúmunkástól, s úgy emlékszem, ô is beszélta körön. A kör, mint tudod, soha nem fejezôdött be azzal, hogy eljöttünka művelôdési házból. Nem akaródzott hazamenni. Mindig elmentünk valahova.Nem kocsmába. Összekalapoztuk a vodkára valót, és elmentünk valakihez.Akkor éppen Gabihoz. Gabi agglegénykedett, s nem volt gond elmenni hozzápoharazni, beszélgetni. A cirkuszig sokat jártunk Gabihoz. Azután már csakmódjával. Nos, ott ültünk nyolcan-tízen. Egyszer csak kivágódik az ajtó.Bejön hét tahó. Egyiken volt csak egyenruha. Azonnal fotóztak minket. Lazicsmellettem ült. Sose felejtem el, a felvétel biztos megvan valahol az archívumukban.Az asztalon egy rumosüveg. Az volt a legolcsóbb pia. Nyolc-tíz embernekmi az?! Ott volt még Gyulai Kati, Német Anna, Hajnal Ágota, Kinde Annamária,Tôke Csaba, Gabi. Azt mondták: bejelentés érkezett, hogy csendháborítástörténik. Pedig csak ültünk és beszélgettünk. Ott volt a fôszekus is, Sĺlĺjan.Beültettek minket a terepjárókba, s elvittek a rendôrségre. Ott jegyzôkönyveztéka dolgot. Valamikor éjfél körül szabadultunk. Ahogy jövünk kifelé a rendôrségrôl,egy román diákcsoport gajdolt éppen az utcán. Az nem volt csendháborítás!Mi bent ültünk egy szobában, beszélgettünk, s az csendháborításnak minôsült.Gabira ment ki az egész, s részben Török Mikire (ôt hamarabb ejtették).Közben valamennyiünket hívogattak. Ha jól emlékszem, összeszámoltam, stizenöt órát voltam bent. A szokásos faggatás, marhaság. De attól kezdveelkezdtem gyanakodni. Amint mondtam, korábban gyanútlanul barátkoztam idegenekkel,ám attól számítva mindig kitettem a kérdôjelet. Az a szomorú, hogy egyidegennek nem tudod megadni azt a sanszot, hogy becsületes, tisztességes.Ez a kérdôjel vagy elhalványul idôvel, vagy pedig soha nem tűnik el. Ezzelaz akcióval a szekunak sikerült a gyanakvás magvát elhinteni közöttünk.Behívnak oda, s szóról szóra idéznek… S mit tesz ilyenkor az ember? Hazudik!Persze, hogy hazudik. Én ilyet nem mondtam, én ezt nem hallottam. Ez védekezésireflex. Vagy lehallgattak bennünket, vagy nagyon jó memóriájú “munkatársaik”voltak közöttünk. Egy-kettô ma is gyanús nekem, s nagyjából be is igazolódott,hogy talán nem is alaptalanul.

– Azt mondod, hogy azzal jelentek meg, hogy itt csendháborításfolyik. De magán a kihallgatáson, behívásokon mirôl volt szó?

– Úgy indult minden, mint egy ártatlan báránybégetés… Aztán rátérteka lényegre, arra, ami ôket érdekelte. “Mi tudjuk”, mondták. De én nem tudtam.“De maga is ott volt, s mi tudjuk!” “Mert azt mondtuk, hogy Ceaućescu ahelyett,hogy járja a világot, azt a pénzt inkább iskolákra költené.” Meg ilyesmi.Gabi, sose felejtem el, egyszer levette a nagy Omagiu-kötetet, s azt kérdezte,ezt megvettétek-e? Ezt meg kell venni!

– Szerinted miért csinálták ezt az egészet? Akkor már olyan jólment a kör?

– A megfélemlítésünkre ment ki a játék. Mindazon kis közösségekben,ahol egymásra találhatnak az emberek, igyekeztek a gyanút elhinteni. Ezértcsinálták, s céljukat elérték. Nagyon sok váradi értelmiségi, akinek ottlett volna a helye a körben, nem jött el, mert félt, mert nem akarta exponálnimagát.

– Mitôl újult meg a kör?

– Azt hiszem attól, hogy újra és újra jelentkeztek a fiatalok. Akikbenvolt tehetség és cselekvési kedv. Akikben feszült az érvényesülés, a tenniakarás vágya. Egyik vesszôparipám volt odafigyelni a fiatalokra. Az utánpótláskeresésére. Az új hullámból, ha egy-két titán beáll a sorba, és szervez,akkor nyert ügyünk van. Alkotói pályázataink voltak. Az egyiknek a nyerteseVisky Andris, a másiknak Dénes Laci és Szűcs Laci volt. Ezeket a pályázatokatén nagyon fontosnak tartottam.

Ti a nyolcvanas évek közepén jelentkeztetek, s aztán szépen átvettéteka szervezés stafétabotját. Akkor, amikor a legpokolibb volt a helyzet.Mindig úgy éreztem, hogy nekem ott a helyem a körcsinálók között.

– A kört szervezôk már a kezdet kezdetén szembetalálkoztak azzala problémával, hogy a műsort idôrôl idôre le kellett adni a Kultúrához.E téren milyen tapasztalataid vannak?

– Tudtam, mire megy ki a játék. Tulajdonképpen nem a Kultúrbizottságot,hanem a szekut érdekelte a kör munkája. Karcsi vitte s mutatta a műsortervet,mert kérték. Ami szép emlékem van a Kultúrbizottságról, az ’81-ben történt.Jóska már feliratkozott, hogy kivándorol Magyarországra. Írt akkor egyhosszú verset, amit fel akart olvasni a körön. Azt mondta Chira elvtárs,hogy aki fel van iratkozva, az nem olvashat fel a körben. Mi, Molnár Jancsi,Gabi meg én, azt mondtuk Chirának: de igenis, ez az ember felolvas, hiszenévekig tevékenykedett a körben. S felolvasott. Tehát ilyen jellegű kiállásokis voltak. Bár néha egy-egy kört én is szerveztem, valójában megmaradtamalkotónak. Már a harmadik kötetemnél tartottam, de nem restelltem elmennis felolvasni legújabb írásaimat a körben. A köteteimet is megvitatták,s nem voltak szívbajosak kemény véleményt mondani róluk. A legutóbbi, hetedikkötetemet is bemutatták.

– Hogyan illeszkedett be a kör a város kulturális életébe?

– Eszembe jutnak a képzôművészek és a színészek. És egy-két muzsikus.Többnyire felkértük ôket a közreműködésre, nem önként jelentkeztek. A közönségünknekezzel többet és jobbat akartunk adni. Hogy hogyan is illeszkedett be? Hátminden túlzás nélkül mondhatom: mi voltunk az élô valami. A színház ugyeprostituálta magát, mert azt játszották, ami elô volt írva. Persze egy-egyjó rendezô megtalálta a maga metaforáit… De mi szabadok voltunk. Az történta körben, amit mi akartunk. Persze nem hívhattunk határon túlról vendégeket,de aki elérhetô volt Erdélybôl, azt mozgósítottuk.

– Azzal kezdted, hogy ez a kör nem szűnt meg. De hogyan működikmost, amióta nem rendszeresen, minden pénteken van? Mennyiben változottmost a kör?

– A kör szerepét átvették az intézmények. Most oldottabb a légkör. Tagadhatatlan,hogy akármilyen rossz is Romániában az élet, de oldott légkör van. Akkorcsak az Ady-kör volt. Szerepét most átvette a Kelet–Nyugat folyóirat, aNapló, a Bunyitay Vince Könyvtár, a Tibor Ernô Galéria. Akkor egyetlenkör volt, most meg az intézmények vannak. Beleértve az RMDSZ-t, az egyházakatis. Akkor csak mi voltunk.

– Az akkori Ady-kör egy hiánypótló intézmény volt, vagy ô magateremtette a légkört?

– Is-is. Mert nem volt más. Egy adott pillanatban ténylegesen légkörteremtôvolt. A péntek esték, éjszakák eseményszámba mentek. Mindig tudtam, hogyvalakiknek meg kell írniuk majd a kör történetét, különben elfelejtôdik.Persze vannak nyomok: a pályázatok, az antológiák (A Tavasz ’69, a Hangrobbanás,a Kimaradt Szó, az Ötödik évszak, Alapművelet). Mindegyikben vaskosan jelenvannak az Ady-köri alkotók. Talán nem volna érdektelen összeállítani azoknévsorát, akik tehetségekként indultak, de elhallgattak, eltűntek (HajnalÁgota, Bede Margit, Helwig Gyuri, Gera Attila, Kovács Annamária stb.).Ha ezt egyszer valaki összeírná, végiggondolná.

– Ha már ezt a szempontot említetted, akkor megkérdem, szerintedminek tulajdonítható az, hogy azoknak, akik valaha csinálták, vagy csakmeghívottai voltak a körnek, kilencven százaléka ma már nem Romániábanél? És nemcsak hogy nem élnek Romániában, de a mi normáink szerint híresemberek lettek.

– A kilencven százalék azért túlzás. Hogy miért is van ez így? Nem tudom,de azt hiszem, ezért nem lehet senkit elmarasztalni. Én soha nem szerettema hegyi beszédet. Menni–maradni. Az embernek szuverén joga eldönteni, hogymi is jó neki. Sokan elmentek. Nem csak Ady-köri jelenség ez.

– Milyen volt a kör kapcsolata a Iosif Vulcan Körrel?

– A dolognak volt egy protokolláris, mondvacsinált, erôltetett barátság-íze.Azonban: a Iosif Vulcan Kör néhány alkotó tagjától fordítottam, mert érdekelt,hogy mit csinálnak. Velük jó kapcsolatom volt. Van néhány fickó, Ćtef,Ghi?a, Ćereć, Chelu… Velük ma is szívesen állok szóba. Nem a barátaim,inkább oda-vissza kölcsönös szimpátiának mondanám…



 

Tóth Károly Antal és Tóth Ilona

Göteborg, 1998. március
(A Molnár János által interneten készített interjú eredeti szövege)

Mottó: "Egyetlen eszközünk maradt: a szó, és egyetlen támaszunk:a belsô tartásunk."

Tóth Károly Antal

1. Szatmári származásúként, aki Kolozsváron végezte az egyetemet, mitjelentett neked Nagyvárad, odaérkezésed első  időszakában? Milyennekláttad a város kulturális életét?
 Az elsô idôszakban, vagyis 1965-tôl, mert ekkor neveztek ki aNagyváradhoz tartozó, de akkor eléggé elszigetelt Fugyivásárhelyi Hegyre(Podgóriára, ahogy sokan mondják), nem sok alkalmam volt ismerkedni a városéletével. Egy rendkívül elhanyagolt, hepe-hupás, gödrös köves út vezetettoda, buszjárat nem volt (akkor még a villanyt sem vezették ki, sôt egyetlentelefonvonala sem volt), így eleinte ott laktam albérletben. A tulajdonképpenivárosig - vagyis mintegy hat kilométeren át - kerékpáron vagy gyalog lehetettközlekedni (no meg szekérrel), és ez nemigen kedvezett a közelebbi kapcsolatteremtésnek.Két év múlva, a legnagyobbik fiam születésekor beköltöztünk, de színházielôadásokon kívül egy ideig ezután sem igen vettem részt más kulturáliseseményen.
 Egyébként Nagyváradot az elsô perctôl kezdve szerettem. Elôször´62-ben jártam ebben a városban, és megállapítottam, hogy ott szeretnékélni. (Csak zárójelben: Eddig mindig vágytam mindenüvé, ahol eddig laktam,Budapestre is, Svédországba is. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e eljutnomabba a városba, ahol vágyaimnak megfelelôen vándorlásainkat befejezhetnénk?Egyszer jártam Pécsett vagy huszonöt éve, és sok más magyar várostól eltérôenhatározottan úgy éreztem, hogy otthon tudnám érezni magam benne. Most arragondolok, hogy ez akár igaz is lehetne.)
2. Hogy figyeltél fel az Ady körre?
Úgy emlékszem, hogy elôször a Schneider-Németh házaspártól hallottamróla, akik akkoriban a Hegyen tanítottak, tehát kollégáim voltak.
3. Mikor kezdtél járni oda, és mi volt az első benyomásod?
Valószínűleg 1967 táján mentem el elôször, de évekig csak szórványosanjártam. A megyei "kultúrszervek" egyik termében jöttünk össze, és akkorkifejezetten csak műhely jellege volt a körnek, vagyis a tagok alkotásaikerültek megvitatásra, meghívott elôadók még nem voltak. A benyomásaimjók voltak, márcsak azért is, mert mindig szerettem a vitákat. Már a középiskolábanazért utáltak egyesek, mert vitákat provokáltam különbözô elvi kérdésekben.
4. Volt-e "passzív" korszakod? Ha igen, elevenítsd fel ennek a korszaknaka számodra maradandó mozzanatait, élményeit!
 Az említett periódus mindenképpen passzív volt. Inkább hangulatokraemlékszem, mint tényekre. Ekkor ismerkedtem meg Máté Imrével, Gittaiékkal,Szilágyi Aliékkal, Nikolits Árpival. Másokat nem is tudok felidézni ebbôlaz idôbôl. Jellemzônek érzem az akkori társaságra, hogy amikor a beszédhibásMáté Imre megszólalt, mindenki feszülten figyelt. Mert volt mire.
5. Mikor kapcsolódtál be aktívan a kör tevékenységébe? Milyen külsőés belső folyamatok, körülmények késztettek az aktivizálódásra?
 Tulajdonképpen akkor kezdtem rendszeresen járni a körre, amikoraz elsô házasságom felbomlott, vagyis nagyjából ‘72 végétôl - ‘73 elejétôl.Az aktivizálódásomban szerepet játszott az is, hogy ekkortájt lett NagyBéla a kör vezetôje, aki akkor a Fáklya napilap szerkesztôje volt, és akiveljó viszonyban voltunk. Ô új alapokra helyezte a kör tevékenységét, mindenekelôttaz erdélyi magyar értelmiség különbözô tagjai meghívásának a bevezetésével.Ekkortól terveztük a tevékenységünket, hiszen addig megesett, hogy márösszegyűltünk, de még nem tudtuk, ki lesz az, aki "feldobja" az írásait.
 Miután Nagy Béla egy évre újságírói fôiskolára ment (ez az 1974-75-ösévadban volt), a kollégája, Tôke Csaba vette át a kör vezetését, aki továbbfejlesztetteazt, amit elôzôleg megkezdtünk, például a váradi képzôművészek bevonásával.A Béla visszatérése után további egy esztendeig ketten intézték az ügyeket.
 Ebben a periódusban alakult ki a körnek az a profilja és működésimódja, amely a továbbiakban meghatározóvá lett, legalábbis 1982 ôszéig,amikor az Ellenpontok szerkesztôinek és szerzôinek (és másoknak is) a meghurcolásátkövetôen mintegy fél esztendeig szünetelt a tevékenység. Az ezutáni idôrôlkeveset tudok, mert mi áttelepedtünk Magyarországra. Fontos megemlíteni,hogy a Nagy Béla és a Tôke Csaba nevéhez fűzôdô idôben kezdett szokássálenni, hogy szétosztottuk egymás között a feladatokat, így minden találkozónakmegvolt a maga felelôse, és ha valaki javasolt egy programpontot, akkorazt általában maga szervezte meg. Ez nemcsak a terhek igazságosabb megosztásáttette lehetôvé, de a munkakedvet és a belsô demokráciát is erôsítette.Ugyanakkor mindnyájan közvetlenül felelôsekké váltunk a kör jó működéséért.Ez természetesen az aktív tagokra vonatkozott, akik a választott vezetôséggelegyütt - ha nem is hivatalosan, de - a kör kibôvített vezetôségének számítottak.
6. Milyen szerepet vállaltál a kör vezetésében, működésének különbözőfázisaiban?
 Azzal kezdtem, hogy különbözô részfeladatokat vállaltam a fennebbleírtak szerint. Például én hívtam meg Szabó T. Attila professzort, akineklátogatása és elôadása - természetesen a meghívott személye, valamint elôadásánaktárgya és színvonala miatt, de márcsak azért is, mert még újdonság volta vendégjárás - szerintem sokak számára emlékezetes maradt.
 Aztán 1976 ôszétôl két esztendeig, 1978 nyaráig engem választottakmeg a kör vezetôjének. Két évig bírtam. Nem elsôsorban az ezzel járó feladatoknehézségeit (bár kétségtelen, hogy a munka megterhelô és rendkívül idôigényesvolt), hanem azoknak a szerveknek a packázásait, akiknek - elméletben -segíteniük kellett volna bennünket. Mint ahogy Nagy Bélát és Tôke Csabátsem a kör tagsága "ejtette", hanem - tudtommal ugyancsak az említett indokokmiatt - ôk döntöttek úgy, hogy a kör vezetôjének a szerepét átengedik másnak.
 1978 ôszétôl Varga Gábor és Kôrössi P. József közösen "csinálta"(így szoktuk volt mondani) a kört. Ekkor egy esztendeig az üléseken semvolt módomban részt venni. Néhány évig a Sánc utcai iskola esti tagozatántanítottam, és ebben az iskolai évben nem sikerült elintéznem, hogy azórarendemben szabaddá tegyék a péntek délutánokat. Ez volt ugyanis- minttudjuk - a köri nap.
 1979 ôszén a visszavonuló Gabi és Jóska helyébe Nagy L. Róbertetválasztotta meg vezetôül a kör. Az egyetlen című kötetedben tévesen említed,Jancsi, hogy egyszer Zudor János idézte emlékezetedbe: ti ketten voltatokazok, akik Robi ellen szavaztatok. Te és én voltunk ez ellenszavazók. Énmeg is indokoltam azon a választó gyűlésen az álláspontomat. Kétséges -mondtam -, hogy az, akinek az újságokban megjelent írásai a szerzôjük egyéniségénekhiányáról tanúskodnak, képes lesz egyéniséget adni a körnek és tevékenységének.Ezt 1992 nyarán, szegedi látogatásunk alkalmával mondtam el neked, éppenemlített köteted készülô kézirata fölötti beszélgetés közben. Te nem emlékeztélakkor az ellenszavazatodra. Én jól megjegyeztem, éppen mert rajtam kívülaz egyedüli volt. Egyébként benne van a feleségem megmenekült naplójábanis.
 Véleményem, sajnos, rövidesen be is igazolódott, és decemberbenkerült sor az általunk köri robbantásnak elnevezett eseménysorozatra, melyneksorán leváltottuk Nagy L. Róbertet a kulturális hatóságokkal szembeni elvtelenengedékenysége miatt, és kicsikartuk helyzetünk megerôsödését e hatóságokkalszemben. Elfogadtattuk például azt is, hogy azontúl nem egy ember, hanemegy kollektív vezetôség irányítja a kört, és csak mindnyájunk részvételévelprezentáljuk, vitatjuk meg problémáinkat minden fórumon. Ez gyakorlatilaga kör közösségi vezetésének a kezdetét jelentette. Az ezt követô periódusvolt szerintem a kör tevékenységének a legszebb korszaka (legalábbis abbóla szakaszból, amit én ismerek), mondhatnám, a virágkora, amely az Ellenpontokszerkesztôinek a lebukásáig tartott. A feleségemmel, Icuval együtt szinteminden szabadidônket ennek szenteltük. Az ekkor kialakult helyzetben továbberôsödött a kör demokratizmusa és közösségi szelleme.
 Ez az idôszak személyes vonatkozásban is igen kedvezô volt számomra.Szerintem nem voltam igazán jó vezetôje a körnek az említett két esztendôalatt, mert nem vezetésre születtem. De mindig nagy hajlamom, és szerintemképességem is volt az érdekellentétek egyeztetésére, az emberek közöttifeszültségek feloldására. Megítélésem szerint a körben való tevékenységemegész ideje alatt volt egy ilyen szerepem, de ebben az új helyzetben, amikora mozgástér bizonyos mértékig (mind kívül, mind belül) szabadabb lett,ennek méginkább nôtt a lehetôsége és talán a jelentôsége is.
7. A körön belüli konfliktusok milyen mértékben voltak pusztán személyiellentétek, versengés következményei, illetve inkább elvi ellentétre, vagyburkolt, adott esetben többé-kevésbé nyílt politikai nézeteltérésre kellgondolni?
 Nyilvánvaló, hogy nincs olyan emberi közösség, vagy akár csakösszejövetel, ahol - legalább rejtett - konfliktusok ne lennének. A fontosmindig csak az, hogy a nem elvi ellentéteket olyan mértékig mérsékeljük,hogy a közös cél érdekében lehetôvé váljék az együttdolgozás. Az elvi ellentétekkelmár nehezebb a helyzet, mert az elvek gyakran még a megtartó értékeknélis nagyobb súlyúnak bizonyulnak. Itt csak érveléssel lehet megpróbálkozni,de esetleg ez is csak a semmibe illan. Természetesen mindkét változat jelenvolt a körön is, és nem egyszer zavaró, sôt káros helyzeteket eredményezett.
 Politikai színezetűként értékelni a konfliktusokat inkább csakmost, utólag lehet. A politikai  fogalma akkor inkább a "kommunizmussal"és a nemzetiségi elnyomással kapcsolatos álláspontra vonatkozott. Bár éleshatárvonalak nincsenek, a politikai vízválasztó abban az idôben a haszonélvezôkés az elszenvedôk, vagy más szempontból: a kiszolgálók és a tartással rendelkezôkközött húzódott. Egy biztos: a körre nemigen a haszonélvezôk jártak.
 Mai szemmel a konzervatív és a liberális jelzôket lehetne bizonyosmagatartásformákra ráhúzni, akkor inkább népi és urbánus volt a nevük.De ez akkor még nem politikai, hanem inkább ideológiai különbség volt,mert nem a politikai szférában, hanem csak a nézetek szintjén jelentkezhetett.És természetesen a személyi kapcsolatokban.
 A legkárosabb azonban mindig az, amikor valaki a nagyképűségét,beképzeltségét, a gôgjét ideologizálja meg, öltözteti elvi köntösbe, hogynehezebben lehessen leleplezni, és könnyebben kerekedhessen mások fölé.Sok más mellett erre is volt természetesen példa a kör történetében. Deén azt hiszem, hogy nem ezek a dolgok voltak a jellemzôk.
8. Mennyiben befolyásolták a kör működését a különböző irodalmi irányzatok,illetve azok képviselői közti súrlódások?
 Az avantgard és a hagyományosabb irányzatok művelôi bizonyosmértékig egybeestek az elôbb említett világnézeti csoportokkal. A stílusjegyekkelkapcsolatos viták azonban fôként szakmai kérdésként jelentkeztek, és inkábbélénkítô szerepük volt a kör életében.
9. Hogyan emlékszel az Ady-kör és az ország más, többé vagy kevésbéhasonlóan működő irodalmi-művelődési köre közti kapcsolattartásra?
 A legsűrűb kapcsolatunk talán a kolozsvári Gaál Gábor Körrelvolt, amelynek sok tagja - fôleg az utolsó periódusban - elég gyakran lejötthozzánk, ha valamilyen érdekesebb találkozó ígérkezett. Többször hallottamakkoriban kolozsváriaktól, hogy Nagyváradon "mindig történik valami". Nyugodtantekinthetjük ezt körünk tevékenysége minôsítésének. Általában a váradikulturális életet jellemzi az is, hogy amikor a Varga Gábor és Bölöni Sándoráltal indított lapkezdeményezési akció zajlott (kulturális lapot kértünk1980-ban a megfelelô instanciáktól a nyugati országszél számára, megismételveegy tíz évvel korábbi próbálkozást), akkor többen - így Bajor Andor, BallaZsófi, Szôcs Géza - szívesen átjöttek volna Kolozsvárról, ha pozitív választkaptunk volna.
 Hagyományosan jó kapcsolatunk volt a szalontai Arany János IrodalmiKörrel. A nyolcvanas évek elejére igen jó viszonyba kerültünk a nagykárolyiirodalmi körrel is, de az aradi és a temesvári köröket is említhetjük itt.
10. Gyakran jelentek meg a péntek esti összejöveteleken külföldiek.Mit tudsz arról, milyen véleménnyel távoztak?
 Valóban elég sokan megfordultak nálunk, majdnem kizárólag magyarországiakés csak mint magánszemélyek, hiszen külföldrôl vendéget hívni nem voltjogunk. Alkalomszerűen érkeztek, anélkül, hogy tudták volna, mi van a programunkon.Véleményük ezért függött attól hogy éppen mi volt a terítéken, de attólis, hogy ki milyen érdeklôdésű vagy természetű ember volt. Általában kedvezôészrevételeket hallottunk, de az is megtörtént, hogy a köri ülés utánimagánöszejövetelen lélektani elemzés tárgyai lettünk, és megállapították,hogy mi, váradiak, tulajdonképpen nem szeretjük egymást.
11. Ismereteid szerint mennyire volt független, illetve milyen mértékbenbefolyásolta a tevékenységet a kört felügyelő "hatóság"?
 Szervezetileg a Népi Alkotások Háza közvetlen felügyelete alátartoztunk, amelynek az egész szóban forgó idôszak alatt Mihai elvtárs volt a vezetôje ( tudtommal a keresztneve is Mihai volt). Székely Erzsébet(Buzsu), a Ház alkalmazottja volt az összekötônk, hozzá kellett benyújtanunka tevékenységi tervünket. Itt - a "köri robbantás" elôzményeit kivéve -nemigen akadtak problémáink.
 A Népi Alkotások Háza - mint minden váradi kulturális intézmény- a megyei pártbizottság kulturális osztályának az ellenôrzése alatt állott,melynek vezetôje sokáig Ioan Chira volt. Ôt, miután nyolcvan elején a budapestiromán nagykövetség kultúrattaséja lett, Gheorghe Suciu váltotta fel.
 Már Nagy Béla idejében új helyre költöztünk, üléseinket attólkezdve a Szakszervezetiek Művelôdési Háza meglehetôsen tágas stúdiótermébentartottuk, ahova legalább kétszáz ember befért. Tevékenységi tervünketa kultúrház igazgatójával is láttamoztatni kellett, mielôtt beadtuk volnaa Népi Alkotások Házához. Legalábbis akkor, amikor én vezettem a kört,valamint a közösségi vezetésű években ez így volt.
 E kettôs ellenôrzés ellenére legtöbbször nem volt problémánka tevékenységi terv benyújtásánál, persze igyekeztünk elfogadható címekrekeresztelni egyébként támadhatónak gondolt programpontjainkat is. Néhányesetet kivéve munkatervünk tartalmának megválasztásában tehát elég nagyszabadságot élveztünk. Ennek egyik nem elhanyagolható alapja maga a gazdagtevékenység volt, mellyel a kulturális szervek mint szocialista megvalósítással,sôt mint a nemzetiségi kérdés megoldásának bizonyítékával dicsekedhettek.
 A pártbizottság művelôdési osztálya jobban szerette, ha újságíróa kör vezetôje, úgy gondolván, hogy egy nekik közvetlenül alárendelt szerkesztôségtagjait jobban a kezükben tarthatják, mint mondjuk egy mérnököt vagy egytanárt. Ez a számítás be is vált Nagy L. Róbert esetében.
12. Mikor, miért támadtak nézeteltérések a felügyelet és a vezetés(vagy a kör egésze) közt? Ezek hogyan oldódtak meg, ha megoldódtak?
 Tudomásom szerint mindenekelôtt nekem voltak problémáim a felügyeletiszervekkel, majd Nagy L. Róbert megválasztása után mindjárt az egész körnek.
 Mint mondtam, 1976 ôsze és 1978 nyara között voltam én a körvezetôje. Nem túlságosan örültek nekem, különösen miután az elsô köri összejövetelenvázoltam, hogy az eddigieken túl szerintem mennyi mindennel foglalkozhatnánkmég. Eléggé megeresztettem a fantáziámat, és a lehetséges bôvítési területekközött sok minden szerepelt, például Köröstárkány község szociológiai ésnéprajzi tanulmányozása is. Ezek nem tervek voltak, hanem feldobott ötletek.Azt gondoltam, talán akad olyan valaki, akit személyesen érdekelne valamelyikközülük, és a kör - egy megfelelô intézmény helyett - esteleg keretet biztosíthatnamegvalósításukra. Abban is reménykedtem, hogy az én ötleteim megmozgatjákmások ötletgyártó ösztöneit, ami hasznosítható gondolatokat erdeményezhet.
 Nagy Béla mesélte késôbb, hogy Mihai, aki mellette ült, mindmondogatta, hogy én nagyon nem leszek jó vezetônek, és próbálta meggyôzniôt, hogy mégis vállalja el ezt a feladatot.
 Rövidesen nehézségekbe ütköztünk a meghívottjaink útjának kifizetésénél.Elméletben erre kaphattunk volna támogatást a művelôdési szervektôl, deazt mondták, nincs rá pénz. Újságíró barátaimtól hallottam, hogy a kulturálisosztály egyik ülésén Körösi István, a Népi Egyetem vezetôje vehemensentiltakozott, hogy ránk ilyen célból költsenek. Hogy az ô beavatkozására-evagy sem, azt nem tudhatom, mindenesetre anyagi forrásaink elapadni látszottak.Ekkor az aktív köri tagok megszavazták azt az indítványomat, hogy havitagdíjat fizetünk, és ebbôl fedezzük vendégeink utaztatását és szállását.Egy ideig be is gyűjtöttem a pénzt. Nagy rémület támadt, amikor ezt feletteseinkmegtudták, és felszólítottak, hogy azonnal hagyjam abba, mert ezt nem szabad.Úgy emlékszem, ettôl kezdve egy darabig megint kevesebbett kellett költenünka saját zsebünkbôl.
 Bölöni Sándor barátunk (aki akkor még újságíró volt, csak késôbblett a színház irodalmi titkára) elmondta, hogy ô orosz nyelvű verseketszokott fordítani kortárs költôktôl, és szívesen bemutatná ôket a körben.Be is iktattuk a tevékenységünkbe, de amikor a tervet 1977 januárjábanbemutattam a Szakszervezetek Művelôdési Háza akkori igazgatójának, ConstantinMalinasnak, az kijelentette, hogy márpedig szovjet verseket, amíg ô a kultúrházigazgatója, itt nem fogunk felolvasni. Én indoklást kértem, ô politikailagtájékozatlannak minôsített engem, majd újra én következtem, és emlékeztettemCeausescu és Brezsnyev elvtársak azelôtt ôszi baráti találkozójára. Végülbele kellett nyugodnom, hogy a kultúrház igazgatójának szovjetellenességemiatt, amely a kultúra területére is kiterjedt, Bölöni Sanyi nem fogjabemutatni nekünk műfordításait.
 Rövidesen újabb forduló következett. Malinas akkor Tóth Sándorkolozsvári egyetemi tanár Gaál Gáborról tartandó elôadását akarta kiiktatnia tevékenységi tervünkbôl. Azt kifogásolta, hogy mire fel tart elôadástegy filozófiatanár egy folyóiratról és annak néhai fôszerkesztôjérôl? Hiábamondtam, hogy az illetô tanár monográfiát írt errôl a szerkesztôrôl, megintcsak falba ütköztem. Sokáig vitatkoztunk, sôt veszekedtünk, de nem engedett.
 Ekkor kihallgatást kértem Ioan Chirától, a művelôdési osztályvezetôjétôl, elmondtam az esetet, és kértem, hogy olyan bírálja el Malinashelyett a tevékenységi tervünket, akinek van hozzá kompetenciája. Abbanegyeztünk meg, hogy ez a személy az ô helyettese, Benedek Anna lesz.
 Az ügynek következményei is lettek. Elôször is azon a pénteken,amelyiken Tóth Sándor az elôadását tartotta, véletlenül foglalt volt aművelôdési ház minden erre alkalmas terme. Sikerült viszont megkapnunkaz Alexandru Moghioros líceum (ma Ady Endre középiskola) dísztermét.
 Még ezt megelôzôen (mindkét találkozó 1978 áprilisában volt)Gy. Szabó Béla volt a meghívottunk, aki a fametszésrôl szándékozott elôadásttartani, bemutatva természetesen a metszeteibôl is. Ehhez egy filmvetítôre,valamint egy magnóra volt szükségünk, mert a film hangja külön szalagonvolt. Egy héttel az elôadás elôtt megkérdeztem Malinast, hogy a kultúrháza megfelelô idôpontban kölcsönözni tudja-e a szükséges felszerelést, éstud-e szakembert biztosítani a kezeléséhez? A válasz igen volt. Mégis,amikor a művész megérkezett, kiderült, hogy a filmvetítô be van zárva,ember sincs, aki kezelni tudja, és a magnó sem hozzáférhetô. Gy. SzabóBéla kijelentette: ilyen körülmények között, nem tartja meg az elôadását,inkább máris visszafordul Kolozsvárra.
 Még volt egy kis idô az ülés kezdetéig, ezért (szó szerint) elszaladtamTörök Mikiékhez, hogy tôlük próbáljak telefonon illetékesre akadni, akikisegít helyzetünkbôl. Többek között Benedek Anna lakására telefonáltam,aki sajnálta, de ô - hiába a Chira helyettese - ilyesmire nem adhat utasításta kultúrház igazgatójának.
 Sikerül meggyôznünk Gy. Szabó Bélát, hogy tartson film és magnónélkül is elôadást. Már egészen belemelegedett, amikor megjelent a kultúrházegy meghatározhatatlan státusú alkalmazottja, és közölte, hogy itt vannaka filmesek. Magnó továbbra sem került, de a filmet megnézhettük a művészélô kommentárjával. Van errôl az estérôl egy felvétel is, amelyen ott ülökvendégünk mellett az asztalnál. Rossz hatással lehettek rám a nap eseményei, mert kissé eszelôsnek nézek ki rajta.
 Utólag mesélte el Benedek Anna nekem, hogy felhívta Malinast,aki megkérdezte tôle: Tulajdonképpen ki ez a Szabó, vagy hogy is hívják?Erre ô azt mondta: "Vigyázzunk, Malinas elvtárs, nehogy kiderüljön, hogymi, kultúrális intézmények vezetôi, műveletlenek vagyunk." Minden bizonnyalennek hatására került elô a filmvetítô.
 Emlékezetem szerint jó ideig nem voltak különösebb problémáink,de az 1978-as évad utolsó tevékenységi tervérôl - számomra teljesen váratlanulés mondhatni, érthetetlenül - két találkozót is kihúztak. Csak az egyikreemlékszem: Hajós Lajos kolozsvári filozófus tartott volna elôadást Kanteszmevilágáról. Elmentem a megyei pártbizottság kulturális osztályára,ahol Benedek Anna visszaadta a tervünket átírás céljából. A lehúzást IoanChira eszközölte személyesen, akit csak egy vékony ajtó válaszott el attóla szobától, ahol beszéltünk, és aki tökéletesen tudott magyarul. Rosszszokásom szerint indoklást kértem. Hát mi köze van egy irodalmi körnek a filozófiához? - volt egy adott pillanatban a válasz. Jó, hogy nem aztkérdezi, hogy mi köze van egy irodalmi körnek a kultúrához - jegyeztemmeg. Még egy darabig vitatkoztam, és talán tovább is vitatkoztam volna,de Benedek Anna a hangját lehalkítva, és egy gesztust téve a bezárt ajtófelé, azt mondta: "Értse már meg, Tóth elvtárs."
 Megértettem - válaszoltam -, és sajnálom, hogy ennyi problémavolt az általam benyújtott utolsó tevékenységi tervvel.
 A gondolat nem ott vetôdött fel bennem elôször,  de valóbanabban a pillanatban dôlt el, hogy többé nem vállalom a kör vezetôjéneka szerepét.
 Egyébként jó lenne Benedek Annát is meginterjúvolni, hogyan látottô bennünket abban az idôben, és milyen tényezôk voltak a háttérben, amirôlmi akkor nem is tudhattunk. Igen érdekes és tanulságos kép rajzolódhatnaígy ki elôttünk.
 A kör legnagyobb  és legfontosabb konfliktusa természetesenaz úgynevezett "köri robbantás" volt, melybôl egyértelműen gyôztesen kerültünkki.
13. Hogyan emlékszel a Nagy Róbert leváltásához vezető "palotaforradalomra"?
 Itt egyáltalán nem a Nagy L. Róbert személye, vagy a kör élérôlvaló leváltása volt a tét. Hanem a kör méltósága és az önkényes intézkedésekkelszemben a saját tevékenysége fölötti határozás joga.
 Az történt ugyanis, hogy 1979 ôszén Mihai Mihai, a Népi AlkotásokHázának igazgatója behívta Robit, és meghagyta, hogy a Körössi P. Józseftervezett körét vegyék ki a programból, ôt a vezetôségbôl távolítsák el,mert házasságra akar lépni egy magyar állampolgárral. Mint tudjuk, akkoribana külföldre kötött házasság is disszidálásszámba ment, amiben annyi voltaz igazság, hogy sok formai házasság köttetett, mert sokan így próbáltakmegszabadulni az akkori Romániától. Robi engedelmesen (és meglehetôsenbizonytalankodva) igyekezett végrehajtani az utasítást, miközben arra kérteJóskát, aki akkor több ülés szervezését is vállalta, hogy azért - névtelenül- csinálja meg, amire eredetileg vállakozott.
 Képzeld, megvan az Icu naplója errôl az egész periódusról. Anagyszüleihez menekítette idejekorán, így megmenekült az ellenpontosokravaló lecsapást követô elkobzásoktól. Ahogy ô akkor fogalmazott, én, amikormeghallottam, mi történt, "azonnal közéletivé váltam", és nagy tárgyalásokatfolytattunk a kör több vezetôségi tagjával, hogy mi történjen. Álláspontommeglehetôsen radikális volt. Mivel a házasságkötés nem ideológiai, hanemérzelmi ügy, ráadásul Kôrössi Jóska éppen csak hogy elindította az erreirányuló hivatalos eljárást, és továbbra is teljes jogú román állampolgár,jogtalanul fosztják meg ôt a körben betöltött funkciójától, és attól alehetôségtôl, hogy a verseit ott bemutassa. Mivel éppen azok a szervekakadályozzák és akadályozták a múltban is a tevékenységünket, akiknek hivatásalenne segíteni minket, mi ilyen körülmények között nem tehetünk mást, minthogy kimondjuk önmegszüntetésünket, amíg ezt még emelt fôvel tehetjük.Elhatározásunkról és a mögötte rejlô indokokról értesítsük az írószövetségmagyar tagozatát és a legfontosabb erdélyi, valamint a bukaresti magyarlapok szerkesztôségeit.
 Gyakorlatilag mindenki mérsékeltebb álláspontot foglalt el. Természetesenmagam sem akartam a kör megszűnését, de tapasztalatból tudtam, hogy azegész rendszer a legjobban a felhajtásoktól, a róla negatív képet rajzolóhírek terjedésétôl fél, ezért ha azt akarjuk, hogy a helyzetünk megváltozzon,nagyon kategorikusaknak kell lennünk. Egyébként a megszűnést még mindigjobbnak tartottam, mint a meghajlást az olyan beavatkozások elôtt, mintamilyen az akkori volt, mert ezzel, precedenst teremtve, a jövô megszorítóintézkedéseivel szemben is kiszolgáltatottabbakká váltunk volna.
 A Nagy L. Róbert ellenkezése miatt nehéz volt elérni, hogy végreegyáltalán legyen már egy Ady-köri ülés, és hogy ott megtárgyaljuk a körhelyzetét és aktuális problémáit. (Elvégre még mindig ô volt a köri elnök.)Amikor végre összeültünk és a megvitatást sürgettem, azt mondta, hogy semmirôlsem tárgyalunk, kizárólag az történik az ülésen, ami napirendként meg letthirdetve. Végül Nagy Béla szólt rá, hogy hagyja ezt már abba, mert a dolgokatvalóban meg kell beszélni. Így a Zudor Jancsi verseinek a tervezett megvitatásaelmaradt, ehelyett elôterjesztettem az elôbbiekben vázolt javaslatomat,példákkal illusztrálva, hogyan gördítettek akadályt tevékenységünk útjábaaz évek folyamán a bennünket támogatni hivatott szervek. A nevüket nememlítve, utaltam az állambiztonsági szervek 1975-ös akciójára is.
 Nagy vita támadt, amelynek során Robi néhányszor lemondott, majdmindannyiszor visszavonta a lemondását. Végül megszavaztuk a leváltását,és úgy határoztunk, hogy egy küldöttséget menesztünk Chira Ioanhoz, a művelôdésiosztály fônökéhez tisztázandó, mi is a baj a körrel. Másnap felhívtam,és megbeszéltünk egy közeli idôpontot. Négyünket jelölt ki a jelenlevôtársaság: Varga Gábort, Molnár Jánost, Gittai Istvánt és engem.
 A megbeszélésen döntés nem történt, a választ késôbbre várhattuk.Két hét múlva került sor egy újabb találkozóra, amelyen minden érintettjelen volt: a kör aktív tagjai, Chira, Benedek Anna, Mihai, Székely Erzsébet,valamint a Szakszervezetek Művelôdési Házának új igazgatója, Gheorghe Tonea.Az addig eltelt idôben Chira több mindennel próbálkozott, fôleg a Fáklyaszerkesztôségének berkeiben: visszaállítani Nagy L. Róbertet a vezetôiposztra, vagy meggyôzni valamely más szerkesztôt, hogy vállalja el a vezetést.Sikertelenül, és lényegében kissé nevetséges kapkodással.
 A találkozón kiderült, hogy senkinek semmi baja a körrel, nemis mondta senki, hogy Kôrössi P. József ne legyen a kör vezetôségi tagja,és még csak ne is szerepeljen az ülésein, megígérték, hogy ezentúl jobbantámogatni fogják anyagilag is a tevékenységünket, elfogadták azt az általamszorgalmazott javaslatot is, hogy ne egyetlen ember hanem egy több tagúvezetôség közösen vezesse a kört, ami által közösségibb jellege lett azirányításnak, és ami megfosztotta ôket attól a lehetôségtôl, hogy egyetlenember megszorításával mindnyájunkat sarokba tudjanak szorítani.
 Tôke Csaba utólag elmondta, eleinte nevetségesnek tartotta azelképzeléseimet, gondolván: csak nem hiszem azt, hogy a párt kulturálisszerveit térdre tudjuk kényszeríteni.
 Az igazi elégtételt a tevékenységünk nagy mértékű könnyebbedésejelentette, de nem elhanyagolható e tekintetben egy késôbbi élményünk sem.Csaknem egy esztendô múlva, 1980 júniusában Szántó István - aki Nagyváradpolgármestere volt, ha jól emlékszem, de a megyei pártbizottságban is töltöttbe valamilyen funkciót - hívatott többünket magához a már említett lapkezdeményezésügyében. Minden mondatába legalább egyszer belefoglalva az izé  ésaz aztat szavakat, közölte velünk, hogy a megyei pártbizottság tudomásulvette a hozzájuk elküldött beadványt, de a címlistából látják, hogy központiszervekhez is elküldtük, és természetesen azok fognak dönteni. Ennyi voltlényegében a közölnivalója, de az említett stílusban az Ady Endre IrodalmiKörre is kitért. Kifogásolta, hogy a vezetôségünkben egy református lelkészis található (ez persze Te voltál, Molnár János), megígérte (talán inkábbmegfenyegetett), hogy ezzel a kérdéssel még foglalkozni fognak, és erremegoldást kell találni. A lelkész a templommal törôdjön, ne egyébbel. Egypap politikailag nem elég megbízható ahhoz, hogy vezetô pozíciót foglaljonel egy irodalmi körben. Én hangoztattam, hogy Molnár János nem csupán lelkész,hanem költô is, és mint ilyen van jelen a körön, ezért választottuk ôtbe annak vezetôségébe. Felhívtam a figyelmet arra, hogy hiszen maga a reformátuspüspök is a Nagy Nemzetgyűlés (így nevezték akkor a parlamentet, mint sokanemlékszünk) megválaszott tagja, pedig az igazán politikai jelentôségű pozíció.Ez utóbbira legyintett, hogy az más, és megkérdezte az ugyancsak jelenlevô Benedek Annát, hogyan is történt, hogy Molnár a vezetôség tagjáválehetett. "Tudja, Szántó elvtárs - hangzott a válasz -, mi akkor kényszerhelyzetbenvoltunk."
 A helyzet pontos megértéséhez nem szabad elfelejteni, hogy a"kommunista" román hatalom úgy igyekezett a magyar kultúrát megfojtani,hogy közben az ellenkezô látszatot is szerette volna fenntartani. Ez utóbbitörekvésük volt az alapja a sikerünknek: nem vállalták egy országos botránykirobbanását, mely esetleg nemzetközi hírre is szert tehetett volna. Ennélkisebb tét volt számukra az Ady Endre Irodalmi Kör tevékenysége.
14. Ismereteid szerint milyen mértékben állt a kör a szekuritáté megfigyelésealatt, illetve, milyen módon befolyásolta a kör tevékenységét?
 A román állambiztonsági szervek, vagyis a szeku, ahogy általábannevezték Erdélyben, a miénknél sokkal ártatlanabb emberi összejöveteleketis szoros megfigyelés alatt tartott. Mint az elôbbiekben is utaltam rá,a román hatalomnak érdeke volt, hogy legyünk, de csupán statisztikai szempontból:kimutatásokba lehessen bennünket foglalni, mint a gazdag bihari-romániaikisebbségi élet és ugyanakkor annak szabadsága bizonyítékát. De lehetôlegúgy legyünk, hogy közben semmit se tegyünk. Mivel a szeku fô feladata amegelôzés volt, ezért idôközönként, már csak a lélektani hatás kedvéértis, le-lecsaptak.
 Az elsô közvetlenebb kapcsolatunk a szervekkel 1975-ben volt,amikor az évad utolsó köri ülése után, tehát valószínűleg valamikor júniusközepén,  a Varga Gábor lakásán összegyűlt egész társaságot bevitték.Én mintegy öt perccel azelôtt jöttem el onnan, és nemcsak az aznapi élménytúsztam meg, hanem - a körhöz szorosabban tartozók közül talán csak KôrössiP. József mondhatja ezt még el magáról - késôbb sem hallgattak ki a Gabiköré eszkábált ügyben. Ôt pécézték ugyanis ki, azzal vádolva, hogy irredentaterveket szövögetett, hogy volt egy térképe, melyen meghúzták MagyarországRománia kárára módosítandó új határait, és valami irredenta képrôl is szóvolt, amely a Székelyföldön készült volna. (A Török Miklós elleni vádakrólakkor én nemigen tudtam.) Úgy látszott, akár per is lehet az dologból.Olyannyira, hogy szükségesnek láttam felajánlani: kérdezze meg az ügyvédjétôl,segít-e valamit, ha per esetén tanúskodom mellette, mondván, hogy én nekia jó barátja vagyok, és semmit sem tudok mindarról, amivel ôt vádolják.Márpedig ha a vád igaz lenne, nekem mint jó barátnak már régen tudnom kellenemindenrôl. Lehet, hogy visszanézve javaslatom naívnak tűnik, vagy akárakkor is annak tűnhetett, de jobbat nem tudtam kitalálni.
 Végül az  ügyet abbahagyták, de megesett, hogy egy-egy emberrelelbeszélgettek, és nekem az volt ezzel kapcsolatban az álláspontom, hogyaz ilyen eseteket nem szabad titkolni, hanem azonnal el kell mesélni, lehetôlegfűnek-fának. Ha megtörik a beszélgetések tényének és a beszélgetés tartalmánaka titkossága, felszabadítólag hat magára az érintettre, ugyanakkor veszíta szeku számára fontos megfélemlítô funkciójából. Az igazi megfélemlítésfélig titokban történik, híre lehetôleg sugdosással terjed. Egészen mása hatás, ha valaki ugyanazt nyíltan és hangosan elmondja. Azt hiszem, azáltalam hangoztatott elv sok esetben egészen jól működött.
 Külön ki kell térni a besúgással való gyanúsítgatásokra. Ez nemvolt ismeretlen jelenség Körünkben és köreinkben, és teljesen biztos, hogyalaptalan sem volt, hiszen kétségtelenül akadtak, akik jelentéseket írogattakrólunk.  Azok között is, akik ott vendégeskedtek péntek esténkénta lakásunkban (vagy a máséban). Nem volt azonban módunk tudni, hogy kikazok. Gyanakodhattunk, és megérzéseinkre, alkalomadtán ellenszenveinkretámaszkodva személyhez is köthettük gyanakvásunkat, de bizonyítékunk sohasemvolt, és nem is igen lehetett. Az állambiztonsági szervek gyakorlatáhozhozzá tartozott, hogy hamis híreket terjesztettek olyanokról, akik nemvoltak besúgók, esetleg éppen olyanokról, akik nem álltak kötélnek az ôbeszervezési kísérleteik alkalmával. Nagy volt az esélye tehát, hogy ártatlanokatgyanúsítunk. Minderrôl beszélgettünk is többször, és az én álláspontomaz volt, hogy soha senkit ne gyanúsítsunk. A gyanúsítgatást eleve zárjukki az életünkbôl, mintha jelentgetôk nem is lennének. Hiszen ôket úgysemtudjuk az életünkbôl kizárni. Ehelyett vigyázzunk arra, mit beszélünk,hogy ne nyújtsunk semmi valós alapot valamiféle felelôsségre vonásra.
 Persze nem mindenki tartotta magát az én nézeteimhez. Ez személyeskonfliktusokhoz is vezetett. Én ma sem tudnám megmondani, melyik estebenvolt alapja a gyanúsításnak, és melyikben nem. Márpedig ha nem tudunk valamirôlérdemben szólni, akkor jobb, ha hallgatunk.
 Nem tagadom, hogy voltak olyanok, akikkel szemben fokozottabbanóvatos voltam, de ennek nagyobb jelentôsége csak az Ellenpontok felgöngyölítéseután lett, amikor már komolyabbra fordult a játék.
 Az állambiztonsági szervekkel kapcsolatos elsô személyes élményeimelôször a megfigyelésemre vonatkoznak.
 A szüleimmel és az elsô házasságomból származó Csaba fiammaltöltöttünk két hetet Szinaján 1977 nyarán. Egy éve voltam akkor a kör vezetôje.Magánháznál szálltunk meg, egy úgynevezett ONT-szobában. A másik szobábanegy fiatal szilágysági házaspár lakott, akik velünk egyidôben érkeztek.Ôk is magyarok voltak. Hozzánk csapódtak, és állandóan velünk voltak, nohami nem sokat csatangoltunk. Apám ugyanis súlyosan asztmás volt, és állandófulladása igen korlátozta mozgáslehetôségeinket.
 A férfi idôközönként elment egyedül valahová. Egy ilyen alkalommala felesége elmondta, hogy ôk eredetieg ugyan ide akartak jönni, de az utazásiirodánál nem kaptak szobát, végül úgy döntöttek, hogy a tengerparton nyaralnak.Már egészen beleélték magukat, amikor hivatták a férjét, hogy került Szinajánhely. Neki már nem is volt kedve idejönni, de muszáj volt. A férje ugyanisbedolgozik az állambiztonsági szerveknek, és valamilyen feladatot kapottitt. Ezért hozta a nagy magnóját (olyan hordozható csodamagnót én addignem láttam), esténként azzal dolgozik. Ô nincs tisztában azzal, hogy ezmiben áll, de most is a szeku itteni központjába ment jelentést tenni.Hiába próbálja rábeszélni, hogy szakítsa meg ezt a kapcsolatot, nem hallgatrá.
 Tekintve, hogy rajtunk kívül senki mással nem érintkeztek, egésznap együtt voltunk, továbbá a szobánkban a cserépkályha mögött egy furcsaszerkentyűt láttam kilógni a falból, nem kellett sokáig töprengenem, milehetett a szekuritáte által kiszabott feladat.
 Közvetlen kapcsolatba szekusokkal elôször a "köri robbantás"után kerültem. Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy gyôztünk ugyan a kulturálisszervek önkényeskedésével szemben, de ezzel magunkra vontuk az állambiztonságiszervek még fokozottabb érdeklôdését. De hiszen nem voltunk olyan naívak,hogy ezzel ne számoltunk volna. Különösen az elsô félévben szinte egyikesemény követte a másikat, melyek a lakásunk körül koncentrálódtak. Nemis lehet csodálkozni ezen, mert egyrészt fô szerepet játszottam abban,hogy engedniük kellett a követeléseinknek, másrészt minden péntek estenagy társaság gyűlt össze nálunk. A Robi leváltása után ugyanis az üléseketkövetô magánösszejöveteleinket rendszeresen nálunk tartottuk. Különbenhét közben is állandóan jöttek hozzánk ismerôsök (ezek túlnyomó többségeAdy-körös volt); megesett, hogy egy-egy napon nyolc-tíz ember is "beugrott"rövidebb-hosszabb idôre. Mi - mint emlékszel - az udvar mélyén laktunkegy kítűnô pincelakásban. A falakat ugyan átitatta a víz, mégis kitűnôvolt, mert gyakorlatilag nem volt szomszédunk. Fölöttünk egy óvoda és aevangélikusok imaterme volt, ahol délutántól már senkit sem zavartunk,így akár hangoskodni is lehetett.
 1980 január közepe táján volt a kulturális szervekkel az a tárgyalás,amely az Ady Endre Irodalmi Kör életében a kollektív vezetés korszakátnyitotta meg. Január végén két pasas kereste fel az udvarunkban azt azidôsebb asszonyt, akire a házkönyv volt bízva, és érdeklôdtek azokról,akik az udvar hátsó részében laknak. Vagyis rólunk. A látogatás ápriliselején megismétlôdött, ekkor az érdeklôdés apróbb részletekre is kiterjedt.Boriska néni (így hívták a házkönyv gondozóját) mindezt elmondta nekünk,és aggódott értünk.
 A tulajdonképeni tűzkeresztségen, vagyis a velük való elsô személyestalálkozáson azon év februárjában estem át. András ôrnagy betelefonáltaz iskolába, ahol tanítottam, és találkozni kívánt velem, azaz "meghívott"az állambiztonsági szervek székházába. Tulajdonképpen "barátságos légkörű"beszélgetés volt, és azon felül, hogy kérdezett bizonyos, a lakásunkbanesett, két köri tag közötti személyes konfliktusról, fôleg az Ara-KovácsAttila irományaival foglalkoztunk. Attilának régebbi politikai dolgozatairabukkantak a nôvérénél, és az ôrnagy arról faggatott, hogy nálunk nincsenek-eilyen írások. (Tele voltunk velük. Ara a nôvérénél folytatott házkutatásután hazulról hozzánk menekítette ôket. Szerencsére nálunk akkor nem tartottakházkutatást.) Közben Ion Salajan is bejött vagy egy negyedórára, aki VargaGábor és Török Miklós ellen, majd késôbb az Ellenpontok-ügyben vezettea nyomozást. Ô inkább hallgatott, majd mielôtt kiment, azt mondta, reméli,többet nem fogunk ott találkozni. (Nem jött be neki.)
 Eljött a március. Az egyik pénteken, miközben gyülekeztünk aköri ülésre, a Szakszervezetek Művelôdési Házának elôcsarnokában egy férfitársaságvonta magára a figyelmünket - egyébként meglehetôsen primitív alakok voltak- azzal, hogy feltűnôen figyeltek bennünket. Az összejövetel után két-háromkocsival megjelentek a házunk elôtt is, és ott tanyáztak, míg mindenkiel nem távozott. A szekusok minden vendégünket hazakísérték két vagy háromhéten keresztül, teljesen látványosan, minden rejtôzködés nélkül. Pontosabbanaz egyik például "elrejtôzött" a visszanézô tekintettek elôl egy villanyoszlopmögé, ahonnan nemcsak a kalapja, de a hasa is elôkandikált. Teljesen nyilvánvalóvolt, hogy meg akarnak félemlíteni bennünket, de ez nemigen sikerült. Általábanmindenki csak tréfálkozott a helyzeten. A felületes szemlélô talán észresem vette a bennünk megbúvó feszültséget. Bár volt olyan, amikor ez megis nyilvánult. Az egyik megfigyeléses estén néhány ember rövid idôre eltávozott.(Talán italt mentek venni az összedobott pénzbôl.) Utánuk szóltam, hogya bejárat kulcsát nehogy magukkal vigyék (ekkortól kezdtük zárni a bejáratiajtót, addig mindig nyitva állt), mert ha a szeku elviszi ôket, nem tudunkkimenni a lakásból. Balla Zsófi és Egyed Péter Kolozsvárról látogatóbanjártak akkor Váradon. Amikor Péter meghallotta a megjegyzésemet, kisséelsápadt, és határozottan rossz néven vette.
 Volt persze olyan is, akinek a körrel szembeni magatartásárais kihatott a megfélemlítés. Egy ízben néhány ismerôs fiatalt invitáltama köri ülések gyakoribb látogatására. Nem megyek én - mondta az egyik -,nincs nekem szükségem arra, hogy utána a szekuval gyűljön meg a bajom.
 Olyan akciói is voltak a szerveknek, amelyek hatását nem lehetettolyan könnyen lerázni. Néhány évre rá, hogy Tóth Ági elôször jelentkezetta körön tehetségrôl tanúskodó verseivel, hirtelen "eltűnt", nem jelentmeg többé körünkben. Gyanítottuk, hogy ezt nem örömmel tette, de - remélem,nem veszi Ági rossz néven, hogy én ezt most elmondom - ,csak vagy két évvelkésôbb vallotta be nekem egy utcai beszélgetésben (a legfiatalabb olvasókkedvéért jegyzem meg: az utcán nemigen szerelnek fel lehallgató berendezéseket,mint a lakásokban teszik, és szét lehet nézni, van-e gyanús alak a közelben),hogy otthon "meglátogatták" ôt, és arra akarták rábírni, írjon nekik jelentéseketa kör tevékenységérôl és tagjairól. Inkább azt választotta, hogy nem jönel többet közénk. Két év után is remegés fogta el, ahogy ezt felidézte.
 A jelenség  racionálisan érthetô, de lényegében nehezenátérezhetô annak a számára, akinek még nem volt kapcsolata a román állambiztonságiszervekkel. (A nyolcvanas évek végére nem sok ilyen ember maradhatott,különösen a magyar értelmiség soraiban.) Az igazi súlyát egy ilyen történetleírásának csak az érezheti, aki maga is megélte azt a megaláztatást, amibenezek a szakemberek részesíthették "ügyfelüket". Még ha sem szóval, semtettel nem durváskodtak is - mint ahogy nagyon gyakran szokták volt -,már annak a közvetlen megélése is megalázó, hogy az ember nekik kiszolgáltatott.
 Az 1980-as esztendô néhány más, ide tartozó eseményére nem térekmost ki  (mint ahogy az említetteket is csak vázoltam inkább), merttúlságosan sok lenne már a jóból. De a következô év egyik fontosabb epizódjátmég elmesélem.
 Darkó Istvánnak, a tragikus módon elhúnyt színésznek jelent megkötete 1981-ben (A következô pillanatban), amit a Fô utcai galériában mutatottbe Egyed Péter. Darkó (érdekes, mindenki inkább csak a családnevén emlegette)megkért bennünket, hogy a bemutató után a mi Körös utcai lakásunkban gyűlhessenekössze az érdeklôdôk. Ez nem Ady köri rendezvény volt, de lényegében ugyanazokaz emberek jöttek el, mint a péntek esti találkozókra. Az est folyamánaz egyik haverünk félrehívta Icut, a feleségemet, és arra kérte, vegyenrá engem, hogy ne szervezzünk ilyen összejöveteleket, mert az nem leszjó. Ô most a munkahelyén lenne, ha bizonyos szervek emberei nem küldikôt ide. Amikor a végén másokkal együtt távozott tôlünk, (szerintem csak)megjátszotta a hullarészeget, akkori (és mostani) véleményem szerint azért,hogy ne lehessen tôle számonkérni, mit tapasztalt az este folyamán.
 Egyébként semmit sem tapasztalhatott. Persze mindent lehet "interpretálni",de "államellenes beszélgetésekre" nem került sor, hiszen nem voltunk olyanostobák, hogy nagy társaságban szidjuk a rendszert (ahogy mondani szoktákvolt), vagy Ceausescut.  Tulajdonképpen államellenesnek számítottmaga a tény, hogy összejövünk. Hiszen mindinkább üldöztek minden magán-összejövetelt,különösen ha magyarok voltak a résztvevôi.
 Nem hagytuk abba a kör szellemi és érzelmi hátországaként működôösszejöveteleinket. Ha jól belegondolunk, azt mondhatná valaki, hogy tulajdonképpensemmibe vettük a hatalom figyelmeztetô jelzéseit, és úgy viselkedtünk,mint akik kihívják maguk ellen a sorsot. Tény, hogy tisztában voltunk aeshetôségekkel. A feleségem 1980. április 3-án ezt jegyezte a naplójába:"Azt hiszem, bizton számíthatunk a meghurcolásokra, a házkutatásra és természetesena további, de intenzívebb figyelésre."
 Pedig mi nem politikai, hanem kulturális szervezet voltunk, célkitűzéseinkis ilyen jelleggel bírtak. Arról nem tehettünk, hogy a művelôdés az adotthelyzetben fokozott politikai jelentôségre tett szert, ami mindenekelôttabból származott, hogy a hivatalos politika meg akarta semmisíteni kultúránkat.Ennek sikere a beolvadásunkat, az eltűnésünket jelentette volna. Mi védekeztünk,és a védekezés ellenlépései kihívásnak számítottak. A csöndes, passzívvédekezés kudarcáról viszont romániai létünk során már bôséges közös tapasztalatokatgyűjthettünk.
 Lépéseinkben eszköztárként - amíg kifejezetten nem akartak ügyetcsinálni - logikus érvek álltak a rendelkezésünkre. Hiszen minden alkalommal- bármilyen nevetségesnek tartotta ezt mindenki, kezdve tôlünk, köri tagoktólés magánzó állampolgároktól az államhatalom képviselôiig - akár a gyakorlatbanérvénytelen alkotmányra is lehetett hivatkozni. Erre a hivatkozásra lehetettlegyinteni, de félresöpörni csak az erôszak segítségével lehetett. Ilyenértelemben - ez kétségtelen - egy kicsit provokáltuk is az erôszakot. Pontosabban:tapogattuk a határokat, meddig lehet az erôszak visszacsapása nélkül elmenni.Ez számomra köri tevékenységem utolsó korszakában (felszólalásaimban ismegnyilvánuló) tudatos program volt.
15. Melyek azok a műsorok, együttlétek, amelyekre szívesen emlékszel?Melyek azok, amelyeket inkább elfejtenél?
 Nagyon sok köri ülésre emlékszem szívesen, talán a legtöbbre.Általában mindnek megvolt a maga kihívása, öröme és értelme. A legszívesebbenmégis azokra a találkozókra emlékszem, ahol jó közösségi szellem jegyébenfaggattuk meg közérdekű kérdésekben - gyakran számukra nem kellemesen -a meghívottjainkat. (Nagyvárad fôépítésze, Orbán Károly például, valamikora nyolcvanas évek legelején Znorovszky Attilának így nyilatkozott egy,a Művelôdés című folyóiratban megjelent interjúban: Az ellenségeimnek kívánom,hogy hívják meg ôket az Ady Endre Irodalmi Körre.)
 Szívesen emlékszem azokra az összejövetelekre, ahol a kimondáshatárait próbálgathattam. Ebben nyilván felbátorított a "köri robbantás"alkalmával tanúsított kiállásunk eredményessége, azt bizonyítván, hogytöbbet lehet, mint amennyit merünk. Ez a próbálgatás nem volt azonban öncélú,mert abból a felismerésbôl fakadt, hogy az erdélyi magyar kultúra és egyáltalánaz ottani magyar etnikum elleni végsô roham megindításának pillanataitéljük. Mind több jele mutatkozott annak, hogy a rendszer egyre türelmetlenebblesz, mivel a homogén nemzetállamot még mindig nem sikerült megvalósítania.Mindnyájan tudtuk, hogy kilátástalan helyzetben vagyunk, hiszen nincs semmilyenhatalom a birtokunkban. Egyetlen eszközünk maradt: a szó, és egyetlen támaszunk:a belsô tartásunk. A kimondás, a megfogalmazás - ha megfogan - a történelemtanúsága szerint igen nagy változásokat is elôkészíthet, amikhez viszonyítvaa mi megmaradási esélyeinknek a foltozgatása igazán semmiség. A kimondáspersze kockázattal járhat, de kockáztatás nélkül nyerni sem lehet semmit.
 A kimondás igénye akkor szerintem már a levegôben volt. Ezt tanúsítjákaz iskolaügyekben, a kihelyezések kapcsán, a Lancranjan-könyv megjelenésekorebben az idôszakban írott petíciók, tiltakozások, és persze nem utolsósorban maga az Ellenpontok is.
 Helyzetünk kevéssé kendôzött megközelítésére olyan vendégeinkelôadásai szolgáltattak alkalmat, akik problémákkal tűzdelt területek kérdéseirôlszóltak. Ilyen volt Kovács József történésznek, a román Államtanács akkorialelnökének elôadása a váradi várról, amely a román történelemhamisításjelenségeire való rákérdezésre adott alkalmat, vagy Balogh Edgáré, akirendszerint minden téma kapcsán elmondta általánosan ismert nézeteit akisebbségi élet számos vonatkozásáról. Azt hiszem, ez az utóbbi köri ülésmaradt számomra a legemlékezetesebb, mindenekelôtt éppen hatékonyan megnyivánulóközösségi szelleménél fogva. Minden bizonnyal még nagyobb élmény lehetettvolna mindnyájunk számára, ha elôadónk - minden szorgalmazásunk ellenére- nem zárkózik el mereven az általa felvetett kérdések lényegi elemzésétôl.
 A körön való ilyen értelmű szerepléseimmel kapcsolatban el kellmondanom, hogy visszahallottam egyesek hátam mögötti megjegyzését: nemfurcsa, hogy ez a Tóth mennyit pofázik, és mégsincs semmi baja? Erre csakazt mondhatom, amit már megírtam valahol: nyugodjon meg mindenki, ezt isleverték rajtam a szekun az Ellenpontok-ügy kapcsán.
 Mivel kérdésedben nem csupán köri ülésekre, hanem együttlétekreis utalsz, mindenképpen itt kell megemlítenem a péntek esti hivatalos gyűlésekutáni összejöveteleket, melyeket néha vendéglôben, legtöbbször azonbanvalakinek a lakásán tartottunk. Ide a kör magjának nevezhetô (eléggé népes)társaság járt, amelyhez bármikor bárki csatlakozhatott.
 Eleinte - fôleg az állambiztonsági szevek 1975-ös akciójáig -a Varga Gabi lakásán, késôbb a Török Mikiék otthonában, majd a "köri robbantás"után minálunk jött össze a társaság, egészen az Ellenpontok-ügy kirobbanásáig.
 Véleményem szerint - a végül is jó személyi összetételen túl- ezek a találkozók képezték az alapját, a legfontosabb feltételét a körjó működésének. Ez volt az igazi terepe az emberi kapcsolatok alakulásának,barátságok jöttek létre, tisztázni lehetett a nézetkülönbségeket, de volt,aki emberi ellenszenveit is kiélte itt. Itt beszéltük meg ügyes-bajos dolgainkat,beleértve a köri tevékenység aprómunkáját is. Itt alakultunk egy társasággá,nem az ülésteremben. Ott már csak az eredmények voltak láthatók.
 Ezekre az összejövetelekre a legtöbbször a vendégeink is eljöttek,és megesett, hogy a legfontosabb vagy legjobb hangulatú beszélgetések ilyenkorbontakoztak ki.
 Ami a negatív élményeket illeti: szívesen elfelejtenék egy-egypillanatot, amikor a körön a személyes gôg, a saját értékelés és akaratmásra erôszakolásának törekvése jelentkezett. Szerencsére ez ritka volt.
 A legkevésbé szívesen a magam baklövéseire emlékszem, de csaknem képzeled, hogy az emlékezetedbe idézem ôket?
16. Milyen hatással volt a kör tevékenységére az Ellenpontok lebukása?
 Nyolcvankettô november hetedike, a házkutatások napja után (egyidôbenvolt Ara-Kovács Attilánál, Kertészéknél és nálunk) majdnem egy félévigállt a kör. Mi "kiütöttük" magunkat belôle, mert jelenlétünk a továbiakbankompromittálta volna mind a résztvevôket, mind magát a kört. Minden kezdeményezésmásokra hárult tehát.
 A következô nyáron Varga Gabi beszervezte Méder Zsoltot, akiakkor végezte el az egyetemet, hogy legyen a kör vezetôje az 1983-84-esévadban. Zsolt nem ismerte az addigi tevékenységünket, módszereinket, ezértGabi többször elhozta hozzánk, hogy "továbbképzésben" részesítsük. De aköri üléseket a következô évben sem nagyon látogattuk, így az én krónikámitt véget ér.
17. A lebukást követő kihallgatásokon terítékre került-e az Ady-kör,illetve az ott tevékenykedő emberek?
 Elôször én hoztam fel a kört, utalva a vele kapcsolatos régebbiszekuügyekre és a kulturális hatóságokkal esett nehézségekre, úgy értelmezvén,hogy most is egy alaptalan akció áldozatai vagyunk (máskülönben miért vittekvolna el gyakorlatilag minden Ady-köri dokumentumot?), és az Ellenpontokravaló hivatkozásuk biztosan csak ürügy.
 Késôbb, amikor hozzáfogtak az igazi vallatáshoz, akkor már ôkkezdeményezték a témát, de ez inkább csak töltelék, majdhogynem pihenésvolt a fô téma szüneteiben. Nem sok emberrôl kérdeztek, tulajdonképpenalig emlékszem rá, mert csak közhelyeket mondtam mindenkirôl. Két sértôdésis származott abból, hogy kijövetelem után beszámoltam az általam bentmondottakról. Az egyik Takács Feri volt, aki zokon vette, hogy én azt állítottama szekusoknak: nekem nincs egyetlen barátom sem, csak többé-kevésbé jóismerôseim. A másik Te voltál, Jancsi, mert a szekusok kérdésére, hogyszerintem miért nem közlik a verseidet, azt mondtam, hogy esztétikai okokból.De hát mi mást mondhattam volna nekik abban a helyzetben? Ha valakit abarátomnak mondok, talán kárát látja. A verseiddel kapcsolatban pedig nemválaszolhattam azt, hogy politikai tartalmuk miatt nem közlik ôket. Bárôk nagyon jól tudták, hogy ez így van, mégis - ha én mondom - felért volnaegy följelentéssel.
18. Magyarországra távozásod után, voltak-e híreid a körről? Ha igen,miről szóltak?
 Szórványos és bizonytalan értesüléseink voltak, ezért errôl nincsis mit mondanom. Csak a legközelebbi családtagokkal leveleztünk, kizárólagsemleges témákról, hiszen esetünkben még fokozottabban kellett működjöna cenzúra. Másokkal azért nem tartottunk kapcsolatot, hogy ne kompromittáljukôket.
19. Alkotó értelmiségiként, milyen hatással volt rád (ha volt), illetveírásaidra a körben kialakult kritikai vitaszellem?(Ha egyetértesz azzal,hogy létezett ez a "szellem". Ha szerinted más légkör volt jellemzőbb,fejtsd ki!)
 A körben nagyon jó és szerintem rá jellemzô vitaszellem volt,ami a legnagyobb mértékben megfelelt az én lelki alkatomnak. Biztosan ezért(is) éreztem jól magam benne. Nekem nem kellett tehát alakulnom hozzá.Írni akkor nagyon kevezet írtam (ez tulajdonképpen azóta sem változott),de az ottani élmények észrevétlenül biztosan benne vannak mindenben, amitcsinálok vagy csinálni fogok. Ha más nem, hiányként: ma már valóban csakírás közben élhetem meg azt, amit akkor közvetlenül: annak a gyönyörűségét,hogy az ember egyenesen (bár nem könyörtelenül) kimondja, amit gondol.
20. Hogyan értékeled a nagyváradi Ady-kör szerepét az erdélyi művelődésiés közéletben?
 Elsô fokon természetesen a váradi és Várad környéki író emberekszámára volt fontos a kör mert a megmérettetés lehetôségét jelentette,és az elhangzott - legtöbbször kemény - bírálatok ellenére, vagy talánéppen általuk is, biztatást a további munkára.
 Sok váradi szakértelmiségit hívtunk meg az évek folyamán, akikarról tartottak - néha tudományos szintű - ismeretterjesztô elôadást, amiszakmai területükrôl a szívükhöz közel állt. Ilyen értelemben a kör egynépi egyetem funkcióiból is vállalt magára. Ezt kiegészítette a színészekkel,zenészekkel, képzôművészekkel való kapcsolat. Mindebbôl mindnyájan nyertünk:a közönség ismereteket, művészi élményeket, a vendégeink - feltehetôleg-  visszacsatolást és megerôsítést.
 Tevékenységünk legjelentôsebb vonulatának mindig azt tartottam,hogy az erdélyi, illetve romániai magyar tudósaink, művészeink többségemegfordult nálunk. Tulajdonképpen az ô elôadásaik és az azt követô beszélgetésekrévén kapcsolódtunk igazán az erdélyi magyar művelôdés egészéhez.
 Az, aki a körünkbe járt, képet alkothatott egész nemzetiségikultúránkról, és gazdagon részesült is belôle. A viták - kivéve, amikorlaposak voltak - szellemi frisseséget, az ismeret és az önismeret igényétárasztották. A tartásét és a megmaradásét.
 Mindez a mienk volt: magyarként élhettük meg létünket egy olyanország alattvalóiként, mely kétségbe vonta a magunkat megtartó jövôhözvaló jogunkat. Egy olyan gyökérszintű anyanyelvi kultúrának voltunk cselekvôrészesei, amely nélkül a fák sem nôhetnek emeletnyi magasságokba. Bizonyharc volt ez, egy olyan idôben, amikor - gazdasági és politikai lehetôségekhiányában - csak a kultúra volt az egyedüli terület, ahol még megvethettükkipusztulásunk elôtt a lábainkat.
21. Akarsz-e még hozzáfűzni valamit az eddigiekhez?
 Végezetül arra hívnám fel a figyelmet, hogy a körben végzettmunka semmilyen anyagi vagy politikai elônnyel nem járt. Mint tudjuk: ellenkezôleg.Olyan lelki szükségletek képezték e tevékenységnek a személyiség belsôjegyeihez kapcsolódó mozgatóit, amik - érzésem szerint - manapság mindinkábbháttérbe szorulnak. Ezért a kört, olyannak, amilyen volt, nem csupán amiattnem lehetne feltámasztani, mert a politikai tér megváltozott, vagy mertazok, akik csinálták, elvándoroltak, vagy lassan kihalnak.
 Ez persze korántsem jelenti azt, hogy helyébe nem jöhet más,a régi Ady Kör helyébe egy új, akár valami jobb és fontosabb, mint az elôdjevolt. De ez a jó és ez a fontos már nem egészen ugyanarra vonatkozik.



 

Tóth Ilona
(Összesített válaszok a Molnár János kérdéseire)

 Valamikor 1974-ben voltam elôször az Ady-körön. Tizedik osztálybajártam, s egy osztálytársnôm, akivel közös volt az irodalom iránti érdeklôdésünk,hívott el magával. Aznap ún. műhely-kör volt, egy ismerôsének a verseikerültek felolvasásra, úgy emlékszem, Török Miki volt a vitatindító. Azbiztos, hogy a kultúrház egyik földszinti, balra esô kistermében voltunk.
 Nagyon meg voltam illetôdve, mert úgy tűnt, hogy ott mindenkimindenkit ismert - kivéve engem. Olyan vonzóan belterjes volt az egész,határozottan úgy éreztem, hogy jó volna közéjük tartozni. Mellette azonbanjelentkezett egy enyhe ellenérzésem is, mert egyik-másik ember túl harsány,túl nagyképű volt, maga a költô pedig spicces egy kicsit… Ettôl kezdveidônként egyedül is elmerészkedtem a körre, de ez biztos nem esett megtúl gyakran.
 Valamivel késôbb kezdtem járni Farkas Teri néni színjátszást,versmondást tanító kurzusaira, ahol több Kortárs-tag is megfordult, tôlükhallottam egy-egy köri rendezvényrôl. Két tanfolyamtársammal - Budai Karcsivalés Vasadi Sanyival - néha elmentünk a körre, s aztán megbeszéltük mindazt,amit ott láttunk-hallottunk, s amit ott persze nem mertünk elmondani.
 1976-ban aztán, épp egy köri rendezvényen, megismerkedtem SzabóBéla bácsival, aki rendszeres látogatója volt a körnek; okos szép hozzászólásaivoltak mindig. Gyönyörű, válogatott művekbôl álló könyvtárából gyakrankértem kölcsön olvasnivalót. Vele nagyon szívesen mentem a körre, merta legszélsôségesebb véleményeket és megnyilvánulásokat is helyére tudtatenni számomra egy-két precíz megfogalmazásával. Így már nem voltak olyanfélelmetesek…
 Béla bácsi egyébként 1978 ôszén bekövetkezett haláláig hűségeseneljárt a péntek esti körökre, mindig volt véleménye a hallottakról. Lakása,otthona többünk számára jelentett egy olyan barátságos oázist, ahová jóvolt megérkezni, ahol soha nem éreztük azt, hogy zavarunk, hogy alkalmatlanidôben jöttünk. A nagy hiányok idején is elôteremtette vendégeinek a kávétés a cigarettát (ô maga nem dohányzott), körök után volt, hogy nála, azô Körös utcai lakásán folytattuk a beszélgetést. Késôbb Karcsinak és nekemkülönösen sokat jelentett az ô atyai jó barátsága. A sors rendezése, hogyhalála után az ô lakásában laktunk, itt nyomtattuk az Ellenpontokat is.Akkor is, késôbb is, a nehezebb idôkben, nagyon hiányzott nekünk az ô bölcs,szeretô, mindig segítôkész lénye.
 Rendszeresen aztán 1977 ôszétôl jártam a körre, amikortól már- Karcsi feleségeként - a szervezésbe és a szervezés körüli munkákba isbekapcsolódtam. Akkoriban ô volt a kör vezetôje, bôven volt tehát mibensegítenem.
 Különösen eleinte rengeteg izgalommal járt számomra ez a munka.Tulajdonképpen egyszeriben a mély vízbe kerültem, hiszen ezeket az embereketén csak kívülrôl ismertem eddig, a szervezés mibenlétérôl meg szinte semmitsem tudtam. Most egyszeribe belülrôl láttam ôket, s miután meglehetôsennaív és felkészületlen voltam, jó néhány csalódást, sôt bántást kellettelkönyvelnem, amíg megtanultam, hogy nagyjából senki és semmi nem az, akinekés aminek elsôre látszik. Ezt nyilván pozitív értelemben is mondhatom.
 Aztán ott voltak a kör neves meghívottai egész Erdély területérôl.Jónéhány nevet ismertem már a hazai magyar folyóiratokból, de hát az mostegészen más volt, ez már személyes ismeretséget jelentett. Ezért gyakrannem is a körön "hivatalosan" elhangzott elôadást tartottam a legfontosabbnakés izgalmasnak, hanem mindazt, ami azt megelôzte, a kapcsolatfelvételtôlkezdve a vendég megérkezéséig, s aztán az elôadás utáni, magánlakásokonfolytatott beszélgetésekig. Nekem hallatlanul nagy élmény volt rálátástnyerni az erdélyi magyar művelôdés múltjára, jelenére. És nagyon sok emberrelmélyreható, ösztönzô, szinte megtisztító élmény volt találkozni. Ám nehidd, hogy a név nagyságától függött ez az élmény. A rajongástól a megszállottságig,a komoly tudástól az alázatig mindenféle emberi magatartással találkozhattam- és rengeteget lehetett tanulni belôlük és általuk.
 De minden bizonnyal ennél fontosabb, talán meghatározóbb is volta kör magját  alkotó váradiakat megismernem. Nem emlékszem olyan periódusra,amikor ne lett volna valamiféle feszültség a kör egyes tagjai között. Voltott minden, elvi és ízlésbeli különbségektôl, politikai analfabetizmustóla túlérzékenységig, személyes ellentétekig minden. Nagy barátságok, nagyszerelmek, nagy féltékenységek, nagy haragok. Volt, aki túl konzervatívvolt egyesek szemében, volt, aki túl hôzöngô. Volt, aki az avantgárdraesküdött, volt, aki a népi kultúra ápolásában látta a túlélés esélyeit.És volt olyan is, aki azzal tüntetett, hogy gyűlöli a népi kultúrát… Néhaôrült veszekedések voltak, aztán elôbb-utóbb csöndes kibékülések. A legfontosabbmégis az volt, hogy a kör működött, hogy össze tudtak dolgozni, ha kellett,hogy meg tudtak inni egymással egy pohár bort úgy, hogy közben mindenkiérezte: összetartoznak.
 Én helyzetemnél és természetemnél fogva nyilván túl érzékenyvoltam, de tény, hogy nem is igen kíméltek, ha úgy hozta a kedvük. Mintahogy egymást sem, de az mennyire másnak tűnt nekem! Mert az is volt, hiszenôk ismerték jól egymást, s néha egy vállrándítással elintézték egymás hülyeségeit.De, úgy látszik, mégis túléltem. Annál is inkább, mert mi Karcsival együttdolgoztunk, s nekem elsôsorban az ô véleménye volt a fontos minden vitáskérdésben. Tény viszont, hogy néha nagyon elege lehetett az embernek. Egy-egykör megszervezése annyi veszôdséggel járt, hogy mire eljött a péntek, márörülni sem tudtam. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy idônként kifejezettrosszindulattal, alattomosssággal találkozott az ember, akkor nem csodálkozhatunk,ha jó érzés volt néha egy-egy embert hosszabb ideig nem is látni. Azonbantényleg nem ez volt a jellemzô.
 1979-ig mi albérletben laktunk. Házigazdáink kedves, megértôemberek voltak, így egyetlen, ám meglehetôsen nagyméretű szobánkban viszonylagsokan elfértünk köri ülések után vagy egyéb alkalmakkor.  Még ’79tavaszi évadjában is elsôsorban másoknál jöttünk össze a pénteki ülésekután. Néha Varga Gabiéknál, néha Gittaiéknál, Kertészéknél, itt-ott. Énfôleg a Török Mikiéknél tartott összejövetelekre emlékszem, mert rendkívülnagy, izgalmas, meleg hangulatú találkozások voltak ezek, idônként veszekedésekkelfűszerezve. De emlékszem, az emberek kíváncsiak voltak egymásra!
 A ‘79-es ôszi évadtól kezdve fôleg nálunk találkoztunk, hozzánkmentünk köri ülések után. Lakásunk jó elhelyezkedése, valamint tágasságaminden igényt kielégített: sokan elfértünk, a különbözô helyiségekben különbözôcsoportok beszélgethettek, vitatkozhattak - a legtöbben mindig a konyhában!-, nem kellett suttogni (például Kallós Zoltán és a kolozsvári táncházasoklátogatásakor hajnali kettôig rophattuk a táncot), és viszonylag közelis laktunk a kultúrházhoz. Egyetlen hátránya ennek a lakásnak az volt,hogy a városháza szomszédsága miatt rendkívül közelrôl élvezhettük a toronybanIancu óránként megszólaló indulóját. Szinte letaglózta az embert valahányszorfelhangzott.
 Ezekben az években - a köri "robbantás" után - kerültem be anyolctagú vezetôségbe, s épp akkoriban szerveztük a legtöbb kört együttKarcsival. Sok meghívottunk volt abban az idôben, egy-egy körre népes vendégseregérkezett. Nagyon sok volt a hivatalos intéznivaló. Feletteseinkkel én csaka kultúrház igazgatójának a szintjéig "tartottam kapcsolatot". Hozzá elégvolt, ha egyedül mentem. Talán emlékszel rá, Robi leváltása után megegyeztünk,hogy legalább két ember megy mindig a felettes szervekhez köri ügyekben.Elkerülendô azt, ami már elôzôleg megesett, hogy ti. egy embert meghazudtolnakkésôbb.
 Eleinte háromhavonként, késôbb havonként kellett leadnunk a tevékenységitervet jóváhagyás végett. Tonea nagyon rendes volt, rendszerint úgy írtaalá, hogy meg sem nézte. Ha azonban más is jelen volt, mégiscsak illett"elmélyülnie" benne, mielôtt aláírta, ilyenkor sűrű bólogatások közepettedicsérte programpontjainkat. Éppen ezért talán nagyon igazságtalan vagyokvele, ha elmondom a következô esetet, de nem is miatta teszem, hanem inkábbaz akkori helyzet érzékeltetésére.
 1981. január 23-án Robotos Imre Harc az abszurddal címmel tartottvolna elôadást a kultúrház stúdiótermében. Össze is gyűltünk már jónéhányan,miközben a kultúrház elôtti placcon "lelkes" tömeg gyülekezett, hogy vidámdallal-tánccal ünnepeljék Moldva és Havasalföld egyesülését. Mi nemigenkívántunk ünnepelni, vártuk, hogy gyűljön a közönség. Egyszer csak kivágódottaz ajtó, becsörtetett rajta Tonea, nyomában három géppisztolyos katona,akik azonnal elhelyezkedtek a terem hátsó részében, s ránk irányítottáka fegyvereiket. Eközben Tonea, karjaival buzgón integetve, kifelé buzdítottbennünket, mondván: "Cenaclul Ady se suspenda, poftiti afara la hora unirii!"(Az Ady-kör ülését fölfüggesztjük, tessék kimenni hórázni, azaz körtáncotjárni.) Kimentünk persze, ilyen kedves invitálásnak nem lehetett ellentállni.De nem táncoltunk. Néhányan, Imre bácsival együtt, lementünk hozzánk, saz útközben vásárolt vodkát egy csendes beszélgetés során elfogyasztottuk.
 De ismétlem, Toneára nem ez volt a jellemzô. Magyar titkárnôje,Babika (Kondor Rozália) nagy segítségünkre volt idônként anyagiak elôteremtésében.Meghívottaink tiszteletdíjat nem kaptak, örültünk, ha útiköltségüket kitudtuk fizetni. De így is vállaták, hogy jönnek, éppen ezért különösenfontos volt, hogy az útiköltséget minden esetben elôteremtsük. Ha nem sikerülthivatalos úton, a kör tagjai azt a saját zsebükbôl fizették. Nem mondomazt, hogy ráment ingünk-gatyánk, de ha figyelembe vesszük, hogy a vendégekellátását végképp saját zsebbôl kellett megoldani, akkor ez már nem isvolt olyan kicsi megterhelés az amúgy is kicsi jövedelemmel rendelkezôtagok számára. Volt, akinek nem is volt jövedelme. És nem egy körön voltnépes vendégsereg, mint már említettem.
 Külön izgalmat jelentett - különösen meghívottak esetében -,hogy megkapjuk-e a megfelelô termet. Tonea "országlása" alatt  a kultúrházbanlegalább abban biztosak lehettünk, hogy nem ver át bennünket puszta rosszindulatból.A másik izgalmat a plakátok szolgáltatták. Karcsival és Gittai Pistávalhárman voltunk "plakátfelelôsök", ha Pista nem ért rá valamiért, akkorketten maradtunk. Programtól függôen írtunk több-kevesebb plakátot, s voltakbizonyos exponáltabb helyek, ahová mindig tettünk: a nagykönyvtárhoz, a"Mogyorós" líceumhoz, az Eminescu könyvesbolt kirakatába, a kultúrházhoz.Voltak helyek - nyilván nem a könyvesbolt -, ahonnan már másnapra eltűnteka plakátok. Ezért nem ártott ellenôrizni másnap-harmadnap a már kitettplakátok sorsát, s ha kellett, pótolni.
 Aztán, mint tudod, a kör mindenkori felelôsének a dolga voltidejében leadni a hírt az újságnál, hogy csütörtökön megjelenhessen. Lévénén szabadabb, mint mások, ezt is gyakran csináltam. Egyébként többnyireVarga Gabi intézte.
 Olyan körök esetében, amikor helyi szerzôk művei kerültek megvitatásra,a kör szervezôjének gondoskodnia kellett arról is, hogy még elôzô péntekentöbb példányban kiosszák a megvitatandó anyagot, hogy akit érdekel, azfelkészülhessen a vitára. Ha kellett, többen is segítettünk a szerzôneka sokszorosításban, hiszen az írógéppel egyszerre csak nagyon kevés jólolvasható másolatot lehetett készíteni.
 Többnyire maga a szerzô volt az, aki felkért valakit vitaindításra,aki egyben be is mutatta ôt a közönségnek, ha erre szükség volt. A vitaindítónaknagyon fontos szerepe volt abban, hogy milyen kapcsolat alakul ki a közönséggela mű kapcsán, mennyire tud minél több embert bevonni a vitába. Végeredménybenabban tehát, hogy mennyire értik a művet. Általában, ha arról beszéltünk,hogy valakinek köre lesz, az elsô kérdés biztosan az volt: ki lesz a vitaindító.
 Volt, hogy - elsôsorban versek esetében - hivatásos színészeketkértünk meg a művek felolvasására. A váradi magyar társulat akkori tagjaiközül majdnem mindenki olvasott fel a körön.
 A körök írásos anyagából igyekeztünk minden esetben eltenni egy-egypéldányt. Késôbb, a "robbantás" után, úgy döntöttünk, ún. jegyzôkönyvetkészítek minden körrôl. Tehát: dátum, az elôadás címe, szerzô neve, milyenszámú közönség volt jelen, kik szóltak hozzá. Tulajdonképpen szerettünkvolna valamiféle archívumot létrehozni így a magunk számára. Külön vendégkönyvünkis volt. A nálunk így felgyűlt anyag legnagyobb része aztán az Ellenpontokutáni házkutatáskor a szeku gyűjtôszenvedélyének esett áldozatul. Nagy-nagyélvezettel és elégtétellel pakolták össze, és vitték el többek között ezeketis. Egyedül a vendégköny menekült meg, csodával határos módon: az ablakpárkányonvolt, ott nem tűnt fel nekik.
 A kör tagjai közül szinte mindnekinek voltak külföldi barátai,ismerôsei. Ezek idôrôl idôre megjelentek Váradon, gyakran átutazóban Kolozsvárra,Marosvásárhelyre, vagy onnan visszafelé. Bár el-eljöttek a körre is, úgyemlékszem, nem ez volt a jellemzô. Inkább lakásokon, a városban, kiállításokontalálkoztunk. Azok a körök, amelyeken jelen voltak, nem hiszem, hogy megbízhatóképet adtak volna nekik a váradiakról, s a köri tagok tevékenységérôl.Biztos, hogy inkább a barátaikon, ismerôseiken keresztül volt némi rálátásuka körre, ha volt. Az egyes körökrôl mindenesetre általában vegyes benyomásokkaltávoztak.
 Késôbb, amikor már sokan készültek áttelepülni a váradiak közül,s ennek arányában szaporodtak a civakodások is, külföldi ismerôseink, vagyismerôseink ismerôsei elôszeretettel boncolgattak bennünket mint a kisebbségenbelüli ilyen-olyan csoportosulást. Természetesen nekünk. Rémesen irritálótudott lenni, ahogy egyik-másik megeresztette a fantáziáját… Szerencsérenem volt ez jellemzô mindenkire. Tény, hogy a legtöbben baráti szándékkaljöttek, megismerni, segíteni akartak, kapcsolatot tartani. Azt hiszem,mindannyiunk számára sokat jelentettek ezek a barátságok, kapcsolatok.A beszélgetések megerôsítettek, a könyvek, folyóiratok csökkentették abe- és elzártságérzetünket. Rengeteg akkor és ott fontos információhozis jutottunk, ami nélkülük nem jutott volna be Romániába. Emlékszem egyHorváth Arannyal folytatott beszélgetésre, amikor ô hosszan fejtegettenekünk, hogy a váradiak épp az informáltságuk, a kapcsolataik, a városföldrajzi fekvése miatt mennyire másak, mint például a kolozsváriak vagyErdély egyéb részein élô sorstársaik. Úgy vélte, a váradiak rendelkeznekegyfajta különállással, majdhogynem függetlenséggel, éppen ezért nem isgondolkoznak az ország egészében úgy, mint más - nem partiumi - városokbankénytelenek. S ez nem mindig válik a váradiak javára - mondta. Mi perszeennek az ellenkezôjét állítottuk. Nem hiszem, hogy meggyôztük volna egymást.
 Visszatérve tehát a "külföldiekre", azt hiszem, elsôsorban ôketkellene megkérdezni benyomásaikról. Szerintem a jelenlétük mindenképpenserkentô volt, esetenként emelte a kör színvonalát.
 Más irodalmi körökkel való kapcsolatunk nem nevezhetô igazánintenzívnek. Legalábbis azokban az években, amelyekrôl itt szólok. Leginkábba kolozsvári Gaál Gábor Kör tagjaival voltak jó kapcsolataink. Ôk közöségkéntis meg-megfordultak Ady-köri elôadásokon, de többnyire nem kifejezettenezért jöttek Váradra, hanem barátaikat, ismerôseiket látogatták meg, hazafeléutazó külföldi vendégeiket kísérték el eddig. Inkább meghívottakként jöttekgyakrabban. Ebben a periódusban mi talán kétszer-háromszor fordultunk mega Gaál Gáboron, talán Kôrössinek, Arának volt köre ott, de erre nem emlékszemigazán.
 Valamikor 1981 elején vendégünk volt a nagykárolyi VasárnapiFórum, késôbb viszonoztuk a látogatást. Nagyon rokonszenvesek voltak nekünk,s nem tudom, ôk hogyan érezték magukat nálunk, de mi Károlyban nagyon jól.A kastélyban tartották üléseiket, a váradiakat is itt mutatták be az érdeklôdôknek.A köri ülés után bográcsgulyás és borospincék látogatása volt a következônapirendi pont. Míg a gulyás fôtt, óriási beszélgetés folyt az egyik pincében,a környezetnek megfelelô hangulatban. Emlékszem, amikor már akadozott abeszélgetés, népdalokat énekeltünk, s Kádár Feri meg Gittai Pista hordónülve igyekeztek kimerítôen megismertetni egymást népdalkészletünkkel, VargaGabi pedig kénytelen volt rákezdeni, hogy Kossuth Lajos azt üzente…
 Emlékszem még a temesváriakra, akiket ugyancsak 1981-ben láttunkvendégül. Lelkes fiatalemberek voltak, népes társaság jött tôlük.
 Hogy tevékenységünket mennyire figyelte a szeku, arra rendkívülegyszerű a válasz: teljes mértékben. Nem volt az Ady-kör olyan elhanyagolhatótényezô Várad, de még Erdély közművelôdési életében sem, hogy megengedhettékvolna maguknak a lazaságot. Biztosan mindig voltak a köri üléseken megbízottaik,amivel, azt hiszem, mindenki számolt is. Az tehát, aki ott el merte mondania véleményét, pláne ha annak valamilyen politikai kihallása is volt, azennek ellenére tette. S ez tette véleményét még értékesebbé a többiek számára.
 Voltak visszajelzések is olyan személyek részérôl, akiket meglátogattakaz "úriemberek", vagy akiket beidéztek. Ôk elmondták, hogy rendszerintvalamilyen vonatkozásban szóba került a kör tevékenysége, vagy valamelyikköri tag személye. Ezekbôl a "beszélgetésekbôl" az is kiderült, hogy informáltakvoltak az urak. Gondolom, akarták is, hogy ez nyilvánvaló legyen a számunkra.A nyílt megfigyelésrôl, kísérgetésrôl már nem is kell beszélnem, hiszenaz szinte "természetes" volt.
 Volt az udvarban - az evangélikus templom udvarában - egy kedvesnémet ajkú szomszéd nénink, aki törve magyarul is beszélt. Temesvárrólszármazott. Valamiféle gondnok vagy házmesterféle szerepet töltött be azudvarban, mindenesetre nála volt a házkönyv is. Ô mesélte, hogy távollétünkbenismeretlen úriemberek - általában kettô - érdeklôdött az iránt, hogy van-ekulcsa a lakásunkhoz, látni akarták a házkönyvet is, valamint megfenyegettékôt (!), hogy túl sokan járnak az udvarba. Kérdeztem Boriska nénit, hogyfél-e? Ô nem, mondta. Ôt már nagyon kevés dologgal tudnák ezek megijeszteni,de minket félt.
 Hogy az Ady Endre Irodalmi Körnek milyen szerepe volt Erdélykulturális életében, én nem tudom fölmérni. Várad magyar kulturális életébenbiztosan sok.
 Aki Váradon a körre járt, többnyire járt az Irodalmi Kerekasztalelôadásaira is, a Kortárs Színpad és a színház elôadásaira is, koncertekre,kiállításokra is elment. Az emberek sok mindent megbeszélhettek egymással,kicserélhették véleményüket, egymásnak adták a híreket. Tény, hogy a legtöbbvitára, szóbeszédre, akár felháborodásra a köri elôadások szolgáltattakalkalmat és lehetôséget. Ha valaki az Irodalmi Kerekasztal elôadásairament, az biztosabban tudhatta, mit fog kapni az általában már ismert, neveselôadótól. Az elôadás utáni beszélgetés is a közönség és a vendégek közötttöbbnyire "konszolidált" formában zajlott. Mindez az Ady-körön egyáltalánnem volt biztos, nagynevű elôadók esetében sem. Nem is beszélve egy-egyhelyi titán nagy vitákat és indulatokat kavaró körérôl. Szóval, esetlegváratlan, elôre nem látható sokknak tette ki magát az, aki ide eljött.Volt, aki meg is fenyegette a kört, hogy ide a lábát be nem teszi többet!(Ezek azért többnyire olyan körök voltak, amelyek után Gabi is felháborodvaverte az asztalt, mondván: "Ti nem tudjátok, hol éltek!", vagy: "Öregem,mi feljelentjük saját magunkat".) Volt, aki tényleg nem jött többet, volt,akinek csak egy-egy kör feküdte meg a gyomrát, aztán kiheverte, s újrajárni kezdett közénk.
 Természetesen sok jó körünk volt, amikor az elôadó és a közönségolyan szellemi-érzelmi összjátékot tudott kialakítani, amitôl sűrűvé válta terem levegôje. Nyugodtan mondhatom, néha katarktikus élmény volt.
 Egy-egy ilyen kör jótékony hatása szinte azonnal mérhetô volt,sokat segített nekünk az akkori megéneklünkromániás mindennapok elviselésében.Egy kicsit megint szebb lett az élet, egy kicsit megint volt értelme mindennek,egy kicsit erôsebbek lettünk tôle. Mert egyébként nemcsak fizikai értelembenéltünk akkor máról holnapra. A szó szoros értelmében bárkivel bármi megtörténhetett,perspektívában nemigen lehetett gondolkozni. Legfeljebb az elvándorlásperspektívájában.
 Nyilván van olyan is, amit szívesen elfelejtenék. Szerencsérenem lehet. Mind közösségi, mind egyéni szempontból a legrombolóbb, a legbántóbb,s a legcsúnyább az volt, amikor valaki önös érdekbôl, nagyképűségbôl, féltékenységbôlbántott, pocskondiázott, akart lejáratni másokat. Ilyen is volt nem egyés nem egyszer.
 A legkínosabb számomra azonban a saját köröm volt. Én nem voltam"hozzászólós" a körökön, a közszereplés nem nekem van kitalálva, akkorsem, ha könnyen adódik rá az alkalom. A saját írásaimmal meg különösenféltem elôhozakodni. De amikor már Székely János elfogadta néhány versemetés novellámat közlésre az Igaz Szóban, hagytam, hogy Karcsi rábeszéljenegy körre. Úgy emlékszem, épp Te voltál a vitaindító, Jancsi. Hát borzalmasvolt. Nem a Te vitanidítód, hanem az egész kör. Rendkívül feszült voltam,úgy éreztem, nem akadt két jó sorom sem a felolvasottak között, hogy senkisem akar hozzászólni, aki mégis megteszi, az csak udvariasságból stb. Azéletben nem vállakoznék rá többet! Aztán a szeku segített nekem elfeledni,ami elfeledhetô: ezeket az írásokat is elvitték.
 Aztán elkövetkezett 1982 novembere, amikoris számunkra hirtelen,de végül is nem váratlanul végeszakadt ennek a mindenek ellenére idillivilágnak. Az Ellenpontok lebukása után mi nem jártunk többet a körre. Nemakartunk senkit sem "kompromittálni", nagyon fontos volt nekünk, hogy továbbrais működjön a kör. De nemigen volt, aki vállaja az összes ezzel járó veszôdséget.Egyeseknek más elfoglaltásuk volt, mások nem akarták exponálni magukat.Lebukásunk után valahogy velünk együtt az egész társaság feje fölött sokáigott lebegett a teljes bizonytalanság, bár nem volt közük az Ellenpontokhoz,nem is tudtak róla. Ez sokak számára tűnt hihetetlennek. A szekunak is.Ezért a köri tagok, barátaink, ismerôseink közül többen a szeku tevôlegesérdeklôdésének örvendhettek. A helyzet tehát nemigen kedvezett a köri munkának.
 Nyolcvankettô novemberében buktunk le, s csak a következô évmájusában közölték, hogy nem csuknak le bennünket. De ez a közlés sem jelentettaz égvilágon semmiféle garanciát semmire az akkori Romániában.
 A kihallgatások alatt szinte mindenkire rákérdeztek a köri tagokés vezetôk közül. Az én kihallgatóim többször is hangsúlyosan kitértekarra, hogy a kör vezetôinek mi egyebet kellene csinálniuk, ahelyett, hogyirodalmi kört szerveznek. Például Varga Gabi mérnökként mit keres ott?Tóth Karcsi mire taníthatja a gyerekeket, ha ilyen helyre jár? Molnár Jancsirészvétele pedig kifejezetten bizarrnak hatott számukra. Mindezt perszemegjátszották, de a Te személyed, Jancsi, mintha valóban jobban irritáltavolna ôket, mint a többieké. Nem vált világossá, hogy miért? Vagy kevesebbettudtak rólad akkor még, mint a többiekrôl, a Te szerepedrôl az Ellenpontokban,vagy mert ismerték saját papjaik politikai szerepét történelmük során,és ez tette ôket még gyanakvóbbá amiatt, hogy pap is van közöttünk? Kitudja?
 1984 nyaráig, amíg Váradon éltünk, többször is vérszegény kísérletfolyt a kör működtetésére. Gabi Méder Zsoltot ajánlotta, aki néhányszorle is jött hozzánk "munkamegbeszélésre", aztán valami mégis hiányzott ahhoz,hogy menjen a dolog. Késôbb tudtunk Sall Laci és Szűcs Laci - aki egyébkéntszintén a kör felfedezettje volt, megnyervén a Bukj föl az árból című irodalmipályázatunk elsô díját - működésérôl, de errôl nekünk már nagyon szórványosinformációink voltak.
 Amikor Magyarországon éltünk, ha váradi érkezett hozzánk látogatóba,nyilván mindig szóba lerült a kör is, de igazi rálátásunk nem lévén, nemtudtunk azonosulni azzal, amit hallottunk róla, legfeljebb drukkoltunkazoknak, akik dolgoztak benne.
 Visszatekintve azokra az évekre, az én életemben nagyon nagya hozadékuk. Az 1980-as lapindítási kísérlet Nagyváradon szintén kapcsolhatóaz Ady Endre Irodalmi Körhöz, hiszen köri tagok akciója volt.
 Arról az aláírásgyűjtô körútról, amelyre mi Karcsival együttmentünk, olyan új ismeretségekkel, valamint ismeretekkel és benyomásokkal- örömökkel és bánatokkal - telítve érkeztünk vissza, hogy a váradi gazdagalapozás után nekem egyfajta nemzetélménnyé álltak össze ezek a belsô érintések.Csodálatos volt. S mert idejében érkezett - 20-25 éves koromban - egy életremeghatározóvá vált számomra.
 Tudom és hiszem, hogy az erdélyi ember lelkében, szellemébenegy többletet hordoz, amely többlet minden körülmények között önmaga ésa közösség azonosságának megtartása irányába mutat.


Kinde Annamária:

Hadikör hat tételben

 

I. 1971. Nagy tettek éve az Ady-körben. Kilencedikes vagyok a magyarlíceumban. Irodalomtanárom, Demkó László jóvoltából megismerkedem PappJóskával, aki ekkor még nem Kôrössi, csak tehetséges fenegyerek. Elkezdôdikéletem azon szakasza, amikortól a péntek délutánok ünnepszámba menendôk.Ady-kör, ahol a nagyok vitatkoznak hétrôl hétre, egymás írásait vesézikkönyörtelenül. Ady-kör. Egy hely, egy társaság, ahol nálam alig néhányévvel idôsebb emberkék verset, prózát írnak. Nem olyanok, mint a felnôttek,nem unalmasak. Igaz, hogy alig-alig értem, mirôl beszélnek, de nem leszez mindig így. Könyveket kapok tôlük, Szilágyi Domokos, Szôcs Kálmán verseitolvasom. És persze az ô írásaikat. Tôke Csaba, Török Miklós, Fábián Imre,Fábián Sándor, Mérai Csilla, Hajnal Ágota, Gera F. Attila, Gittai István.Akkor még Szilágyi? Varga Gábor… Fiatalok, tehetségesek, okosak, bátrak.Másak.

Az Ady-kör és a Kortárs Színpad. Meghatározói középiskolás éveimnek– megalapozói a továbbiaknak. Igényességre nevelôk, tanáraimmal ellentétbennem porosak. Belém oltják az igényt, az elvárást, ami a mai napig tevékenységresarkall. Merthogy írni kell. Olvasni. Tenni.

Ady-kör. A klub, ahová tartozni érdemes. Amely késôbbi szűkebb évekbenegyetlen értelmes mentsvárként működik.

Érettségi elôtt egy évvel véletlenül épp Varga Gábor lakásán vagyunkbarátnômmel, amikor kiszáll a rendôrség és a szeku. Lefényképeznek, bevisznek.Meghatározó élmény az az éjszaka. Edzés késôbbi hasonló találkozásokhoz.Lazics, amint a rendôrségen kipakolja aktatáskájából a játékokat, mondván,hogy lám, miket hord magával egy összeesküvô.

Gittai István kötetbemutatója egy évvel késôbb. Verseit éneklem. Írok,olvasok, igyekszem megfelelni a szintnek.

II. 1976–1985. Tíz év távol Váradtól, távol az Ady-körtôl. Csak a hírek.Az Ellenpontosokról, Tóth Karcsiékról, Kertész Lóriékról. Aggodalom, nosztalgia,honvágy.

III. 1986. Odin a hídon. Szűcs László versei az Ady-körben. DomokosEszter vitaindítójával. Az Ady-kör vezetését a Fáklya négy újságírójárabízta a kultúrbizottság. Nincs ínyükre a dolog, kedvetlenek, idegesek.

IV. 1987. Fél év bukaresti tartózkodás után beesem a Romanĺ utcai szerkesztôségbe,ahol Gittai máris csatlakoztat Szűcshöz és Sallhoz, akik éppen a kör újraindításáttervezik. Csodálatos év. Újra csapat, munka, szervezkedés, értelmes tevékenység.Cserekörök a Iosif Vulcanosokkal. Egymás munkáit fordítjuk, ismerkedünk.

Ars poetica-pályázat 1988-ban, amikor már alig-alig lehet szerveznivalamit. Mégis itt van a fél ország. Vörös rózsával várjuk az embereketaz állomáson, s a kiértékelés elôtti rendezgetés közben megtaláljuk a lehallgatóta nagykönyvtár dísztermével szomszédos szobában. Utána buli Tóth Ágiéknál,Bárányi doktor borral töltött infúziós műanyag tasakjai, Nemess Lászlóés Gálfalvi Gyuri az erkélyen a nyári éjszakában.

V. Ady-kör. Nélküle nem lennénk azok, akik vagyunk. Műhely, amit jólenne újraéleszteni.

VI. De hol vannak azok a fiatalok? 


 

Körcikkek

 

Bármennyire is vizsgáztatnám memóriám, Ady-köri emlékeim zöme széthullt,körcikkek inkább, semmint “egész estét betöltô történetek”, bizonyos helyzetekhez,ittmaradottakhoz vagy elmentekhez kötôdô élmények, villanások. És korántsemszép mindegyik.

Noha azon a bizonyos kora nyári napon ragyogott minden, fűszál, levél,ég és nap. A Sall Ferenc utcai, hosszan elnyúló egyemeletes épület semvolt szürke. Saját színem nem láthattam, nem lévén tükör közelemben. Kékparoliskiskatona kéri az irataimat, majd telefonál. Mindentudó T. elvtárs (alezredesvolt akkoriban) betessékel egy hajdan ebédlô lehetett hosszú szobán átegy kisebbe, és kér, hogy foglaljak helyet.

– Mi mindent tudunk, de segíthet önmagán, ha maga is leírja.

– Mit, uram?

– Ne okoskodjon! A beszélgetéseket, amelyek az elmúlt két évben Csizmadia(ez is lábbelit készít – megj.) legénylakásán zajlottak.

– Sokan és sokat beszéltünk ott.

– Mi mindent tudunk, a maga érdeke is, hogy minél részletesebben emlékezzék!– mondja. Elém tesz úgy húsz ív fehér lapot, egy hamutartót, majd: – Írjoncsak nyugodtan, késôbb visszajövök. Ezzel el.

A nyitott ablakon keresztül templomot, árnyas fákat, nagy ritkán suhanóDaciákat lehetett látni, és jövô-menô embereket. Jó nekik. Nem kell írni,na, lássunk neki.

Meglóduló fantáziámból úgy háromflekknyire futotta, amikor Mindentudóelvtárs visszatért. Csak sejtettem arcán a “dalolj csak, madárkám” kajánkodómosolyát, miközben körbejárt, és a vállam fölött belepislantott.

– Látom, megy a munka – mondta, és leült velem szemben. – Tessék, ezvan.

Beleolvas. Meghökken, de mondhatnám úgy is, ledöbben. Mi tagadás, elégfurcsa szöveg volt.

– Mi az, hogy Csizmadiának nem lehet hasmenése?

– Tetszik tudni, a legközelebbi budi a Dacia Szállóban van, és addig…Becsszó, ilyesmiket is tárgyaltunk egymás között, no meg azt, hogy az ásványvízbôlfôzött kávé mennyivel rosszabb, még újév hajnalán sem lehet meginni, pedigakkorra már mindenfélét összepiál az ember.

– Ez nem jó. Írjon másikat!

Az ívek összehajtogatva fiókba kerülnek, újra kimegy. De mi a jó fenétírjak? Könnyű volt Goethének, rothadt alma mindig volt, és jött az ihlet.Egye fene, leírom majd, mikor saját köri szereplésemre menet kificamítottama lábam, és utána gólyavisziafiáttal vittek haza. Ékes román tudásom hézagaimost kerülnek felszínre, hisz ilyen szólás a románban nincs is. Sebaj,kitalálom. (Barza-ći duce puiul.)

Visszajött. Mit ne mondjak, ez se tetszett. Ô is dolgozhatott egy másikszobában, mert elém rakott egy ív papírt, rajta két évre visszamenôlegdátumok.

– Hol volt ezeken a napokon, és kikkel? Mirôl beszélgettek? Voltak-etérképek? Miket énekeltek?

Jegyezgettem a kérdéseit, majd miután ismét kiment, úrrá lett rajtama költôi düh, és írtam, csak írtam. Utólag is bocsánatot kérek, ha valakitkihagytam, de kb. fél telefonkönyvnyi nevet soroltam föl. Se éhséget, seszomjúságot nem éreztem, elektromos szikraként pattogtak a dialógusok,olyanokkal is párbeszédet rögtönöztettem, akik soha nem utókörültek. (Dr.Dobrásné és Kéri bácsi.)

Nótázásainkat is megörökítettem. Körülbelül tizenötödiknek leírtam aHová mégy, te barna kislány? vagy a Százados úr, sej-haj szövegét, amikorbejött. Már az ajtónyitás lendületében volt valami. Rájöttem: fokhagymaszag.Mititeit ehetett, és nagyon határozott volt:

– Fejezze be!

– Még csak egy nótát – volt a nyelvem hegyén, de okosabbnak tűnt eléjetolni a paksamétát.

– Mi ez?

– Amit kérdezett, T. elvtárs.

– Ez nem jó. – Úgy tűnt, mintha felém akarná taszítani, hogy írjak mást.

– Akkor hazaviszem. – Máig sem tudom, honnan szállt meg az a határozottérzés, hogy nemsokára vége lesz.

– Találkozunk még! – nézett az órájára. Háromnegyed öt volt. – Viszontlátásra.

Kezet sem nyújtott, amit nem is nagyon bántam, miként azt sem, hogynem vált be a jóslata. Eddig az emlék-mozaik. Mondhatnám puzzle-darabkánakis, mint a mai gyermekek. Számolatlanul van belôle, de Dávid fiamhoz hasonlóan,nekem is a szoba négy sarkából kellene összeszedegetnem.

Tüzes Bálint 


 

Körön belül is túl

 

A hetvenes évek elején Nagyvárad irodalmát, pontosabban költészetétaz élô klasszikusnak kikiáltott Horváth Imre és a szociál-köteteivel akkormár befutott Fábián Sándor jelentette. És ott volt a be nem futottak csoportjáttömörítô Ady Endre Irodalmi Kör, nagy “konzervatívjaival”, Varga Gáborral,Szilágyi Aladárral, Nikolits Árpáddal, Török Miklóssal, valamint a középrehelyezkedô Gittai Istvánnal, Tüzes Bálinttal, Gera F. Attilával.

Ekkor lettem én, 1971 ôszén Ady-körös. Lettem, lettünk egyszerre négyen:Ara-Kovács Attila, Kôrössi P. József, Szlafkay Attila és jómagam. Ezeka nevek immár jól ismertek a kortárs irodalomban, közéletben, határon innenés túl. Négyünk közül én vagyok az egyetlen “maradó”. Csoportunkhoz hamarosancsatlakozott Zudor János, késôbb Hunyadi Matyi.

Hogy mit jelentett számomra az akkori Ady-kör? Elsôsorban az egyetlenanyanyelvi fórumot, a diktatúra csatlósainak kegyébôl engedélyezett – ésezáltal ellenôrizhetô – mozgásteret (ha úgy tetszik, játékteret), amelybenjól megfért a tehetség, a féltehetség, a dilettáns, a forrófejű akarnokegyaránt.

Műhely volt, a szó legnemesebb értelmében, ahol a fiatal pályakezdôirodalmár vénáját megcsapolva, tollát villogtatva kereshette az önkifejezésszámára legmegfelelôbb művészi formáját, s néha egy-egy csoportos közlésformájában a megmutatkozást országos lapokban. (A Fáklya, megyei pártlaplévén, nem szívesen tette ezt lehetôvé.)

Utólag sokaknak úgy tűnhet, hogy az irodalmi kör csupán a kemény diktatúránakmég keményebben ellenálló, konspirálástól megedzett, üldözött-meghurcoltirodalmárokból és persze a hatalmat kiszolgáló besúgókból állt. Természetesenelôbbiek voltak többen, akiknek kocsmaszegleten elsuttogott álmait-vágyaitnyálcsorgatva lesték-fülelték a spiclik! Szomorú és egyben fájdalmas tény,hogy a dolgok így működtek akkoriban. Ám mielôtt valakiben az a furcsaképzet alakulna ki, hogy a köri tagok valamiféle búskomorsággal megvert,szárnyszegett alakok lettek volna, akik csak a diktatúra megdöntésén munkálkodnak,hadd mondjam el, hogy létezett egy másik élete is a mindenkori maroknyicsapatnak. Hisz gyakran színvonalasabbak voltak azok a viták, szópárbajok,amelyek a köri üléseket követôen zajlottak, mint a hivatalosan megtartott“mérkôzések”, amelyeket – bátorság ide vagy oda – mégiscsak némi visszafogottságjellemzett. Persze a pénteki “teljesítmények” is hullámzottak. Voltak nagykörök, mint például amikor Tamás Gáspár Miklós filozófuszseni kételhadart mondat között nagyokat szippantva 50 banis szivarjából, LukácsGyörgyi-pózban untatta a hallgatóságot. Bár a többség egy kukkot nem értetta magasröptű eszmefuttatásból, de utána illett azt mondani, hogy “csodálatosvolt, öregem”. Voltak kis körök, amikor valamelyik költôcskevagy költônôcske falvédôszöveg-szintű verseit önnön mámorától megkönnyesülvemekegte el.

De sej, azok az esték, éjszakák Varga Gabinál, Török Mikinél! Azok voltakaz igaziak! Dehogy köpködtük mi ott Ceaućescu fényképét, mint ahogy ThurzóIstván törzskönyvezett besúgó állította a szekusoknak egy dániai útlevélfejében. Volt is arra ideje vagy kedve valakinek?! Fontosabb dolga is akadtilyenkor az ifjú vénásoknak, a sapkába összedobált pénzbôl vásárolt nedűtkortyolgattuk, s ölelgettük – (ki-ki vérmérséklete és hódítói képességearányában) – az épp irodalomra, irodalmárokra “szomjazó” ledér múzsajelölteket.Egyik alkalommal Gittai Pista barátom egy barna leányzónak szavalgattaKányádi cigánylányhoz írott szonettjét, megtoldva még: “barna angyal, legyélhát te is Léda, legyél múzsa!”. Mire felesége Pista barátom hátát megveregetveimigyen szólott: “István, én nem vagyok neked elég múzsa?!” A költô válaszatömör volt: “Kicsi, te feleség vagy, ô legyen múzsa”, majd tovább folytattaa flörtöt. Késôbb krétával a kezében kirohant az aszfaltra, verset írni.Aztán ahogy a társaság és az ital fogyatkozott, kiürítettük az utolsó poharakatés a Gábor egykori kocsijának kerekérôl származó dísztárcsa tartalmát,amely legtöbbször hamuzóként szolgált, ám néha-néha kolbászt is lehetettsütni benne. Majd elindultunk Török Mikihez, némi “aranytartalék” reményében.Szemerkélt az esô, s a csendet csupán Lavotta Károly színművész úr basszbaritonjatörte meg az éjszakában, aki az Ady-múzeum elôtti egyik padon szendergett.Miután felébresztettük, rögvest csatlakozott hozzánk. Mikiéknél ténylegvolt még némi nedű. Kortyolgatás közben Hunyadi Matyi elejtett egy poharat,majd még egyet. Mire Miki felesége, Lodi asszony szigorúan rendre utasítottaa fiatal titánt. Nagy csend lett, csupán Lavotta Karcsi vette védelmébeMatyi barátunkat, mondván: “Hagyja, asszonyom, hátha zseni…”

Nos, ezekhez hasonló történetet, immár anekdotát éltem meg és ôrzökemlékezetemben az Ady Endre Irodalmi Körrôl, hisz ezek is egy korszak részei.Nélkülük csak sivár tények jeleznék létét.

Pataki István 


 

Méder Zsolt, Nagyvárad, 1993. június 30.

 

– Te miért hagytad abba az Ady-kör szervezését?

– Annak idején nem abbahagytam, hanem kivették a kezembôl. Azt mondták,van itt a Fáklya szerkesztôségében egy rátermett ember, majd ô folytatja.Egyébként nagyon szelíden és erôszakmentesen ment az egész.

– Ki volt az a fiatalember?

– Kellemetlen, mert én itt élek Váradon, és amúgy nem haragszom én azilletôre. Fábián Imre. Ôt nevezték ki Ady-kör-vezetônek, s aki alatt haldoklottis a kör.

– Mikor kerültél kapcsolatba a körrel?

– Elôzôleg csak felületes, alkalmi találkozásaim voltak az Ady-körrel.Ez a gimnáziumi években volt, ’75-ig, az érettségiig. Nem voltak azok rosszévei a körnek, csak én voltam még túl zöld az egészhez.

Viszont diákéveim alatt nagyon aktív tagja voltam a temesvári magyardiákéletnek. Ott a Látóhatár irodalmi kör tevékenységében vettem részt,a Thália színjátszócsoportnak s az M–Stúdiónak – vezetékes rádió – voltama tagja.

’81-ben végeztem, el az egyetemet, s hazakerültem Váradra. Az elsô éva berendezkedés éve volt. Viszont ’82-ben már éreztem, hogy nekem itt valamittennem kell. Ez nagyjából egybeesett az akkori vezetôség lebukásával. Ezaz Ellenpontok szamizdat lap lebukásának idôszaka volt. A Helsinki Utókonferenciáhozeljuttatott Memorandum az erdélyi magyarság sorsának ellehetetlenüléséthozta nyilvánosságra. Varga Gabival beszélgettünk arról, hogy az Ady-körnincs betiltva, de senki nem csinálja. Ô akkor, Bölöni Sándor tragikushalála után, inkább az Irodalmi Kerekasztalt szervezte. Mindazok magatartásában,akik azelôtt közelebb álltak az Ady-körhöz, egyfajta ódzkodás mutatkozottmeg. Én egyfajta hályogkovács módjára vállaltam fel. Önmagamat ilyen vezetôiszerepre nem igazán éreztem alkalmasnak, s ez késôbb be is bizonyult…

A cél mindenképpen az volt: a kört működôképesen átmenteni egy késôbbi,szebb, boldogabb idôszakra. Hiszen ha végérvényesen megszűnik, akkor egymagyar intézménynek a tevékenysége szűnik meg, s ezt megengedhetetlennektartottam.

– Hogyan láttál a munkához?

– Bár volt egy rövid idejű kiesés, mégis úgy éreztem, hogy én nem elkezdekvalamit, hanem folytatok. Hiszen itt a folytonosságon, folyamatosságonvolt a hangsúly. Új évadot kezdtünk, s ehhez programot kellett összeállítani.Sokakat kerestem meg akkor. Az ódzkodás, az szinte mindenkiben megvolt.Elég rossz híre volt akkor a körnek. Aki az elsô szóra eljött, az ToróTibor fizikus volt, Temesvárról. Ô vállalta fel az újrainduló kör elsôkörét. A többiek már nem jutnak eszembe, de mindjárt az elején itt voltGáll Ernô. Tehát ô is vállalt valamit!

A csatát két- vagy háromfrontosnak éreztem. Egyrészt a magam esetlegestevékenységével kellett megküzdenem, mert biztos lehetett volna jobbanszervezni. Ha még több odaadással csinálja az ember, akkor idejében fellehetett volna hajtani az embereket, idejében leadni a műsorokat. Tán pénzügyiforrásokat is lehetett volna mozgósítani, de lehet, hogy ezt csak a mostanieszem mondatja.

Másrészt ott volt a tagság egy része, akik – hogy úgy mondjam – notóriuskörre járók voltak, s lévén, hogy rengeteg energia, tettrekészség buzogottbennük, nemegyszer az volt a szándékuk, hogy kiugrassák a nyulat a bokorbóla meghívott ellenében. Amolyan rókavadászatot rendeztek, hogy most aztánelkapjuk a pasast, s megszorongatjuk: vagy azt bizonyítjuk rá, hogy puhány,gerinctelen, tájbasimuló, vagy pedig olyat mondatunk ki vele, hogy utánami is csuklunk bele.

A harmadik front az a láthatatlan front volt. Az a már-már paranoidállapot, hogy tudtuk, éreztük, rajtunk tartják a szemüket. Ez nyilvánvalóvolt. Furcsamód, újra és újra visszatér e láthatatlan harmadik felemlegetése,akit sokkal jobban éreztünk, amúgy közvetve. El kell mondanom, hogy sohanem volt konfliktusom velük.

Vagy azzal gyanúsítottam magam, hogy tevékenységem az ô szájízük szerintvaló, s ezért hagynak futni. Hol meg arra gyanakodtam, hogy így akarnakönmagam s a barátaim elôtt kompromittálni: “ha ezt békén hagyják, akkorez biztos az ô emberük”. Vagy arra is gyanakodtam, hogy tulajdonképpenelsiklanak a dolgok fölött. Kihullottam a szitán, s emiatt nem tartanakszámon. Vagy pedig, s ez sem elképzelhetetlen, pontos információkkal rendelkezteka dolgokról, s egyszerűen nem volt szükségük, hogy beavatkozzanak.

– Meddig vezetted te a kört?

– Az évszámokkal én hadilábon állok, de szerintem két év volt ez.

Tulajdonképpen már a nyolcvanas évek elejétôl beindult ez a tendencia,hogy ezeknek a pici fórumoknak, ezeknek a pici civiltársadalmi kezdeményekneka mozgásterét minél jobban beszűkíteni. Elhangzottak olyan, teljesen egyértelműmegfogalmazások, hogy ezeknek alkotóköröknek kell lenniük. Tehát nem mehetnekki a nagyközönség elé. Az írók, alkotók, műkritikusok üljenek össze, ésbeszéljék meg a dolgaikat, s esetleg félévente, évente kimehetnek egy élôantológiával a közönség elé. Ebbôl a szempontból nagyon rosszul esett egyBalogh Edgár-cikk. Ôt akkor még reménybeli figurának láttam. Valamelyikújságban – Ifjúmunkás vagy A Hét – üdvözölte, hogy baromi jó ez nekünk,hogy most már nyugodtan alkothatnak az emberkék, s nem zavarják ôket anyüzsgô emberek. Ez a folyamat már korábban elindult, de ekkor kihegyezôdött.

A tervek ott buzogtak ebben az idôszakban az emberekben, de hiányzotta meghatározó egyéniség. Mert hát megvoltak a kör sajátos egyéniségei,de hiányzott az a karó, amire a sok paszulyinda felfuthatott volna. Emiattegy kissé rapszodikus volt a tevékenység, hiszen meghatározóvá nem a belsôemberek, hanem a meghívottak váltak. Ha nagy nevet sikerült megnyerni,hogy legyen a vendégünk, akkor sokan jöttek el, ez százon felüli létszámotjelentett, máskor meg tizenöten-húszan voltunk. Az átlag ennek a fele körülvolt. Volt egy kemény mag, s voltak elmenô s visszatérô emberek.

Ami jellemzôje volt ennek az idôszaknak, hogy kisebbségi létünket próbáltamegvilágítani, különbözô szemszögekbôl. Valahogy az elérhetô teljességetvalósítsuk meg. Tehát ne maradjon ki, ne maradjon frusztrált az a kisebbségiegész. Hiszen akkor is tudtuk, éreztük, hogy a kétmilliós romániai magyarságkicsiben egy teljes társadalmat képez le. Megvan az értelmisége, kétkezimunkássága, parasztsága. Saját hagyománya, kultúrája. Identitástudata.S ha ez megvan, akkor ennek minden vetületét próbáltuk az Ady-kör tevékenységébenmegjeleníteni.

Szerinted mennyiben volt ez a kör a mindenkori hangulatleképzése, vagy mennyiben volt hangulatteremtô mindaz, ami a körben folyt?

– Sokkal inkább a vágyak és szándékok leképezése volt az Ady-kör, mintsema valóságé. Persze el nem kerülhettük, hogy a környezeti hangulat le necsapódjon. Nem ez volt a meghatározó. Inkább azt néztük, amit látni szerettünkvolna, hiszen egyfajta szabadságpótlék volt ez a kör. Ez tartotta ott azembereket: ott megpróbálhatták kirúgni a ház oldalát. Ilyen szempontbólhangulatteremtô is volt. Legalább egy lágy csonthéjon belül. A cselekvéskevésbé volt pótcselekvésszerű, mert úgy érezhettük, hogy mi igenis teszünkvalamit. Gyorsfutást zsákban, de mozgunk és igenis haladunk. Nem állunkhelyben, s amíg mi rugdalózunk, addig élünk.

– Mi volt számodra a legemlékezetesebb ebbôl az idôszakból?

– Nehéz erre válaszolnom, hiszen az Ady-kör nem bôvelkedett sikerélményekben.Az én számomra a legnagyobb sikert az jelentette, hogy élt a kör, és nemvolt körülötte botrány. Én fésűje voltam akkor az Ady-körnek, hiszen hamár felrúgta a bilit, ne borzolja a kedélyeket, s legyünk meg. Lehet, hogyez nagyon minimális terv volt, de én akkor ezt éreztem szükségesnek.

Ne felejtsd el, hogy ez már a nyolcvanas évek elsô felét, közepét jelentette,amikor már a túlélés kezdett lényeges lenni. A legszörnyűbb tapasztalatomaz volt, hogy az a szolidaritás, ami egy évtizeddel azelôtt még jellemeztea társadalmat, a külsô nyomás hatására már mindenki csak a túléléssel foglalkozott,és kevésbé érdekelte, hogy mi történik a szomszédommal, a munkatársammal…Akár a gázkamrában, mindenkit letiporni, de magasabbra jutni, egy lélegzetvételnyilevegôért.

– Volt-e valamilyen keserű tapasztalatod ez idô alatt?

– Nem maradt bennem semmi tüske ebbôl az idôszakból. Inkább olyannaktűnt ez az egész nekem, mint amikor térdig érô vízben próbál szaladni azember. Semmi nem akadályozza, de haladási esélye minimális… De bele serúgtam semmibe, hogy azt mondjam, jujj!

– Ebben az idôszakban volt-e valamilyen kapcsolata az Ady-körneka Iosif Vulcan-körrel?

– Elméleti, hipotetikus kapcsolat volt. Egy-két ember eljárogatott odais. Azt éreztük magunkról, hogy mi, a kultúra emberei csak nem fogunk egymásnakesni. A mi részünkrôl, ebben a közeledésben mindig ott éreztem a védôernyô-keresésszándékát. Ha mi valamit közösen csinálunk velük, feltehetôen több mindentengedhetünk meg magunknak, hiszen nemcsak magyarkodásról van szó, hanemközös tevékenység is van itt, kérem szépen!

– Végül mi volt az oka, amiért két év után kivették a kezedbôla kör irányítását?

– Azt hiszem, az idôk változtak meg. Az a minimum, amit tettem, tettünk,ez volt már túl sok. Tehát nem a mi elôretörésünk provokálta ezt, hanema bilincseket húzták szorosabbra. Hiszen akkor az országban rajtunk kívültalán csak egy irodalmi kör működött még, Nagykárolyban. Emlékszem, számolgattuk,hogy most már ott sincs, itt sincs. Az Ady-kör még volt, de akkor azt mondták,most már másképpen lesz.

– Szerinted mi volt annak az oka, hogy Nagyváradon mindig újraindulta kör?

– Mert túl volt a kritikus tömegen. Ne felejtsd el, Várad a romániaimagyarság számaránya tekintetében a harmadik legnagyobb város Marosvásárhelyés Kolozsvár után. Ez a három nagyváros van. Ezek mind valahol a 80.000körül mozognak. Ezenkívül a váradiak földrajzi elhelyezkedésüknél fogvais tájékozottabbak. A magyar tévé hatása igenis érezhetô volt. S itt nema filmekrôl van szó, amiket láthattunk, hanem ami azon kívül bejött: egyszerűenvolt még egy ablakunk a világra. A hagyományok megvoltak, és mindig akadtegy-két lánc. A legjobb tudomásom szerint a folyamatosság soha nem szakadtmeg. Itt mindig voltak tehetséges emberek. Megfigyelhetô ma is, hogy azok,akik akkor tevékenyen részt vállaltak az Ady-körben, most is aktív emberek,és most is ott vannak az élvonalban. Statisztikailag, ha néhány tízezerember együtt van, s ha csak minden tízezredik akar nyüzsögni, akkor máregy jókora csapat összejön.

– Van-e még valamilyen hozzáfűznivalód az eddig elhangzottakhoz?

– Az, hogy egy kicsit oda kellene figyelni az emberek sorsának az alakulására…Itt van például Zudor Jancsi, aki tán a legnagyobb alkotói tehetség voltakkoriban. S a legelveszettebb, mert teljesen kiszolgáltatott volt azzala lehetetlen társadalmi helyzettel szemben. Az ô ’89 utáni egyensúlybabillenése, bizonyos értelemben helyzetbe jövetele, igazán pozitívan értékelhetô.Biztos vagyok benne, hogy ha nem lett volna Ady-kör, Jancsi talán véglegelveszett volna.

Voltak még nyugtalan emberek, most például rád mutogatok, akiket messzesodort a sors, de ôk sem férnek a bôrükben, és nem hiszem, hogy csak anosztalgia… Az emberek elmenetelének pillanatában, mint a moziban, mikorelszakad a film s kimerevedik egy kép. Ez bizonyos értelemben felértékelôdik.Én most nem elbagatellizálni akarom a dolgokat, csak azt kívánom jelezni,hogy lehet, tulajdonképpen ez teremti meg a lehetôséget, hogy pontosanrögzítsünk dolgokat, amelyek meghatározó elemei voltak egy-egy korszaknak.

Ott egy csomó ember, akik mind a mai napig valakik.

Sokunk számára meghatározó tényezôt jelentett az Ady-kör. Egyrészt szellemiedzôterem volt. Sokszor a szünetekbeni beszélgetés, vagy utána egy-egyközös sörözés alkalmával. Ez is a felszabadulás, megkönnyebbülés hangulatáthozta magával, s nem rozsdásodott be az agyunk. Nagyon sokunkon meglátszikez. Meglepôen sokan bridzseltek akkoriban, ami egy szellemi pótcselekvésvolt.

– Van-e ma olyan intézmény, társaság, amely pótolni tudja a körközösségteremtô funkcióját?

– Van. A diktatúra idején a kultúra jelentette az egyetlen rugdalózásiterületet. Ez a szerepe ma már megszűnt. Amit annak idején egy költônkkét sor közé rejtett el, azt ma öles betűkkel az elsô oldalon hozzák azújságok.

Az, amit talán csak egy gyermekversműsorban lehetett elmondani, vagya színházban egy kiszólásban volt benne – vagy csak mi hallottuk bele!–, ez ma nem jelent gondot. Ilyen értelemben a kultúra és intézményei átértékelôdnek,át kell értékelôdniük. Emiatt vannak válságban! Mert a válság nem kizárólaganyagi jellegű napjainkban. Ilyen értelemben az Ady-kör akkori tagjai,ha tehették volna, mind egy szálig politizáltak volna. Politikai cselekedetvolt – ezt ki kell mondani – az Ady-kört csinálni. Nem csak kultúra. Énnem azt mondom, hogy a kultúrát el kell temetni, meg kell szüntetni, mertcsak pótcselekvés a politika helyett. Nem. De tudatosan vagy tudattalanulilyenfajta szándék húzódott meg az Ady-körözés mélyén. Ezért mondtam voltazt, hogy valószínűleg ily módon akarták az Ady-kört megszüntetni a szekusok,mert ha lehetôséget teremtenek, hogy ezek az emberek másutt kiéljék magukat,majd abbahagyják. S abba is hagyták. Volt néhány kísérlet ’89 után a körfenntartására, életben tartására. Gittai Pista is megpróbálkozott ezzel.Nagyjából közönybe fulladt. Ennek az az oka, hogy azok az emberek, akikcsinálták és csinálhatnák, a közéleti tevékenység más területére mentek,és itt nem csak politikára gondolok.

Másrészt az addig minimális szinten tartott egyenlôségbôl most a társadalmiolló nagyon kinyílt, és sokaknak a betevô falat után kell rohangálniuk.És ez azt jelenti, hogy a prioritási listájukon az ilyen tevékenység eléggéhátraszorult. Másrészt pedig kinyílt a világ. Jöttek érdekes emberek, jönnekérdekes emberek, de ezek csak egy szűk kör számára maradnak izgalmasak.A többieket pedig már beoltották, immunissá tették, mint a legyengítettbacilusokat, az ilyen találkozásokkal szemben. 


 

Sall László költô

Göteborg, 1998. március 1\7.

 

 

Molnár János: – Miért hagytad abba a kör szervezését?

Sall László: – Nos, minden bizonnyal, nem vagyok egyedül, amikor pontosítoma kérdést, ugyanis én is többször hagytam abba az Ady-kör szervezését.

Hogy elôször miért hagytam abba, arra igazából még ma sem tudom a választ,de talán nem is érdekes, mások visszaemlékezéseibôl talán több derül kierrôl.

Ez ugyanis 1982-ben lehetett, amikor az Ellenpontok szerzôinek kilétérefény derült.

Ami azt is jelentette/jelenthette egyben, hittük és gondoltuk sokan,hogy a körnek is befellegzett.

Ez nem így volt!

Bár a kör valóban szünetelt az ôszi/téli hónapokban, be nem tiltották.Ezt akkor tudtuk meg, amikor Zudor Jancsi buzdítására mégiscsak vettüka bátorságot, s elmentünk Tonea elvtárshoz, s érdeklôdtünk, csinálhatjuk-ea kört.

– nem egészen értette, hogy eddig miért nem csináltuk, mi pedig errôlnem világosítottuk fel ôt.

Beindultak a körök, s ha jól emlékszem, már az elsô alkalom botránybafulladt.

Ennek apropóját – mondhatnám “természetesen” – Zudor Jancsi szolgáltatta.A botrány is idézôjelben értendô, hiszen mi viszonylag jól szórakoztunk,éppen csak Fábián Imre kelt ki utólag magából, nekem! Azt sajnos már nemtudnám megmondani, hogy ô mi oknál fogva vagy milyen minôségében került(ismét) kapcsolatba a körrel, de tény, hogy ott volt, s ha emlékeim nemcsalnak, akkor még egy-két hónapig vagy talán még egy fél évig is bennevolt a kör vezetôségében.

Aztán megelégelve az egyszemélyes “felelôsségvállalás” terheit, valamikor’85 körül átadta felelôsi szerepkörét a Fáklya többi szerkesztôjének.

Erre az idôre tehetô, hogy másodjára hagytam abba a kör szervezését.

1985 ôsze lehetett tehát, amikor valamilyen konfliktusunk támadt Imrével.Ennek valószínűleg Zudor kizárása volt az oka. Akkor huzamosabb ideig nemjártam még körre sem.

Legutóbb pedig ’89-ben hagytam abba, amikor is engem, már jóval a Ceaućescuékhalála elôtt, elsöpört a “népakarat”.

Hosszabb kihagyás után, amikor a kört már megint senki sem akarta “felelôsen”szervezni, ’87 ôszén Szűccsel együtt felkerestünk néhány régi Ady-köröst,s kérdeztük/kértük ôket, legyen-e/legyen kör.

A válaszok nagyon érdekesek voltak, szerintem mindenki vállalhatja nyugodtanôket még ma is. A legérdekesebb (legértékesebb !?) azonban mégiscsak aBajoré volt.

Hát persze, hogy csinálni kell!

S csináltuk.

Majdnem két éven át tehát. De ez a két év nekem is és másoknak is sokvolt. Szűcs elmenôben volt már Magyarországra, vagy el is ment. Én is nagyonvártam, hogy elmehessek. Egyik alkalommal Zudor kikelt magából, hogy énmicsoda diktátor vagyok, mert valamit nem engedtem meg, vagy valakit nemhívtam meg. Ez, mondanom sem kell, kapóra jött, s akkor azt mondtam, najó, akkor csináld te, vagy csináljátok ti!

Molnár János: – Miért kezdted el?

Sall László: – Gondolom, bár javíts ki, ha nem erre kérdeztél rá, arralennél kíváncsi, miért, hogyan kezdtem el a kör szervezését, hogyan lettemtagja a vezetôségnek?

Nos, erre nagyon egyszerű a válasz, mert beválasztottak! Ez még ugyanisa körnek a demokratikus(abb) idôszakában történt.

Történt ugyanis, hogy egyik barátom elszegôdôtt a Kortárshoz színésznek,s ott villanyszerelôre, világosítóra is szükség volt. Szólt, hogy menjek,színház! Mentem.

Onnan, a Kortárstól már nem volt messze az Ady-kör. A Kortárs-tagokegy idôben szinte kötelezôen eljártak a körökre. Itt valahogy K. P. J.kezébe kerültek a verseim. Néhány nap vagy hét elteltével már be is mutattaôket – engem a körben. Innen aztán már nem volt megállás!

1980. vagy ’81-ben valaki (talán Tóth Karcsi) kitalálta, hogy ezentúlirányítsa a kört egy többtagú vezetôség.

Valaki (talán Gyulai Kati) javasolta, hogy képviseljem én a diákságot.

Ennek azonban inkább az lett a következménye, hogy én képviseltem azAdy-kört az iskolában.

Molnár János: – Az abbahagyások És a kezdet közt kb. egy évtized teltel, s abba elég sok esemény és eseménytelenség belefért, ahogy jelzed is.A csoportos vezetés idején, de talán már hamarabb is valamivel, egy sorifjú “titán” jelentkezett. Mindenféle sorrendbe rejtett értékrend nélkül,a tiéden kívül ilyen nevek jutnak eszembe: Balázs Tibor, Szűcs Laci, NagyDezsô, Mészáros Elek, Ábrám Csilla, Réthy Emese és talán Józsa Márta, akikolozsváriként egy idôben sokat tartózkodott Váradon és az Ady-körön.

Lehet-e esetetekben generációról beszélni? Mit tudsz róluk, mi történtvelük?

Sall László: – Nyilván a kérdésnek, de még inkább az adandó válasznakis ennyi év távlatából érdekes vonatkozásai lehetnek. Szívesen mondanám(és jól is hangzana), hogy igen, mi egy nemzedék voltunk, de nem. Nem tudomezt állítani. Ennek a néhány embernek, akiket Te itt felsorolsz – s ezta listát még jócskán lehetne bôvíteni például Stecz László vagy BereczkyLászló (keresztnév bizonytalan) nevével – nem volt közös értékrendje. Ennekhiányában még egy vezéregyénisége sem volt, aki köré szervezôdhetett volnaez a (nem nemzedék, legyen csak) korosztály.

Nyilván voltak lazább csoportosulások, s én mindig is szívesen szerepeltemvalakivel együtt, megszervezve/megszerkesztve anyagunkat.

Természetesen olyan esetekre is emlékszem, amikor bizonyos felszólalásaimmalvaló egyet-nem-értést egyesek rögtön és elôszeretettel generációs összecsapásnakpróbáltak beállítani.

Én ezeknéÉl az eseteknél sokkal tragikusabbnak tartom azt, hogy az újonnanérkezôvel, a kör iránt “kívülrôl” érdeklôdôvel szemben mindig óvatosanbántak/bántunk. Ezt én is megtapasztaltam, és – sajnos – mikor én voltama kör szervezôje/vezetôje, én is ugyanúgy gyanakvóan fogadtam bizonyosemberek kôzeledését. Bizonyos emberek viselkedése rögtön gyanúba keverteôket, na ô biztos a Secu küldönce, gondoltam, gondoltuk. Pedig lehet, hogyvalóban nagyon is becsületes emberekrôl volt szó, de megszállottságunkelvakulttá tett engem is, másokat is, sokunkat.

Ezektôl az emberektôl, akiket ily módon ártatlanul a Securitatéval valóegyüttműködéssel vádoltam akkor meg, ezúton kérek elnézést.

Lehet, hogy eközben mások nyugodtan, minden gyanútól mentesítve forgolódtakköreinkben.

Hogy mi történt ezekkel az emberekkel? Nem tudom!

Én kôzel tíz éve Svédországban élek, s mindössze dr. Ábrám Csillávalés Szűcs Lászlóval tartom a kapcsolatot. Csilla Püspökladányban körzetiorvos, Laci meg a Bihari Napló fôszerkesztôje.

Molnár János: – Bár a fogalmakkal csak nagyon óvatosan dobálóznék, mindigis volt egyfajta feszültség a kör hagyományosabb és “avantgardabb” beállítottságútagjai közt. Te, ti, hogy viszonyultatok ehhez az állapothoz?

Sall László: – Most igazából tiltakoznom kellene az oktondi kérdésedellen, kedves Jancsi, hiszen miféle irodalmi kör az, amelyben avantgardokés hagyományosabb beállítottságúak között feszültség van. Hiszen legfeljebbirodalmi, esztétikai kérdések megvitatásáról lehet, kellene szó legyen.Számomra világos, hogy itt is, e mögött a konfliktus mögött is az iméntmár említett jelenség áll.

Aki avantgard, az fiatal. Aki fiatal, az új. Aki avantgard, az hôzöng.Nyilván az idôsebbek féltek, féltették azt az Ady-kört, melyet ôk hoztaklétre, s melynek létét nem akarták kockáztatni. Így aztán könnyen elôfordulhatott,hogy az esztétikai viták elsorvadtak, mert senki sem azt mondta el, amitakart, szeretett volna, hanem mindenki azt szerette volna elmondani otta körön, amit nem lehetett kimondani.

Tudsz még követni?

Viszonylag más volt – legalábbis én így szeretnék erre emlékezni –,amikor én aktívan szerkesztettem a kört. Akkor egyrészt nem jelentkeztektömegesen a radikálisan avantgard szerzôk, másrészt pedig mi nem avatgardoztunkle senkit.

Egy bizonyos idô után maga a kör, a körön való részvétel, az hogy ottmi hangzik el, számomra már nem volt éÉrdekes! Nem volt érdekes, mert énmár kedden, mikor elôszôr leadtuk a heti hírt, azon gondolkoztam, mi lesza következô pénteken!

Egy idô után már csak azzal foglalkoztam, az teljesen lekötött és talánmég ki is elégített (!), hogy mikor eljött a péntek öt vagy hat óra s megjelenthat vagy hatvan vagy kétszázötven ember, akkor ott minden rendben menjen,mükôdjôn. Az a pár ember nem hiába jött el, s ott általában jól ÉreztÉkmagukat. Errôl, hogy hányan jôttek el egyes kôrôkre, valahol pontos feljegyzÉseinkis voltak (talán mÉg ma is vannak). MÉg Kortársos koromban szoktam meg,Géza utasítására, hogy számoljam meg a jelenlevôket. Egy-egy ilyen sikeresalkalom bizony elÉgtÉtel is volt, bizonyíték a szkeptikusoknak, mÉgiscsakmegÉrte újra meg újra beindĚtani a kôrt! …s feltôltôdÉsi lehetôsÉg is volt,errôl kár lenne megfeledkezni. Nem voltunk mi hôsôk, akik Ady-kôrre jártaks mi sem, akik szerveztük azt, de kônnyebben voltunk emberekÔ Kônnyebbenviseltük el nehÉz embersÉgünket.

Molnár János: – Valami rémlik, hogy a “Zudor-ügyben” is megkerestélegyszer,

amikor Én már Borossebesen voltam. Hogy, miért, mikor, kik rúgták ki

Zudor Jancsit?

Sall László - Hát Zudor Jancsit bizony sokan és sokszor kirúgták. Talánmég Én is, igaz, nem a kôrrôlÔ

Hogy akkor Éppen miért rúgták ki, hát sajnos, mint említettem, már nemtudom.

De valami olyasmi volt a javaslat, hogy mükôdtessük a kôrt egy külônôsfelállĚtásban: Robotos Imre tiszteletbeli elnôk, Varga Gabi, MÉder Zsolt,Szücs Laci meg Én, de Zudor nem. S talán ezÉrt nem vállaltam Én tovább.Talán.

Molnár János - Mit jelentett az, hogy te kÉpviselted a suliban az Ady-kôrt?

Sall LászlÓ - Ez azt jelentette, hogy Én a kôrôn tapasztalt, ellesettÉs megtanult demokratikus lÉgkôrben világĚtottam rá nÉmely dologra, melyekaztán nem nyertÉk el az iskola vezetÉsÉnek teljes elismerÉsÉt. NyilvánmáskÉppen viselkedtem, mint azok, akiknek sohasem adatott meg az Ady-kôrhangulatát magukba szĚvni.

Molnár János - Visszatekintve, mit jelentett neked a kôr?

Sall LászlÓ - RÉszben már feleltem erre a kÉrdÉsre, de ha újra meg kelltennem, elôszôr is egy nagy adag ônmegvalÓsĚtás volt benne.

Volt mÉg benne barátság.

Szerelem.

Csalódások, fájdalmak.

Szép idô volt!

Akkor még kônnyü volt valamit tenni. 


 

Hodgyai Mátyás története

 

Nem tartoztam az Ady Endre Irodalmi Kör szervezôi közé, de 1980 ôszétôl,mikortól Nagyváradra kerültem, elég rendszeresen részt vettem a kör ülésein.Sajnos, nagyon sokan a váradiak közül azokban az években messzire elkerültéke rendezvényeket, félve, hogy már a puszta részvétellel is felhívják magukraa figyelmet. Olyanok sem jártak el a körre, akik ma, utólag szeretik magukataz embertelen arcú kommunizmus ellenzékének feltüntetni.

A kommunista rezsimekre jellemzô három T – Támogatott, Tűrt és Tiltott– közül az Ady-körre a Megtűrt volt a jellemzô. Néven nem nevezett ország(ok)banuralkodó állapotokról, ablaktalan, ajtó nélküli házakról írt novellák,verssorok, paródiák stb. egy szűk péntek délután és kora est idejére feledtettéka hideget, a sötétséget, a bezártságot, a kötelezô ideológia, a vulgarizáltmarxizmus fojtogató légkörét, és az akkor volt, amikor a napilapok kétharmadnyiterjedelme a vezért és a rendszert dicsôítette, a társadalom többsége pedigvagy alkalmazkodott, vagy hallgatott. Számomra, aki Székelyföldrôl, a kolozsváriegyetemi évek után kerültem Nagyváradra, a kör lehetôséget jelentett, hogymegismerjem az alkotó-írogató irodalom, kultúra iránt érdeklôdô, városaművelôdését számon tartó váradi értelmiségieket. Sajnos ezekben az évekbena társadalom teljesen atomizálódott, az emberek csak szűk baráti vagy családikörben merték elárulni igazi érzéseiket, az irodalmi kör információs ésismerkedési lehetôséget jelentett, nemcsak szűk Várad és Bihar értelemben,hanem tágabb erdélyi kitekintéssel is. Az Ady-kör ülésein ritkábban-gyakrabbanmás megyébôl, Kolozsvárról, sôt Székelyföldrôl is meghívtak személyeket.A kör elévülhetetlen érdeme, hogy az élô szó erejével hatott az emberekre.Sokan elmondták akkoriban, hogy az Ady-körben Nagyváradon megfordulni rangotjelent, pláne az Ellenpontok című szamizdat folyóirat körüli eseményekután. Az Ellenpontok persze egy idôszak végét is jelentette a kör életében,változott az Ady-kör is, a hatalom még inkább gyanakodott, figyelt, számontartott, nyilván tartott az Ady-körtôl, ahol igazi viták bontakoztak ki,vita és párbeszéd, a más véleményének tiszteletben tartásajegyében. Mindig ott volt a levegôben, hogy egyébrôl is szó van, hiszenaz elnyomás tényét nem lehetett felejteni. Az áthallások minden körön fakasztottaknéhány mosolyt.

A Váradra meghívottak között voltak az akkori hatalom által némilegpártfogolt egyének is. A szabadegyetemi munkát igaz, inkább az IrodalmiKerekasztal végezte, sokkal gyérebb számú rendezvénnyel. Ma is jól emlékszem,hogy egy inkább politikusként, mint történészként megismert kolozsváriprofesszor jött el Nagyváradra valami elôadással. (Nem tartozott munkásságávala szakma igazi élvonalához.) A viták és kérdések kapcsán Tóth Károly Antaltanár úr, az Ellenpontok című szamizdat kiadvány késôbbi szerkesztôje valóságosdolgozatot olvasott fel, bemutatván az akkor forgalomban lévô román történelemtankönyvet és más könyvekben elôforduló durva hamisításokat, magyarellenesuszításokat. A válasz elmaradt. A vendég, akit az Államtanács elnökekéntkérdeztek, vonata közeli indulására hivatkozva gyorsan távozott. Szegényfeje nem sejthette, hogy milyen kérdések várnak rá a holnaposok utódainakvárosában. Volt olyan kísérlet is, amikor az akkori hatalom propagandacélbóllétrehozott fantomszervezete, a Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók HelyiTanácsának vezetôjét kívánták meghívni a kör vezetôi, és elbeszélgetnia helyi kulturális lehetôségekrôl. A nagy nehezen megtalált személy jobbnaklátta nem jelentkezni a kitűzött napon, az állásvesztéstôl való félelemnéhány embert odáig vitt, hogy “kirakat”-magyarként parádézott, és a zsarnokielnyomó rendszer legitimizálódását támogatta, a magyar kérdés megoldásáthirdette. Emlékszem egy számomra fontos másik epizódra is. IskolakezdéskorSpaller Árpád pedagógus román tagozatra adott magyar gyermekek elszigetelôdésérehívta fel a figyelmet, a beilleszkedési nehézségekre, a személyiségi torzulásokveszélyeire. Sajnos ezekrôl ma sem esik elég szó. Nincs a szülôk felvilágosításáraelég energia. Ma is megoldásra váró kérdés.

Az Ady-kör Nagyvárad és környéke magyarságának közelmúltja történeténekegy fontos része. Néhány alkotó ember magánlakásban is összejöhetett volna.A közéleti megjelenés a civil társadalom szigetét hozta létre. Ady-körnélkül nincs a késôbbi Kelet–Nyugat, Bihari Napló, Erdélyi Napló, egy ilyenszínvonalú lapkiadás, ami ’89 után kibontakozott. És ne feledkezzünk mega könyvkiadásról sem. Az Ady-kör végül is összehozta az embereket, emberitartásra, tollforgatásra nevelt, és megôrizte azt a bizonyos váradiasságot. 


Az Ady Endre Irodalmi Kör hírei a Fáklya című nagyváradinapilapban

1971. október 8., péntek - Ma évadnyitó ülést tart az Ady Endre IrodalmiKör az Alkotások Házában. október 22., péntek - Kôrössi P. József verseitCzikéli László olvassa fel. november 5., péntek - Vita Bencsik Anna ésTüzes Bálint verseirôl. november 6., szombat - A kör tagjai a Moghioroalíceum diákjaival találkoznak. november 19., péntek - A színház stúdiótermébenFerenczy Annamária temesvári muvésznôt látja vendégül a kör. december 3.,péntek - Gittai István olvassa fel legújabb verseit (Népi Alkotások Háza).december 17., péntek - Szilágyi Aladár olvassa fel két novelláját. Eztkövetôen az Igaz Szó Bihar megyei számáról beszélgetnek. december 21.,kedd - Az Ady-kör meghívottjai: Bálint Tibor, Kocsis István és Szabó Gyula- kolozsvári írók.

1972. január 11., kedd - Ma délután 6 órakor a Nagyváradi Állami Színházstúdiótermében együttes ülést tart a Népi Egyetem keretében muködô IrodalmiKerekasztal és a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör. A megbeszélés tárgyaaz Igaz Szó 1971. októberi, bihari száma. Vitaindító elôadást Robotos Imreíró tart. január 13., csütörtök - A kör holnap, pénteken 18 órakor ülésttart a Népi Alkotások Házában. Megvitatásra kerülnek Hellwig György versei,majd ezt követôen Török Miklós készülô kisregényébôl Hajdu Géza színmuvészolvas fel részleteket. Az érdeklôdôket szívesen látják. január 19., szerda- "Örvendetes tény az, hogy az Ady Endre Irodalmi Kör egyre határozottabbanigyekszik elfoglalni helyét városunk kulturális-muvelôdési életében, sôttalán már azt sem túlzás megállapítani, hogy fórummá nôtte ki magát." (Atovábbiakban részletes tudósítás Hellwig György körérôl Gittai István vitaindítójával.)január 27., csütörtök - A nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör pénteken 18órakor a Nagyváradi Alkotások Házában (a továbbiakban NAH) ülést tart,amelyen Varga Gábor karcolatait vitatják meg. február 4., péntek - (felcím)Irodalomköri élet, (cím) Nem ezt, nem így! Czikéli László három Varga Gábor-karcolatotolvasott fel. A híd dicsérete, A tuz dicsérete, Az út dicsérete (TörökMiklós vitaindító) "Az irodalmi kör vezetôségének tanulságként szolgálhataz elkövetkezôkben, hogy ne szubjektív szempontok alapján döntsön a közönségelé kerülô írásokról, hanem lehetôség szerint úgy válogasson, hogy minda résztvevôk, mind a bemutatott fiatalok a maximumot kapják és adják."t. n. (?) február 9., szerda - A falusi könyvhónap rendezvényeinek keretébenma du. 18 órakor a kör a székelyhídi kultúrotthonban találkozik a helybeliolvasókkal. A kör tagjai munkáikból olvasnak fel, amelyet vita követ. február10., csütörtök - A kör a NAH-ban tartja szokásos munkaülését. Mérai Csillaverseit Kilin Ildikó, a Bábszínház muvésznôje olvassa fel. VitaindítótGittai István tart. Az ülés befejezô részében Tüzes Bálint ismerteti aDosztojevszkij világa címu tanulmánykötetét. február 24., csütörtök - Február25-én, pénteken du. 18 órakor a Kör a NAH-ban tartja szokásos ülését. BódisKároly karcolatait vitatják meg, majd Szilágyi Aladár az egzisztencializmusrólbeszél. március 3., péntek - (felcím) Irodalomköri élet, (cím) Járhatatlanút! "Tôke Csaba jóindulatú vitaindítójában a karcolatok többféle értelmezésilehetôségeibe kapaszkodva megpróbált alapot adni az esetleges nézetösszecsapásoknak,de nem akadt partnerekre." (Bódis Károly karcolatairól) Sz. A. március9., csütörtök - A kör pénteken du. 18 órakor kezdôdô ülésén megvitatásrakerül Bede Margit öt verse. A vitaindító elemzést Mérai Csilla tartja.március 24., péntek - A kör szokásos munkaülésén Szilágyi Aladár JanusPannoniusra emlékezik, majd Fábián Imre vitaindítója alapján Gera F. Attilaverseit elemzik. április 6., csütörtök - Adorjányi M. Pál versei, vitaindítóGittai István. S. Németh Katalin a Love Story címu filmet recenzálja. április21., péntek - A körben ma Gittai István Kiújulások címu versciklusát, valaminta Szeretném, ha szeretnének címu Ady-verset Kudelász Károly megzenésítettváltozatában hallhatják. május 5., péntek - Ara-Kovács Attila kisprózájátés Pataki István verseit vitatják meg. Vitaindító Kôrössi P. József. Azírásokat Kilin Ildikó olvassa fel. május 19., péntek - A körben Zudor Jánosverseit vitatják meg. Vitaindító Gera F. Attila. június 16., péntek - Madélután a színház stúdiótermében évadzáró ülését tartja az irodalmi kör,amelyen Horváth Imre prózai írásaiból összeállított musor hangzik el BerenghIván és Kilin Ildikó elôadásában.

1972. (ôszi évad) augusztus 6., vasárnap - (Ady-köri összeállítás aLátóhatár rovatban) Tüzes Bálint, Gera F. Attila, Bencsik Anna, TabajdiAnna, Gittai István, Mérai Csilla, Varga Gábor, Máté Imre, Szilágyi Aladárírásai. október 5., csütörtök - Holnap délután 6 órakor a kör megtartjaa nyári szünidô utáni elsô ülését. Dr. Zicher István Orvostudomány és szépirodalomcímmel tart elôadást. Az irodalmi szemelvényeket F. Bathó Ida színmuvésznôolvassa fel. Tatai Sándor, a Kortárs Színpad '71 színjátszócsoport tagjaolvassa fel Török Miklós Van, aki ír, és van, akirôl nem írnak címu jelenetét.Vitaindítót Péli Elemér tart. október 19., csütörtök - Holnap, péntekendélután a kör ülést tart a Fáklya szerkesztôségében. Nikolits Árpád a nagyváradinyomdászat kezdeteirôl beszél. Ezt követôen Szilágyi Aladár Vallomás ésHarmincadik születésnap címu novellái kerülnek megvitatásra. VitaindítóTörök Miklós. október 26., csütörtök - Az irodalmi kör elsô részében holnapTóth János, az Ady Endre Emlékmúzeum vezetôje lesz a vendég. Tüzes Bálintverseit Halasi Erzsébet olvassa fel. Vitaindítót tart Szilágyi Aladár.november 9., csütörtök - Az ülésen dr. Dévald László A költô mesterségecímmel tart elôadást, majd Gittai István versei kerülnek megvitatásra.A verseket Kakuts Ágnes színmuvésznô olvassa fel, vitaindítót Fábián Sándorköltô tart. november 23., csütörtök - Holnap, pénteken du. 6 órakor a körülést tart a megyei pártkabinet székházának termében (Leontin Salajan u.27. sz., fsz., 10-es terem). Az ülésen Király Ernô A pitaval mint irodalomcímmel tart elôadást, majd Varga Gábor két novellája kerül megvitatásra.Vitaindítók: Szilágyi Aladár és Török Miklós. A novellákat Wellmann Györgyszínmuvész olvassa fel. december 6., csütörtök - Ma délután 6 órakor JakobovitsMiklós festômuvész mutermében tartja ülését a kör. A muvésszel folytatottbeszélgetés után Fábián Imre versei kerülnek megvitatásra. VitaindítótTuzson Erzsébet tanárnô tart. december 22., szombat - A kör ma délután6 órakor kezdôdô ülését új otthonában, a Szakszervezetek Muvelôdési Házában(továbbiakban SZMH) tartja. Musoron: A közélet és filozófia kapcsolatai.Szilágyi Aladár elôadását Gera F. Attila verseinek megvitatása követi.Vitaindítót Fábián Sándor költô tart, az írásokat Kiss Ildikó színmuvésznôtolmácsolja.

1973. január 16., kedd - A kör vezetôsége értesíti tagjait, hogy azülésre ezúttal kivételesen nem pénteken, hanem szerdán kerül sor az SZMH-ban.Fábián Imre vitaindítója alapján Pataki István verseit vitatják meg. február8., csütörtök - Holnap, pénteken du. 6 órakor az SZMH-ban ülést tart akör. Gheorghe Moldovan Fejezetek a dzsessz történetébôl címmel tart zeneiszemelvényekkel illusztrált elôadást, majd Ara Attila írásait vitatjákmeg, utóbbiakat Czikéli László színmuvész olvassa fel. Vitaindítót HajnalÁgota és Török Miklós tart. február 15., csütörtök - Holnap, pénteken du.6 órakor az SZMH-ban ülést tart a kör. Csurka Viola tanárnô Ady angolulcímmel tart elôadást, majd Nagy Pál prózai írásait vitatják meg. A szövegeketCzipák Margit olvassa fel. Vitaindítót Nagy Mária tart. március 1., csütörtök- Holnap, pénteken du. 6 órakor az SZMH-ban ülést tart a kör. K. JakabAntal irodalomkritikus, az Utunk szerkesztôje jelenlétében a kör nyolcköltôjének egy-egy versét vitatják meg. Vitaindítót Fábián Sándor tart.március 14., szerda - A kör vezetôsége értesíti tagjait, hogy holnap, csütörtököndu. 6 órakor az SZMH-ban rendkívüli ülést tart. Szervezési kérdéseket vitatnakmeg, ezért kérik a kör valamennyi tagjának megjelenését. március 22., csütörtök- Holnap, pénteken du. 6 órakor az SZMH-ban ülést tart a kör. Bölöni Sándortart elôadást a mufordításról, majd a kör tagjainak fordításában GheorgheMoldovan verseit vitatják meg. A verseket Kakuts Ágnes és Czikéli Lászlótolmácsolja. március 29., csütörtök - Holnap, pénteken du. 6 órakor azSZMH-ban ülést tart a kör. Tuduka Oszkár tart elôadást verstani kérdésekrôl,ezt követôen Zudor János verseit vitatják meg. Vitaindító: Gheorghe Moldovan,a verseket Hajdu Géza olvassa fel. április 12., csütörtök - Holnap, péntekendu. 6 órakor az SZMH-ban ülést tart a kör. Dr. Dévald László elôadásátkövetôen Nagy L. Róbert A fényes hold gyermekei címu novelláját vitatjákmeg. Vitaindító Péli Elemér. április 26., csütörtök - Pénteken du. 6 órakoraz SZMH-ban Tuduka Oszkár tanár verstani kérdésekrôl tart elôadást, eztkövetôen Thurzó István novelláját vitatják meg. május 10., csütörtök -Pénteken délután 6 órakor az SZMH-ban a kör meghívottja Csíki László költô,a Kriterion Kiadó szerkesztôje. május 23., csütörtök - (hír) Az Igaz Szómájusi számának tartalmából: Az Ady Endre Irodalmi Kör tagjainak írásai:Gittai István, Fábián Imre, Török Miklós, Gera F. Attila, Mérai Csilla,Varga Gábor, Zudor János, Nikolits Árpád. május 25., péntek - Ma du. 6órakor az SZMH-ban a kör ülésén Tuzson Erzsébet tart elôadást a Tavaszés a Magyar Szó folyóiratokról, valamint az Ady Társaság megalakulásáról.Utána Nikolits Árpád prózai írásait vitatják meg. Vitaindító Szilágyi Aladár.

1973. (ôszi évad) október 5., péntek - Délután 6 órakor az SZMH-banülést tart a kör. Mérai Csilla verseit Zalányi Gyula színmuvész olvassafel. Vitaindítót Gittai István tart. október 19., péntek - Ma du. 6 órakoraz SZMH-ban tartja ülését a kör. Dévald László emlékezik Pablo Nerudára,majd Nagy L. Róbert Egyszer majd, talán még… címu elbeszélését vitatjákmeg. Az írást Zalányi Gyula olvassa fel, vitaindítót Tóth Károly tanártart. november 2., péntek - Rendkívüli ülést tart az Ady Endre Kör az AdyEmlékmúzeumban. Tóth János muzeológus eredeti dokumentumok tükrében Adyrólértekezik. Zsuponán Ilona, a Fáklya népballada-pályázatának adatközlôjebihari népballadákat énekel. A köri ülés hagyományos programjaként ZudorIstván (bizonyára elírás, János értendô, szerk. megj.) verseit vitatjákmeg. A verseket Kiss Ildikó olvassa fel. november 16., péntek - Az SZMH-banülést tart a kör. Varga Gábor Tábornokok címu drámáját vitatják meg. Amubôl szemelvényeket olvas fel Balla István, Meleg Vilmos, UnterlenderJános és Vasadi Sándor, a Kortárs '71 tagjai. Vitaindítót Szilágyi Aladártart. november 30., péntek - Az SZMH-ban ülést tart az Ady-kör. Az ülésenJankó Sándor filmesztétikai kérdésekrôl tart elôadást, ezt követôen GittaiIstván verseit vitatják meg. Vitaindítót Fábián Sándor tart, a verseketNémeth Anna olvassa fel. december 13., csütörtök - Holnap du. hattól azSZMH-ban Szilágyi Aladár két prózáját (Szobor a város felett, A nyitás)vitatják meg. Vitaindító Bölöni Sándor. A karcolatokat Wellmann Györgyés Zalányi Gyula olvassa fel. december 27., csütörtök - A kör ülésén KósKároly munkásságát Varga Gábor méltatja, majd Ara Attila egyfelvonásosátvitatják meg. Vitaindító Fábián Imre.

1974. január 20., vasárnap - A NAGYVÁRADI ADY ENDRE IRODALMI KÖR (féloldalasösszeállítás a Fáklya irodalmi mellékletében) "Holnap, péntek délután…"(Nagy Béla írása a körrôl). Fábián I., Gittai I., Mérai Csilla, Tüzes B.,Thurzó I., Gheorghe Moldovan versei, Zudor János lírai játéka, valamintTörök Miklós Ödön, a pincér címu elbeszélése olvasható. január 24., csütörtök- Holnap, pénteken du. 6 órakor az SZMH-ban a kör tagjai Kocsis Istvánt,az Utunk szerkesztôjét látják vendégül. január 31., csütörtök - Holnap,pénteken du. a kör elsô részében Nagy L. Róbert emlékezik Madách Imrére,ezt követôen Nikolits Árpád négy karcolatát vitatják meg. A muveket MelegVilmos olvassa fel. február 14., péntek - Ma du. 6 órakor a kör ülésénMáté Imre Forgó táncban címu kötetét mutatják be. Fábián Sándor bevezetôjeután a költô verseibôl Varga T. László színmuvész olvas fel. Ezt követôenThurzó István verseit vitatják meg. Vitaindító Gittai István, a verseketWellmann György olvassa fel. február 22., péntek - A kör ülésén FábiánImre A nap udvarában címu bábjátékát vitatják meg. A darabot a szerzô olvassafel. Vitaindítót Szabó József rendezô tart. március 1., péntek - A körmai ülésén Gheorghe Moldovan tart elôadást a dzsesszrôl, majd Török Miklósnovelláját vitatják meg. Elôadja: Varga T. László, vitaindító: Hajnal Ágota.március 7., csütörtök - Holnap, pénteken du. 6 órakor a nagyváradi IosifVulcan Emlékmúzeumban tart ülést a kör. Irodalmi kapcsolatok címmel KötelesPál tart elôadást, ezt követôen Moldován Ágnes mufordításait vitatják meg,Nagy Árpád tanár vitaindítója után. A mufordításokat Hajdu Géza olvassafel. március 21., csütörtök - Holnap, pénteken a kör ülésén Tüzes Bálintverseit vitatják meg. Vitaindító Fábián Sándor. Az ülés meghívottja JurcsákTibor, a Körösvidéki Múzeum aligazgatója. március 29., péntek - A kör madu. hattól ülést tart a Nyomdavállalat klubjában. Nikolits Árpád a nyomdatörténetérôl tart elôadást, ezt követôen Farkas Antal verseit vitatjákmeg. Vitaindító Fábián Imre. április 11., csütörtök - Holnap a kör tagjaikötetlen beszélgetést folytatnak Király László költôvel. május 10. péntek- Holnap Alexandru Balog verseit vitatják meg a körben. Az ülés meghívottjaLászló Ákos grafikus. május 30., csütörtök - Holnap évadzáró ülését tartjaa kör. Ez alkalommal a kör tagjai olvasnak fel írásaikból. Meghívottaka Muvészeti Népi Iskola növendékei, akik bihari költôk verseit szavalják.

1974. (ôszi évad) szeptember 10., csütörtök - Holnap du. 6 órától NikolitsÁrpád tart elôadást az EMÍR kulisszatitkairól, majd Szombati István Hazafelécímu írását vitatják meg. Vitaindító Szilágyi Aladár. A novellát MelegVilmos, a Kortárs Színpad '71 tagja olvassa fel. október 3., csütörtök- Irodalomköri ülés lesz pénteken az SZMH stúdiótermében. Kôrössi P. Józsefverseinek felolvasása után Marossy Anna fômuzeológus elôadását hallgathatjákmeg a megye természeti rezervátumáról. Vitaindító Schneider N. Antal. október17., csütörtök - Holnap délután a kör ülésén Szilágyi Aladár novellájátolvassák fel. A kör vendége Oláh Béla gyógyszerész. október 25., péntek- A Crisia '74 rendezvényeinek keretében szombaton délután 4 órakor Szalontána helyi Arany János Kör az Ady Endre Körrel közösen irodalmi délutánt szervez.október 27., vasárnap - Összeállítás a Látóhatár rovatban a Varázslataink- fiatal költôk antológiája címu könyvbôl. Adonyi Nagy Mária, Fábián Imreés Gittai István írásait közli a lap. október 31., csütörtök - Rendkívülimódon 19 órától tartja ülését a kör. Vendég: Bajor Andor író. november14., csütörtök - Holnap 18 órakor a kör ülésén Széles Kálmán képzômuvészbeszél munkásságáról, majd Gittai István verseit vitatják meg. VitaindítóTuduka Oszkár. november 28., csütörtök - Pénteken délután Kelemen István,a színház magyar tagozatának muvészeti igazgatója tart elôadást a váradiszínjátszás 175 éves múltjáról. Ezután Farkas Antal verseit vitatják meg.Vitaindító Tüzes Bálint. december 5., csütörtök - Pénteken du. 6 órakorTörök Miklós novelláját vitatják meg. Az írásokból Czikéli László olvasfel. december 12., csütörtök - Ma 18 órai kezdettel irodalmi musort rendeza margittai Muvelôdési Házban a kör. Pénteken 18 órakor tartja rendes hetiösszejövetelét, amelyen Tüzes Bálint verseit vitatják meg. A kör meghívottjaKéry Sándor nyugdíjas.

1975. január 9., csütörtök - Pénteken du. 6 órakor Mérai Csilla verseitvitatják meg. A kör meghívottja dr. Dévald László. Vitaindító Péli Elemér.január 16., csütörtök - Pénteken 18 órakor a kör meghívottja Vilidár Istvánfotográfus. január 23., csütörtök - Pénteken du. 18 órakor megvitatjákKôrössi Papp József verseit. A kör vendége Kiss Emôke pszichológus. VitaindítóTörök Miklós. Közremuködik Czikéli László. január 30., csütörtök - HolnapAra Attila egyperces novelláit vitatják meg. Vitaindítót Tóth Károly mond.A kör meghívottja Fábián Sándor, aki Mesterség és írás címmel tart elôadást.február 6., csütörtök - Pénteken az Ady-kör és a Korunk folyóirat rendezésébenösszejövetelre kerül sor az SZMH-ban. Kántor Lajos Szabó Józseffel a modernszínpad, modern színjátszás jellemzôirôl, lehetôségeirôl beszélget. KözremuködikKiss Ildikó és Varga Vilmos. Az irodalmi kör vendége Kocsis István író.február 14., péntek - Ma 18 órakor az irodalmi kör a kolozsvári Harmategyüttest látja vendégül. február 20., csütörtök - Pénteken a kör elsôrészében hanglemezrôl József Attila-költeményeket hallgathatnak meg, majdmegvitatják Hunyadi Mátyás verseit. február 27., csütörtök - Pénteken délutána körben Toró Tibor egyetemi elôadótanár ismertetôt tart Bolyai Jánosról.Illyés Ferenc székelykeresztúri tanár elôadja Kocsis István Bolyai Jánosestéje címu monodrámáját. A kör meghívottja: Kocsis István. március 6.,csütörtök - Pénteken megvitatják G. Bálint Anna verseit. A kör meghívottja,Indig Ottó a napokban megjelenô kötetérôl beszél. március 14., péntek -Ma délután Varga Gábor három elbeszélését vitatják meg. Közremuködik CzikéliLászló, Hajdu Géza, Wellmann György és Zalányi Gyula. Vitaindítót BölöniSándor tart. március 25., kedd - Író-olvasó találkozót szervez A Hét szerkesztôsége.Szerdán du. 6 órakor a kör látja vendégül Huszár Sándort, Beke Györgyöt,Dankanits Ádámot. április 3., csütörtök - Pénteken 18 órakor a kör a Concordeegyüttest látja vendégül. Józsa Erika és Horváth Károly musorából láthatóösszeállítás. Közremuködik Kakuts Ágnes és Czikéli László, valamint MalozsákLajos gordonkán. április 10., csütörtök - Pénteken délután Bölöni Sándorújságíró a kör meghívottja, aki Tibor Ernô festômuvész életérôl és munkásságáróltart elôadást. Vendégül látják a muvész fiát, Tibor Istvánt. Bemutatjáka muvész néhány Nagyváradon található alkotását. Közremuködik Czikéli László.április 12., szombat - Bölöni Sándor cikke a Fáklyában: Tibor Ernô az Ady-körben.április 17., csütörtök - Pénteken a rangos váradi mukedvelô együttes, aKortárs Színpad tagjait látják vendégül, akik Szabó Lôrincrôl készült musorukatadják elô. április 25., péntek - A kör közös színházi estet rendez. Megtekintikaz Anyám könnyu álmot ígér címu elôadást. május 9., péntek - Ma délutánaz SZMH-ban Tóth János a fasizmus felett aratott gyôzelem jelentôségétméltatja elôadásában, majd Nikolits Árpád novelláját vitatják meg. VitaindítóRobotos Imre, felolvas Varga T. László színmuvész. május 16., péntek -Az Ady Endre Irodalmi Kör mára tervezett ülése teremhiány miatt elmarad.május 20., kedd - Ma délután Székelyhídon rendez író-olvasó találkozóta kör. Részt vesz Farkas Árpád, valamint Gálfalvi György, illetve a Fáklyaszerkesztôi. A kör tagjai írásaikból olvasnak fel. május 22., csütörtök- A hasonló székelyhídi rendezvény megismétlése Váradon. május 23., péntek- Ma délután a kör meghívottja Kohn József amatôr filmes, akinek háromalkotását mutatják be: Várad, Kilenc nagy mester, Nagykapusi nagyutcán.június 6., péntek - Évadzáró ülést tart a kör. Gyulai Katalin, Németh Annaés Tóth Károly közremuködésével József Attila-emlékmusort adnak elô. (Ezenaz estén tett látogatást Varga Gáboréknál a Securitate.)

1975. (ôszi évad) október 16., csütörtök - Holnap, pénteken délután6 órakor évadnyitó ülését tartja a kör. Gittai István Megmentett visszhangcímu kötetét méltatják. Bevezetôt mond Bölöni Sándor. október 19., vasárnap- Tôke Csaba cikke a Látóhatár rovatban. "A fiatalember. Az a fiatalember,aki egy hét alatt ötször keresett fel a szerkesztôségben, hogy mi a csudalesz már, mikor indulunk már végre? Hát megindult. Azaz, hogy rosszul mondom,kedves olvasó. Az Ady Endre Irodalmi Kör folytatja munkáját." október 30.,csütörtök - Holnap délután a kör meghívottja dr. Csapó József, aki A szellemés a természet kölcsönhatása címmel tart elôadást. Ezt követôen SzilágyiAladár vitaindítója alapján Tüzes Bálint verseit vitatják meg. A verseketWellmann György olvassa fel. november 13., csütörtök - Holnap délután akör meghívottja Boros Zoltán, az RTV magyar nyelvu adásának zenei szerkesztôje,aki Zene és televízió címmel tart elôadást. november 21., péntek - Ma délutánAra Attila, Kôrössi P. József és Pataki István írásait vitatják meg. KözremuködikTatai Sándor és T. Simonfi Amál. Vitaindító Selmeczy György. december 5.,péntek - Ma délután megvitatják Szilágyi Aladár novelláit. A kör meghívottjaMarossy Anna. A novellákat Tatai Sándor olvassa fel. Vitaindító Tóth Károly.december 12., péntek - Ma délután a kör meghívottja Kiss Elek festômuvész.Elôadása után Hunyadi Mátyás verseit vitatják meg. Vitaindító Török Miklós.Felolvas Körner Anna. december 19., péntek - Boér Ferenc színmuvész Mondjigazat címmel az 50 éves Korunk költészetébôl tart szavalóestet. BevezetôtKántor Lajos mond. december 28., vasárnap - A Látóhatár rovatban válogatása Hangrobbanás versantológia váradi szerzôinek írásaiból: Zudor János,Mérai Csilla, Molnár János, Gera Attila, Fábián Imre, Gittai István, NikolitsÁrpád.

1976. január 8., csütörtök - Holnap délután musoron Köteles Pál Illatosfüvek címu újonnan megjelent kötete. A könyvet Robotos Imre méltatja. január15., csütörtök - Holnap a kör meghívottja Juhász Ilona népdalénekesnô.Megvitatják Farkas Antal verseit. Elôadja: Gábor Kati, vitaindító: FábiánSándor. január 22., csütörtök - Holnap a temesvári Facla Kiadó gondozásábanmegjelent Hangrobbanás címu antológiát vitatják meg. Jelen lesz MandicsGyörgy szerkesztô. Vitaindító dr. Indig Ottó. A verseket Csoma Judit ésZalányi Gyula olvassa fel. február 6., péntek - Az SZMH-ban ma megvitatjákGabriela Hurezean verseit. Elôadja Kakuts Ágnes, vitaindító Bölöni Sándor.A kör meghívottja: dr. Indig Ottó. február 13., péntek - Ma András Szabolcstudományos-fantasztikus novelláját vitatják meg. Vitaindító Török Miklós.február 27., péntek - Emlékünnepség a Korunk 50. évfordulóján. Rendezôk:Irodalmi Kerekasztal, Iosif Vulcan Kör és Ady Endre Irodalmi Kör. KözremuködikRadu Enescu és Robotos Imre. március 4., csütörtök - Holnap Moldován Ágnesversfordításai szerepelnek a körben. Vitaindítót Tar Viola tart. A verseketWellmann György olvassa fel. A kör meghívottjai - Csutak Judit és KönczeiÁrpád - népballadákat adnak elô. március 11., csütörtök - Holnap BallaIstván verseit Bódis Éva, a Kortárs Színpad tagja adja elô. VitaindítótKôrössi P. József tart. március 18., csütörtök - Holnap a marosvásárhelyiNapraforgó együttes zenés összeállítása szerepel a körben, Vallomások címmel.március 25., csütörtök - Pénteken a kör vendége Cs. Erdôs Tibor, aki Színpadképa képzômuvészet történetében címmel tart elôadást. április 9., péntek -Ma délután Szilágyi Aladár Esztétika és információ címmel tart elôadást.Ezt követôen megvitatják Kôrössi P. József verseit. Vitaindító Fábián Sándor.április 15., csütörtök - Pénteken Dankanits Ádám, A Hét szerkesztôje Információrobbanásés muvelôdés címmel tart elôadást. A musor második részében Csutak Juditkolozsvári egyetemista szavalóestjére kerül sor. április 22., csütörtök- Holnap Gittai István legújabb verseit vitatják meg. Vitaindító FábiánImre. Az ülés második részében Kinde Annamária megzenésített verseket adelô. május 13., csütörtök - Az Irodalmi Kerekasztal és a kör szervezésébenpénteken délután Szabó T. Attila tart elôadást az SZMH-ban. május 21.,péntek - Ma este a kör tagjai az I. Vulcan Emlékmúzeumban Emil Isac, AdyEndre és Iosif Vulcan irodalmi kapcsolatairól beszélgetnek. Közremuködneka színház muvészei, az Ady Endre és a Iosif Vulcan kör tagjai. május 27.,csütörtök - Pénteken délután Nikolits Árpád olvas fel karcolataiból. VitaindítóKôrössi P. József.

1976. (ôszi évad) szeptember 25., szombat - A kör vasárnap reggel 9órakor vezetôségi gyulést tart az SZMH-ban. október 1., péntek - A körma vezetôségi ülést tart. október 3., vasárnap - Induláskor címmel FábiánImre interjúja Tóth Károllyal és Constantin Malinaasal az irodalmi körökrôl.október 14., csütörtök - Holnap Robotos Imre vitaindítója alapján FarkasAntal riportját vitatják meg. Felolvassa Lavotta Károly. október 28., csütörtök- Holnap dr. Deé Nagy Anikó, a Teleki-téka fôkönyvtárosa elôadást tartTeleki Sámuelrôl. november 4., csütörtök - Holnap Kôrössi P. József verseitvitatják meg. Vitaindító Török Miklós. A kör meghívottja Csoma Judit, akiezúttal zeneszerzôként mutatkozik be. november 12., péntek - Ma délutána kör vendégei Jakabos Ödön és Magyari Lajos költô. Miske László elôadjaMagyari Lajos Kôrösi Csoma Sándorról szóló poémáját. november 18., csütörtök- Holnap a kör vendége Balogh Edgár közíró, aki Táj és nép az irodalombancímmel tart elôadást a hazai magyar irodalom idôszeru kérdéseirôl. november25., csütörtök - Holnap a Muvelôdés szerkesztôi és a kör tagjai beszélnekaz irodalmi körök helyzetérôl, szerepérôl. Jelen lesz Kovács János fôszerkesztô,Znorovszky Attila szerkesztô, valamint a szalontai Arany János kör tagjai.december 3., péntek - Ma este az SZMH-ban ülést tart a kör vezetôbizottsága.december 9., csütörtök - Pénteken megvitatják Hunyadi Mátyás verseit. Meghívottvendég Márkus János, aki népdalokat ad elô. december 16., csütörtök - Holnapa kör vendége Illyés Kinga marosvásárhelyi színmuvésznô.

1977. január 6., csütörtök - Holnap délután a kör vezetôi közlik irodalmipályázatuk eredményét, majd felolvasnak a legjobb pályamunkákból. KözremuködikMárton Erzsébet. január 13., csütörtök - A holnapi kör vendége SzámadóErnô érkeserui és Sárközi Gergô árpádi költô. január 20., csütörtök - PéntekenAra Kovács Attila tart elôadást, majd Pataki István versciklusa kerül megvitatásra.Vitaindító Kôrössi P. József. január 27., csütörtök - Pénteken az IrodalmiKerekasztal közös rendezvényén Salamon László tart elôadást Váradi emlékekés látomások címmel. Közremuködik Márton Erzsébet. február 3., csütörtök- Holnap a kör témájául Gittai István versei szolgálnak. Vitaindító BölöniSándor. A kör meghívott vendége Tuzson Erzsébet tanárnô, aki a nagyváradiirodalmi élet hagyományairól értekezik. február 10., csütörtök - Holnapa kör tagjai találkoznak a Korunk szerkesztô munkatársaival. Láng Gusztávegyetemi tanár Hagyomány és modernség az irodalomban címmel tart elôadást.Kántor Lajos szerkesztô a Korunk költészetérôl szól. február 17., péntek- Ma Robotos Imre bevezetôje után Szilágyi Aladár novelláját vitatják meg.A kör vendégei a Kortárs Színpad tagjai, akik Nyugtalan tavasz címu musorukatmutatják be. február 24., csütörtök - Holnap Fábián Imre vitaindítója utánFarkas Antal verseit elemzik. Meghívott vendégként Marossy Anna tart elôadástútiélményeirôl. március 4., péntek - Ma délután megvitatják Molnár GusztávAz elmélet küszöbén címu nemrég megjelent Forrás-kötetét. Vitaindítót BretterGyörgy egyetemi tanár tart. március 10., csütörtök - Holnap Gagyi Józsefverseit vitatják meg. Vitaindító Fábián Sándor. A verseket Bathó Ida olvassafel. Az est vendége Bréda Ferenc. március 17., csütörtök - Holnap együttesülést tart az Ady Endre és a Iosif Vulcan irodalmi kör. Vitaindító FábiánImre, közremuködik Marcel Popa és Wellmann György. március 24., csütörtök- Holnap elsô pontként Szilágyi Aladár olvassa fel értekezô prózáját, majdmegvitatják Tóth Ágnes verseit. Vitaindító: Gheorghe Moldovan és HunyadiMátyás. Közremuködik Wellmann György színmuvész. március 31., csütörtök- Holnap musoron Márkus János, aki folkénekeket mutat be, majd Zudor Jánosverseit vitatják meg. Vitaindító: Hunyadi Mátyás, a verseket Gyulai Katalinolvassa fel. április 7., csütörtök - A kör vendége holnap Gy. Szabó Béla.A képzômuvészt Bölöni Sándor mutatja be. április 14., csütörtök - Holnapa kör elsô részében Csíki László és Király László költôkkel, valamint K.Jakab Antal kritikussal folytat beszélgetést Kôrössi P. József és HunyadiMátyás. Ezt követôen Adonyi Nagy Mária verseit Fábián Sándor vitaindítójanyomán beszélik meg. A verseket Gyulai Katalin olvassa fel. (Másnapi hírszerint elmarad a kolozsvári vendégek fellépése.) április 21., csütörtök- Holnap Szilágyi Sándor az RKP ideológiai propagandájáról tart elôadást,majd Víznyugattól Vízkeletig címmel Cseke Péter Forrás-kötetét vitatjákmeg. április 28., csütörtök - Holnap az Al. Moghioroa Líceum dísztermébentart ülést a kör. Vendég Tóth Sándor egyetemi elôadótanár, aki A Korunkszerepe muvelôdéstörténetünkben címmel tart elôadást. Csoma Judit a Korunkbanmegjelent verseket ad elô. május 5., csütörtök - Holnap Szilágyi AladárRománia függetlenségének százéves évfordulóját méltatja. Ezután Szabó József,a nagyváradi színház rendezôje elôadást tart a korszeru színház kérdéseirôl.Második napirendi pontként megvitatják Hunyadi Mátyás verseit. VitaindítóPéli Elemér, a verseket elôadja Gyulai Katalin. május 12., csütörtök -Holnap a kör ülésén Bustya Endre, a Korunk szerkesztôje tart elôadást Adyköltészetének utolsó éveirôl. A költô muveibôl Técsy Sándor színmuvészolvas fel. május 19., csütörtök - Az Ady Endre Irodalmi Kör és az IrodalmiKerekasztal közös rendezvényén Robotos Imre író tart elôadást A szatíratársadalmi szerepe címmel. A továbbiakban Visky András verseit vitatjákmeg Ara Kovács Attila, Gittai István és Kôrössi P. József vitaindítójaalapján. A verseket Wágner Márta olvassa fel. május 27., péntek - Ma megvitatjákS. István János és Halász Zoltán verseit. Vitaindítót Schneider Antal ésZudor János tart. A verseket Molnár Anikó olvassa fel. június 2., péntek- Ma délután tartja évadzáró ülését a kör. Az alkotó tagok olvasnak felírásaikból, majd paródiák következnek.

1977. (ôszi évad) augusztus 30., kedd - Pályázati felhívás: Mit jelentszámodra Ady? A kör pályázatára versekkel vagy rövidprózával jelentkezhetminden 30. évét be nem töltött tollforgató, akinek még nem jelent meg kötete.szeptember 16., péntek - Ma délután elemzô ülést tart a kör vezetôsége.szeptember 22., csütörtök - Holnap az ülés elôadója Tuduka Oszkár, akiAdy és Goga barátságáról tart elôadást. Ezt követôen a kör tagjai olvasnakfel írásaikból. szeptember 29., csütörtök - Holnap Hunyadi Mátyás verseitvitatják meg. Vitaindítót Kôrössi P. József tart A cirkuszigazgató nemjár cirkuszba címmel. Meghívott Weiss István. október 6., csütörtök - Akör ülésén holnap Tóth Ágnes novelláit vitatják meg Szilágyi Aladár vitaindítójaalapján. A kör meghívottja Tóth János, aki Ady-hagyományok ápolása Nagyváradoncímmel tart elôadást. október 13., csütörtök - Holnap Gittai István verseikerülnek megvitatásra. A kör meghívottai - Tóth János, Indig Ottó, TudukaOszkár - Ady életének váradi vonatkozásairól beszélnek. október 20., csütörtök- Holnap a találkozó meghívottja Robotos Imre, aki Ady és Itóka címmeltart elôadást. Közremuködik Gábor Kati. október 27., csütörtök - Az Ady-körholnap a marosvásárhelyi Régizene együttest látja vendégül. Az együttestagjaival Márkus János beszélget. november 3., csütörtök - Holnap IndigOttó tanár beszél Elfelejtett Ady-írások a nagyváradi sajtóban címmel.Papp Magda és dr. Andrási Gyula Ady-dalokat ad elô Horváth Magda és FarkasPál zongorakíséretével. Bevezetô: Tuduka Oszkár tanár. november 10., csütörtök- Holnap a találkozó meghívottja Aradi József, a Korunk szerkesztôje, akiMuvelôdésünk nagykorúsága címmel tart elôadást. november 17., csütörtök- Holnap Szôcs Géza (érdekesség: a lap Szucs Gézaként említi) Kilátótoronyés környéke címu könyvét vitatják meg. Vitaindító Tamás Gáspár Miklós.november 24., csütörtök - Pénteken a kör tagjai meghallgatják F. BathóIda, Miske László, Técsy Sándor és Tóth György ez alkalomra készült musorát.november 27., vasárnap - Oldalas összeállítás az Ady-kör pályázatának legjobbanyagaiból (Mit jelent számomra Ady?). I. díj: Cseke Vanda, II. díj: BarabásZoltán (mindketten váradiak), III. díj: Csiszár Júlia, Zilah. Dicséret:Ferenczi Bálint - Sepsiszentgyörgy, Mészlei József - Köröspatak, DemeterZsolt - Sepsiszentgyörgy. december 1., csütörtök - Pénteken Balla Zsófiaverseit vitatják meg. A fagyra tôrt emel az ág címmel Tóth Károly JózsefAttilára emlékezik, Gyulai Katalin a költô verseibôl szaval. december 9.,péntek - Ma Gálfalvi György Marad a láz? címu interjú-kötetét vitatjákmeg. A beszélgetésen részt vesz: Czegô Zoltán, Csíki László, Éltetô József,Kenéz Ferenc, Király László, Kocsis István, Magyari Lajos, Molnos Lajos,Tömöry Péter, Vári Attila. december 15., csütörtök - Pénteken megvitatjákCsíki László új verseskötetét. Vitaindító K. Jakab Antal.

1978. január 12., csütörtök - A kör meghívott vendége holnap Técsy Sándorszínmuvész. Megvitatják Hunyadi Mátyás prózaverseit, vitaindító GittaiIstván. január 19., csütörtök - Holnap Zudor János versösszeállítását vitatjákmeg. Vitaindító Hunyadi Mátyás. január 27., péntek - Ma du. Farkas Antalverseit vitatják meg. Ezt követôen zenés musorra kerül sor, közremuködneka Filharmónia tagjai. február 2., csütörtök - Holnap Egyed Péter A partonlovashajnal címu kötetét vitatják meg. Vitaindító Szôcs Géza. február 10.,péntek - Ma Tamás Gáspár Miklós tart elôadást Pilinszky János költészetérôl.február 16., csütörtök - Pénteken a Filharmónia néhány tagja lép fel. UtánaRobotos Imre tart elôadást Mórus Tamásról, az Utópia szerzôjérôl. március2., csütörtök - Pénteken a kör meghívottja Gagyi József egyetemi hallgató,aki A népi kultúra napjainkban címmel tart elôadást. Kísérôzenét a kolozsváriBodzafa együttes szolgáltat, majd Boér Ferenc Ady-musora következik. március10., péntek - Ma dr. Török Róbert Mi a modern az új zenében? címmel tartaudícióval kísért elôadást. március 23., csütörtök - Pénteken ViktorinErvin (?) egyperceseit vitatják meg. Vitaindító Zudor János. A kör meghívottjaJovián György festômuvész. március 30., csütörtök - Holnap a kör meghívottjaJakó Zsigmond, aki Táj és ember a középkori Biharban címmel tart elôadást.április 6., csütörtök - Pénteken délután neves vendéget vár ülésére azAdy-kör. Benkô Samu muvelôdéstörténész tart elôadást Eötvös József Dózsa-regényérôl.április 13., csütörtök - Pénteken az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör tagjaitlátják vendégül. április 20., csütörtök - Pénteken Hunyadi Mátyás novellájátvitatják meg. Vitaindító Ara-Kovács Attila. A kör meghívottja Kilin Ildikóbábmuvész, aki A kis herceg címu elôadásából mutat be részleteket. április27., csütörtök - Pénteken a Táltos együttes a kör meghívottja: Józsa Erika,Horváth Károly, Márkus János és Kovács András. május 4., csütörtök - Péntekena kör meghívottja Gáll Ernô akadémikus, a Korunk fôszerkesztôje, aki Azutópia lehetôségei címmel tart elôadást. május 11., csütörtök - PéntekenZudor János verseit vitatják meg. Vitaindító Kôrössi P. József. A kör meghívottjaBányai Irén, a sepsiszentgyörgyi színházi kollokvium díjazottja, valamintBölöni Sándor, a színház irodalmi titkára. május 26., péntek - Ma PatakiIstván paródiáit vitatják meg. A kör vendégei A Hét szerkesztôi: HorváthAndor, Rostás Zoltán, Szekernyés János, valamint az ARS NOVA táncegyüttes.

1978. (ôszi évad) szeptember 27., szerda - Kôrössi P. József dedikáljama a Luceafarul könyvesboltban (Fekete Sas-passzázs) Valami elkerülhetetlencímu kötetét. október 27., péntek - Délután az Irodalmi Kerekasztal ésaz Ady-kör közös rendezvénye: Domokos Géza Olvasói igények és a könyvkiadáscímu elôadása. november 3., péntek - A kör mai ülésén Gittai István Szeszélyesgalopp címu kötetét vitatják meg. Vitaindító Mózes Attila. november 10.,péntek - Ma napirenden Vitus K. György versei. Elôadja Wellmann György.Vitaindító Hunyadi Mátyás. november 17., péntek - Ma Zudor János Mit várunka kultúrától? címu szocio-riportösszeállítása hangzik el. november 22.,szerda - Az Irodalmi Kerekasztal és az Ady-kör közös rendezvénye: KányádiSándor elôadása Gyermek- és ifjúsági irodalmunk nemes hivatása címmel.december 1., péntek - Ma Nikolits Árpád novelláit vitatják meg. VitaindítóSzilágyi Aladár. december 8., péntek - Ma napirenden Kôrössi P. Józsefverseskötetének megvitatása. Vitaindító Ara-Kovács Attila. december 15.,péntek - Ma Cosma Mircea pantomimmuvész elôadását tekinthetik meg, majdKôrössi P. József vitaindítója után Hunyadi Mátyás novelláit vitatják meg.december 22., péntek - Ma napirenden Adonyi Nagy Mária Emlék jelen idôbencímu Forrás-kötetének megvitatása. december 29., péntek - Az Irodalmi Kerekasztalés az Ady-kör közös rendezvényén ma Gáll Ernô Irodalom és önismeret címmeltart elôadást.

1979. január 5., péntek - Ma Hertz Péter spirituálékat ad elô. CsehTamás dalait lemezrôl játsszák, majd Pataki István verseit vitatják meg.január 11., csütörtök - Holnap Dusa Ödön, a kolozsvári kísérleti színházvezetôje versmusort ad elô, majd Halász Zoltán verseit vitatják meg. VitaindítóZudor János. január 26., péntek - Ma Bréda Ferenc esszéit vitatják meg.Meghívott vendégek: Aradi József (Korunk), Ágoston Vilmos (marosvásárhelyirádió), Szôcs Géza (Igazság). február 2., péntek - Ma Trifán László énekel,majd Nagy Dezsô verseit vitatják meg. Vitaindító: Hunyadi Mátyás és KôrössiP. József. február 16., péntek - A kör ma az Ifjúmunkás szerkesztôit látjavendégül. Az irodalmi-zenés musor után Cseke Gábor, Lázár László, Tar Károlyés Znorovszky Attila beszélget a jelenlevôkkel. március 1., csütörtök -Pénteken Halász Tibor muegyetemi hallgató klasszikus gitárszámokat ad elô,majd az érszôllôsi Tóth Marika népdalokat énekel. március 8., csütörtök- Pénteken Schuller Elza kolozsvári filológus hazai költôk verseibôl összeállítottmusora hangzik el. Utána Tüzes Bálint verseit vitatják meg. VitaindítóBretter Zoltán. március 10., szombat - Székely Jánost látja vendégül maa Nagyváradi Állami Színház, a Megyei Könyvtár és az Ady-kör. március 21.,szerda - Pénteken Mátray László szavalómusora - Egyenes beszéd - SzilágyiDomokos emlékére. március 30., péntek - Az Irodalmi Kerekasztal és az Ady-körközös rendezvénye: Kortárs dráma - kortárs színház. Kántor Lajos elôadása.április 6., péntek - Szilágyi N. Sándor Világunk, a nyelv címu tanulmányátmutatják be Cs. Gyímesi Éva bevezetôje alapján. április 27., péntek - Maaz Irodalmi Kerekasztal és az Ady-kör közös rendezvényén Bajor Andor Szülôföldés irodalom címmel tart elôadást. május 4., péntek - Ma Perecsenyi AttilaSzilágyi Domokos verseibôl ad elô összeállítást, majd Sall László verseitvitatják meg. május 11., péntek - Ma Varga Gábor Az ötödik ostrom avagyVárad vesztése címu írását vitatják meg. Történelmi bevezetôt tart NagyBéla. Vitaindító Bölöni Sándor. május 24., csütörtök - Az Irodalmi Kerekasztalés az Ady-kör vendége holnap a Bábszínházban Szôcs István kritikus. június8., péntek - Ma évadzáró ülés: Simon Magda munkásságát méltatja BölöniSándor. Közremuködik: Kiss Törék Ildikó.

1979. (ôszi évad) szeptember 20., csütörtök - Holnap a kör aktív tagjaiaz új évad munkatervét és szervezési kérdéseit vitatják meg. október 12.,péntek - Ma Gittai István harmadik verseskötete kerül megvitatásra. A körvendége Wellmann György és Zsehránszky István, utóbbi az Ifjúmunkás szerkesztôje.október 17., szerda - Pénteken Török Miklós egyfelvonásos darabját olvassákfel és vitatják meg. Közremuködik: Wellmann György és Tóth György színmuvészek,valamint Szabó József rendezô. november 9., péntek - Ma musoron MészárosElek verseinek megvitatása. november 30., péntek - Ma Ioan Bunua munkáitJakobovits Márta mutatja be. Utána megvitatják Zudor János verseit. VitaindítóHunyadi Mátyás.

1980. január 4., péntek - Ma az Új év, új távlatok címu összejövetelena kör alkotó tagjai olvasnak fel írásaikból. január 10., csütörtök - PéntekenKôrössi P. József Házigazdánk címu abszurd drámáját Csoma Judit, Tóth Györgyés Darkó István színmuvészek olvassák fel. Vitaindító Tóth Károly. január17., csütörtök - Pénteken napirenden Sall László és Nagy Dezsô verseinekmegvitatása. január 25., péntek - Ma Kallós Zoltánnal, a népszeru folklórkutatóvaltalálkoznak. január 31., csütörtök - Holnap rendhagyó módon kritikusi minôségébenfog bemutatkozni Bajor Andor, a közismert humanista és prózaíró. Mint alegfiatalabb korosztály irodalmi próbálkozásainak egyik legjobb ismerôje,a Forrás sorozat szerkesztôbizottságának tagja ezúttal Cselényi Béla, fiatalkolozsvári költô nemrég megjelent Barna madár címu verseskötetét mutatjabe a szerzô jelenlétében. február 8., péntek - Ma Molnár János prózájávalismerkedhetnek meg a jelenlévôk. Vitaindító Varga Gábor. február 14., csütörtök- Holnap Markó Bélát, az Igaz Szó szerkesztôjét látja vendégül a kör. Aköltô felolvasásra kerülô verseirôl Molnár János tart vitaindítót. február28., csütörtök - Holnap a Korunk folyóirat múlt év szeptemberi költészetiszámáról tart vitát a kör. Meghívott vendégek: Csíki László, LászlóffyCsaba, Balázs F. Attila, Kozma Szilárd. A hír másnapi kiegészítése: Továbbimeghívott: Beke Mihály András, Bréda Ferenc, Bretter Zoltán, Cselényi Béla,Balla Zsófia, Aradi József. Közremuködik a Kortárs Színpad '71. március7., péntek - Ma Molnár János vitaindítója alapján D. Mészáros Elek és HajnalÁgota verseit vitatják meg. március 21., péntek - Ma irodalomoktatás ésalkotás közötti összefüggésekrôl esik szó Bréda Ferenc bánffyhunyadi tanártanítványainak bemutatkozása kapcsán. március 27., csütörtök - Péntekena kör vendége Árvay Árpád, aki a két világháború közötti nagyváradi újságírásés irodalmi élet kapcsán tart elôadást. április 10., csütörtök - Holnapa fiatal költôk Kimaradt szó címu antológiája kerül bemutatásra. Az ülésena kötet váradi szerzôin kívül jelen lesz Ágoston Vilmos, az antológia szerkesztôje,valamint Aradi József, Balla Zsófia, Beke Mihály András, Bréda Ferenc,Bretter Zoltán, Cselényi Béla, Egyed Péter, Gagyi József. április 17.,csütörtök - Holnap a kör meghívottja Imreh István történész, kolozsváriegyetemi tanár, aki Szabad bihariak a feudalizmusban címmel tart elôadást.április 24., csütörtök - Pénteken Gáll Ernô egyetemi tanár, a Korunk fôszerkesztôjetart elôadást A kortárs szociográfia irányzatai címmel. május 8., csütörtök- Pénteken Kertész Attila Siratóének címu versösszeállítása után ZudorJános versei kerülnek megvitatásra. Vitaindító Tóth Károly. május 29.,csütörtök - Pénteken Réty Emese és Cseke Vanda verseit vitatják meg. Vitaindító:Molnár János és Sall László. június 13., péntek - Ma évadzáró ülését tartjaa kör az Irodalmi Kerekasztallal közösen. Bölöni Sándor tart elôadást BabitsMihály életérôl és munkásságáról, majd a váradi stúdiószínház lehetôségeikerülnek megvitatásra.

1980. (ôszi évad) október 3., péntek - Évadnyitó ülést tart a kör. Sorkerül az irodalmi pályázat eredményhirdetésére. október 10., péntek - Maa kör vendége Ioan Bunua grafikus. Második napirendi pontként D. MészárosElek novelláit Varga Gábor vitaindítója alapján elemzik. október 16., csütörtök- Holnap a kör vendége Csontos István, Tóth István és Vilidár István fotómuvészek.Utána Török Miklós vitaindítójával Molnár János novelláit elemzik. október24., péntek - Ma a kör vendége Szôcs Géza, az Igazság munkatársa. november7., péntek - Ma délután Banner Zoltánnal, az Utunk szerkesztôjével beszélgetBölöni Sándor. november 14., péntek - Ma dr. Kovács József Vég-Várad ésa török veszedelem címmel tart elôadást. november 20., csütörtök - PéntekenBréda Ferenc A létezéstôl a lehetôségig címu Forrás-kötetét vitatják meg.december 4., csütörtök - Pénteken napirenden Varga Gábor A disputa címudrámája. Történelmi bevezetô - Nagy Béla. Vitaindító Bölöni Sándor. december12., péntek - Ma vendégül látják Kallós Zoltánt és az Ördögszekér együttest.A beszélgetést gyakorlati bemutató követi. december 18., csütörtök - MolnárGusztáv az Ady-kör vendégeként A XX. század élô emlékezete címmel tartelôadást. (Varga Gábor cikke.)

1981. január 15., csütörtök - Pénteken az Ady-kör ülésén Sall Lászlóés Zudor János olvas fel verseibôl. január 22., csütörtök - Pénteken RobotosImre Harc az abszurddal címmel tart elôadást. január 30., péntek - Az elôzôhír szó szerinti ismétlése. Valószínuleg 22-én elmaradt az elôadás. (Sz.L. - megjegyzés.) február 12., csütörtök - Holnap Réty Emese verseit vitatjákmeg Sall László vitaindítója alapján. február 19., csütörtök - Holnap anagykárolyi Vasárnapi Fórum nevu kör három tagját látják vendégül: KárolyiS. Mihályt, Kádár Ferencet és Sróth Ödönt. A vendégek verseikbôl olvasnakfel. február 27., péntek - Ma Nikolits Árpád olvas fel az Üres házak, mindvárosra mentek címu monográfiájából. Vitaindító Varga Gábor. március 5.,csütörtök - Holnap Gittai István legújabb verseibôl olvas fel. A kör meghívottjaJurcsák Tibor paleontológus, aki Az evolúció bizonyítékai a Körösök vidékéncímmel tart elôadást. március 12., csütörtök - Pénteken meghívott vendégBihari Sándor zeneszerzô. A 80 éves muvész munkásságát Tuduka Oszkár méltatja.Közremuködik: Papp Magda, dr. Andrássy Gyula, Boros Konrád Katalin, SzéllPatka Eta, Podráczky Ibolya, Fogel Nadja, Thurzó Sándor József és HausmannGyörgy. március 19., csütörtök - Holnap napirenden: Romániai magyar beat-és popzene jelene, múltja és jövôje. Közremuködik: Horváth Károly, KertészAttila, Gyulai Katalin, valamint Spaller Katalin és táncegyüttese. március27., péntek - Ma délután meghívott Fodor Sándor író, aki a gyermekirodalomróltart elôadást. Utána verseket olvasnak fel Máté Imre nemrég megjelent kötetébôl.április 2., csütörtök - Pénteken a kör kolozsvári vendégei: Zrínyi Ildikóés Fejér István, akik Ha folyóvíz volnék címu musorukat mutatják be. Másodikpontként Bréda Ferenc A létezéstôl a lehetôségig címu esszékötetét vitatjákmeg. április 9., csütörtök - Pénteken Tóth Károly bevezetôje után SzilágyiAladár Apák vétkét a fiakban címu regényének egy részletét vitatják meg.április 17., péntek - A kör ülésén Fábián Sándor és Nikolits Árpád e hétendedikált köteteit méltatja Varga Gábor. április 23., csütörtök - Holnapa székelyudvarhelyi Hortus Musikum régizenei együttes lép fel, majd KósaSzántó Vilma csíkszeredai szociológus tart elôadást Népi kultúra - közösségimodell címmel. május 14., csütörtök - Holnap Balogh Edgár tart elôadástKözügy és szellemiség címmel. május 22., péntek - Holnap Spaller Árpádtanulmányát és Hunyadi Mátyás novelláit vitatják meg. május 28., csütörtök- Holnap Vécsey Gyula csíkszeredai muzeológus Csíki muemlékek és jelképekcímmel tart elôadást. Utána Gyulai Katalin mutatja be Pilinszky-versekbôlösszeállított musorát. június 4., csütörtök - Holnap Kovács Lajos, a MagyarNemzetiségu Dolgozók Bihar megyei Tanácsának elnöke tart elôadást A testvériségútjai címmel. Utána Vajda Zsuzsa, Csortán Márton, valamint Köntés Rékakolozsvári elôadómuvészek mutatják be Állandó a változóban címu, WeöresSándor-versekbôl összeállított musorukat. június 11., csütörtök - Holnapévadzáró ülés keretében a kör alkotó tagjai olvasnak fel verseikbôl. Közremuködik:Kuki Levente és Rácz Attila folkénekesek.

1981. (ôszi évad) október 1., csütörtök - Pénteken évadnyitó ülésenszervezési kérdések megvitatása után Molnár János olvassa fel Sajtóvisszhangcímu összeállítását. A kör vendégei fiatal váradi képzômuvészek, valamintAndrássy Katalin zongoratanár. október 8., csütörtök - Holnap Fejezeteka nagyváradi színház történetébôl címmel tart elôadást dr. Indig Ottó,majd Varga Gábor olvassa fel esszéjét a hazai magyar líra utánpótlásáról.október 15., csütörtök - Holnap sor kerül dr. Indig Ottó színháztörténetielôadásának második részére, majd Molnár János novelláit vitatják meg TóthKároly bevezetôje után. október 18., vasárnap - Az Ady-kör 33. évadja (VargaGábor cikke.) október 22., csütörtök - Pénteken a kör vendégei: Vári Attilaíró és Fekete Károly színmuvész. november 12., csütörtök - Pénteken a körvendége dr. Liviu Borcea történész, aki Várak, ostromok a középkori Biharbancímmel tart elôadást. november 19., csütörtök - Pénteken Spaller ÁrpádPanasz címu musora kerül megvitatásra, majd Sall László verseit vitatjákmeg Halász Zoltán vitaindítója alapján. december 3., csütörtök - HolnapCselényi Béla Tabula rasa címu verseskötetét vitatják meg. Vitaindító KeszthelyiAndrás. december 10., csütörtök - Holnap a kör vendégei a temesvári Látóhatármuvelôdési kör tagjai. december 17., csütörtök - Pénteken a kör vendégeBágyúj Lajos kolozsvári építész, aki a gyulafehérvári muemlék jellegu épületekrôltart elôadást.

1982. április 8., csütörtök - Holnap Arany János-emlékestet szerveznek.Közremuködik: Gyulai Katalin, Firtos Edit, Jank (?) Katalin és GáspárikAttila. Gitározik Rácz Attila. Elôadást tart Molnár Irma és Schun József.április 29., csütörtök - Holnap Az ókori görög muveltség címmel elôadásttart Jakobovits Miklós, Zsakó Zoltán és Tuduka Oszkár. május 7., péntek- Ma Dénes László verseit vitatják meg. Vitaindító Balázs Tibor. május13., csütörtök - Holnap Perecsenyi Attila versmusora kerül bemutatásraKülön világot alkotok magamnak címmel. (Szilágyi Domokos, Juhász Ferenc,bihari gyermekmondák.) május 20., csütörtök - Holnap Boros Zoltán, az RTVszerkesztôje mutatja be Énekben hallottam címu világi énekgyujteményét.Közremuködik a sepsiszentgyörgyi Tinódi régizenetrió: Szilágyi Zsolt, Nemes(Veress?) György és Horváth Károly. június 4., péntek - Ma évadzáró üléséttartja a kör. Vendégük a CRYSIA barlangászkör tagjai, akik a bihari hegységekvilágát mutatják be. Ezt követôen Gittai István Mozgóképek egy idegháborúbólcímu verseskötetét vitatják meg. Vitaindító Tóth Károly.

1982. (ôszi évad) november 4., csütörtök - Holnap évadnyitó ülését tartjaa kör. Tóth János Arany Jánosról tart elôadást.

1983. február 25., péntek - Ma a kör jövôbeni munkájáról és szervezésikérdésekrôl esik szó. április 3., péntek - Ma Az amerikai reklám hatásaa fiatalságra címmel hangzik el elôadás. Utána Hunyadi Mátyás novellái.Vitaindító: Dénes László és Fábián Sándor. április 22., péntek - Ma SzucsLászló verseit vitatják meg. Vitaindító Tüzes Bálint. április 29., péntek- Ma Metz István és Zudor János verseit vitatják meg.

1983. (ôszi évad) augusztus 14., vasárnap - Ébresztgetô (Stanik Istváncikke az Ady-körrôl.) október 13., csütörtök - Holnap a kör vendége ToróTibor, aki újonnan megjelent könyve kapcsán beszél muvészet, fizika ésfilozófia kapcsolatáról. október 18., kedd - Újraindult az Ady Endre Irodalmikör. (Aláíratlan cikk a Fáklyában.) október 21., péntek - A kör mai vendégeLázár László, az Ifjúmunkás szerkesztôje. Fiatal váradi költôk versei kerülnekmegvitatásra. október 27., csütörtök - Holnap Boér Antal matematikus akör vendége, aki a matematikai nyelvészetrôl tart elôadást A matematikaalkalmazási lehetôségei a nyelvészetben címmel. Utána Zudor János olvasfel verseibôl. november 4., péntek - Ma Tóth János A holnaposok és Váradcímmel tart elôadást. Közremuködik Meleg Vilmos. Az ülés második részébenSzucs László olvas fel verseibôl. november 11., péntek - A kör mai összejövetelénirodalom, humanizmus, orvosi etika témában rendeznek beszélgetést, melyenegészségügyi intézmények képviselôi vesznek részt. november 18., péntek- Ma Balázs Tibor verseit vitatják meg. Vitaindítót Szucs László mond.A jelenlévôk Zudor János készülô regényébôl hallgathatnak meg részleteket.november 24., péntek - A kör mai vendége Tóth István, aki NagyváradtólPárizsig - egy pálya állomásai címmel tart elôadást. december 2., péntek- Ma 18 órától Boros Endre újságírói tapasztalatairól beszél, majd SzucsLóránd és Máthé László a városfejlesztéssel kapcsolatos kérdésekrôl tartdiavetítéssel egybekötött elôadást. december 4., vasárnap - A humanistamodernsége. Zudor János cikke Tóth István Ady-köri szerzôi estjérôl. december9., péntek - Egy készülô antológia megvitatására kerül sor. Várják azokjelentkezését, akik még nem küldtek írásokat. december 16., péntek - MaA Magura árnyékában címu irodalmi összeállítás hangzik el a színház muvészeinekelôadásában.

1984. január 12., csütörtök - A kör mai meghívottja az Írószövetségáltal díjazott költô, Gittai István. január 28., péntek - Az örmény kultúramúltja és jelene címmel tart diavetítéssel egybekötött elôadást KeresztesZoltán, Miklósi Sikes Csaba, Jakobovits Miklós. február 3., péntek - MaPicasso kék és rózsaszín korszakáról tart elôadást Jakobovits Miklós. február9., péntek - Holnap a kör meghívottja Arany Béla, aki Isztambul - a Keletkapuja címmel tart diavetítéses elôadást. Utána Kállai László versei kerülnekmegvitatásra. Vitaindító Szucs László. február 24., péntek - Ma az Ady-körbenSall V. László vitaindítója alapján Gyulai Katalin verseit vitatják meg.március 8., csütörtök - Hatalom és áltudomány címmel ma Bodó Barna és BálintffyOttó tart elôadást a körben. március 15., csütörtök - Pénteken a kör vendégeiúj Forrás-kötetes szerzôk: Kovács András Ferenc és Bíró Ferenc. Vitaindító:Szucs László és Sall V. László. március 30., péntek - A kör vendége ImrehIstván, aki A törvényhozó székely falu címu könyvével kapcsolatban tartelôadást. április 6., péntek - Ma 18 órától Spaller Árpád tart elôadástKôrösi Csoma Sándor életmuvérôl. április 13., péntek - A körben BurghardtPál a keleti filozófiáról s a hinduizmusról tart elôadást. április 27.,péntek - A körben Demény Piroska a népzenegyujtésrôl tart elôadást. május4., péntek - Szucs László versei kerülnek megvitatásra. Vitaindító GyulaiKatalin. május 10., csütörtök - Pénteken Hadnagy Árpád muzeológus Biharmegye természeti ritkaságairól tart elôadást. Második napirendi pont: ZudorJános versei. június 1., péntek - Ma délután Sall V. László gyermekverseibôlolvas fel. június 14., csütörtök - Évadzáró ülést tart a kör. Méhes Györgyúj könyvét (Bizalmas jelentés egy fiatalemberrôl) Pásztorné Szabó Gabriellaismerteti.

1984. (ôszi évad) szeptember 28., péntek - A körben elôször Janus Pannoniusraemlékeznek születésének 550. évfordulóján. Ezt követôen Bartos Elekes Ildikóés István marokkói élménybeszámolójára kerül sor. október 12., péntek -Ma 18 órától vendég Molnár Gusztáv, akinek Ó, Anglia, Anglia címu tanulmánykötetérôltartanak vitát. Vitaindító Varga Gábor. október 19., péntek - Ma vendégMáté Imre és Gábor Ferenc. A nemrég elhunyt Számadó Ernôvel közös, Segítsmeg emberségünk! címu kötetüket vitatják meg. Vitaindító Fábián Sándor.október 25., csütörtök - Ma a kör vendége Bálintffy Ottó filozófus. Eztkövetôen Dénes László olvassa fel két írását. november 2., péntek - MaHunyadi Mátyás versei kerülnek megvitatásra. Vitaindító Fábián Sándor.A verseket elôadja Gyulai Katalin. november 9., péntek - Az Ady-körbenma Bakk Miklós tart elôadást Az emberi gondolat számítógépes modellezésecímmel. november 23., péntek - A körben a tudományos-fantasztikus irodalomróltartanak vitát. Vitaindító: Méder Zsolt, Szucs László. Gitáron közremuködikBíró Attila. november 30., péntek - A körben ma Józsa István Tudomány ésirodalom viszonya címmel tart elôadást. Gyulai Katalin vitaindítója utánSzucs László olvas fel verseibôl. Közremuködik Bíró Attila és Rácz Attila(gitár). Alkalmi tárlat: Bajkó Csaba (fotó). december 14., péntek - Madélután a készülô antológia szerzôi tartanak közös felolvasást. december21., péntek - Az év utolsó Ady-körén Ábrám Csilla versei kerülnek megvitatásra.

1985. január 25., péntek - A körben (helyszín: a kultúrbizottság terme)Szilágyi Aladár olvassa fel karcolatát, vitaindító Robotos Imre. VendégJakobovits Márta képzômuvész és Meleg Vilmos színész. január 25., péntek- Irodalomköri híradó a Fáklyában. Hunyadi Mátyás cikke az Ady-kör legutóbbiüléséról. Az Ady-kör vezetôsége vers és rövidpróza-pályázatot hirdet fiataloknak.Határidô: március 31. február 8., péntek - Szucs László olvassa fel prózaverseit,vitaindító Gittai István. A kör vendége Thurzó Sándor József. február 22.,péntek - A körben ma Erdôdi György olvas fel prózáiból. Vitaindító NikolitsÁrpád. március 7., péntek - A körben Balla István olvassa fel karcolatait.Vitaindító Szilágyi Aladár. március 22., péntek - A körben Zudor Jánosolvas fel verseibôl. Vitaindító Dénes László. Kiértékelik a pályázatot,amelyre 44 munka érkezett. Vers elsô díj: B. Várady József, próza elsôdíj: Romanov György. Különdíj: Seres Sándor. április 5., péntek - RomanovGyörgy olvas fel írásaiból, vitaindító Hunyadi Mátyás. A kör vendége KindaPéter nagybôgôs. április 7., vasárnap - Látóhatár rovat: oldalas összeállítása kör pályázatára beérkezett anyagokból: Romanov György, B. Várady József,Szôke Mária, Göndör János, Erdei Éva, Seres Sándor. április 11., csütörtök- A körben Fábián Sándor nyilvános interjút ad Nikolits Árpádnak. KözremuködikKôrösi Csaba, F. Bathó Ida, Meleg Vilmos, Szentmiklósi József, dr. AndrássyGyula, Boros Konrád Katalin, Dankó János, Rácz Attila, valamint FerenczyBéla grafikus. A találkozót megismételték 29-én Szalontán. április 18.,csütörtök - A körben pénteken Seres Sándor olvassa fel verseit. VitaindítóHunyadi Mátyás. május 11., péntek - A kör irodalmi délutánt rendez. RobotosImrével beszélget Nikolits Árpád. Közremuködik dr. Andrássy Gyula, BathóIda, Boros Konrád Katalin, Balogh József, Deutsch Vera, Meleg Vilmos, MolnárJúlia, Rácz Attila. május 25., péntek - Fekete Attila olvassa fel karcolatait.Vitaindító Varga Gábor. június 14., péntek - Kohn József három filmjétvetítik le. Bevezetô: Robotos Imre. június 21., péntek - A Kriterion Kiadónálmegjelent Alapmuvelet címu antológia Bihar megyei szerzôi olvasnak fel.Vendég a könyv szerkesztôje, Markó Béla. június 23., vasárnap - Látóhatár- oldalas összeállítás az Alapmuvelet bihari szerzôinek írásaiból, valamintMarkó Béla cikke Az újítás hagyománya címmel az antológiáról.

1985. (ôszi évad) szeptember 27., péntek - Évadnyitó köri ülés a Romanautca 3. szám alatt. Közös felolvasás. október 11., péntek - Szombati IstvánA férfi titkárnô címu egyfelvonásos vígjátékát olvassa fel. A mubôl a KortársSzínpad tagjai olvasnak fel. Vitaindító: Szucs László és Sall László. Akör vendége Kiss Törék Ildikó, a színház magyar tagozatának vezetôje. október18., péntek - Horváth Imre-est az SZMH-ban. Kérdezett Nikolits Árpád. Azest meghívott elôadói: Andrássy Gyula, Dankó János, F. Bathó Ida, KissTörék Ildikó, Meleg Vilmos, Rácz Attila, Széll Patka Eta. Kisorsolják TolnayTibor egyik festményét. A találkozóról Implon Irén ír a Fáklya október27-i számában. november 15., péntek - A Romana utcában Nikolits Árpád Igazolásoka mennybemenetelhez címu regényét mutatják be. Közremuködik Varga Vilmosszínmuvész. Vitaindító: Varga Gábor és Stanik István. A kör vendége AczélErvin karmester. november 20., szerda - Az SZMH-ban Nikolits Árpád kérdéseireTóth István költô válaszol. Közremuködnek: F. Bathó Ida, Boros Konrád Katalin,Bányai Irén, Andrássy Gyula, Medgyesfalvy Sándor, Meleg Vilmos, Meleg Hortenzia,Dankó János, Lucian Malioa, Thurzó Sándor József és Criaan György. december6., péntek - A Romana utcában verseibôl olvas fel Szabó Edit. VitaindítóTuduka Oszkár. Széll Patka Eta Kodály-dalokat énekel. december 27., péntek- Versfordításaiból olvas fel Balla István. A kör vendége Jakobovits Mártakeramikus.

1986. január 17., péntek - Dálnoki Emese és István filmszövegkönyvébôlhangzanak el részletek. Az írást Domokos Eszter értékeli. Vendég: TokajiÁgnes hegedumuvész. január 24., péntek - Nagy Ilona író nyilvános interjútad Nikolits Árpádnak. Közremuködik: Andrássy Gyula, Boros Konrád Katalin,F. Bathó Ida, Tokaji Ágnes, Bíró I. Géza. január 31., péntek - Dénes Lászlóolvas fel verseibôl. Vendég: Fábián Enikô, Miske László, Szentmiklósi Józsefszínmuvészek, Toró Csilla hegedumuvész, valamint Mottl Román grafikus.Házigazda Stanik István. február 14., péntek - Tóth Ágnes verseit mutatjákbe. Felolvassa Bányai Irén színmuvész. Vitaindító Szilágyi Aladár. A körvendége Papp Magda színmuvész, aki megzenésített Ady-verseket ad elô, FlorianChelu gitárkíséretében. Házigazda Tôke Csaba. február 21., péntek - A körvendége: Bajor Andor író. Közremuködik: Nikolits Árpád (riporter), F. BathóIda, László Attila, Meleg Vilmos színmuvészek, a Csapat színjátszó csoporttagjai, valamint Dankó János zenész. Meghívott Kristófi János festômuvész.március 7., péntek - A kör vendége: Váróné Tomori Viola, a Kukkó címu regényszerzôje. Máté Imre verseibôl F. Bathó Ida és Meleg Vilmos színmuvészekolvasnak fel. Közremuködnek: Tokaji Ágnes (hegedu), Tolnay Tibor (festômuvész),házigazda Gittai István. március 21., péntek - Nikolits Árpád kérdéseiredr. Indig Ottó irodalomtörténész, tanár válaszol. Közremuködik: F. BathóIda és Meleg Vilmos színmuvész, a muzsikát Thurzó Sándor József és MihályAndrás szolgáltatja. április 4., péntek - A kör házigazdája Szilágyi Aladár.Kérdéseire Szentmiklósi József színmuvész, rendezô válaszol. KözremuködikCsíky Ibolya és Miske László színmuvész, akik Hunyadi Mátyás novellájátszólaltatják meg. Az est muzsikusa Tokaji Ágnes, képzômuvésze pedig KissElek. április 25., péntek - Horia Alexandru Cabuo novelláját olvassák felSzilágyi Aladár fordításában. A kör vendége: Aczél Ervin karmester, AllaTautu és Ioan Manea írók, Kiss Törék Ildikó színmuvész. Az est muzsikusaLucian Malioa. Leprich Ilona alkalmi tárlata is látható. május 16., péntek- Kinde Annamária olvas fel verseibôl. Vendég Gyöngyössy István, a Bábszínházkarmestere. Bach-muveket Mihályi András játszik. Házigazda Domokos Eszter.

1986. (ôszi évad) szeptember 26. - Évadnyitó ülés az SZMH-ban. A körtagjai olvasnak fel, majd kidolgozzák a kör féléves munkatervét. MuzsikálMihályi András és Popescu Tier Enikô, Brahms G-dúr szonátáját adják elô.október 17. - A Megyei Könyvtárban tartott ülésen mutatjták be Gittai IstvánMegbillennek a muzsikások címu verseskötetét. Rácz Gyula Szilágyi Domokosmusorából ad elô részleteket. Hegedül Tokaji Ágnes és Thurzó Sándor József.október 31. - A Megyei Könyvtárban köszöntik a 80 éves Horváth Imre költôt.A kör házigazdája: Nikolits Árpád. Közremuködnek: Balla István, dr. IndigOttó, Sall László, Szucs László, Zudor János. Muvészvendégek: F. BathóIda, Banner Zoltán, Gyulai Katalin, F. Márton Erzsébet, akik verseket mondanak.Az irodalmi esten Botis Béla gitározik és a Varadinum vonósnégyes muzsikál.

1987. október 16., péntek - Az évadnyitó ülést a Megyei Könyvtárbantartják, amelyen Lukács Zoltán verseit vitatják meg. október 23., péntek- Beszélgessünk a gyermekirodalomról címmel tartanak vitaestet. A kör íróvendégei: Horváth Imre, Fábián Sándor, Domokos Eszter, Máté Imre és FábiánImre. Meghívott: Ujvárossy László grafikus és Pásztor Gabriella tanárnô.Közremuködik Dálnoki István, valamint a Csapat színjátszó csoport. Helyszína Bábszínház. október 30., péntek - Interjú hármasban. Gittai István válaszolNikolits Árpád kérdéseire. Közremuködik F. Bathó Ida, Meleg Vilmos, SzentmiklósiJózsef színmuvész, Weinberger Attila, Bölöni Júlia és Balogh József muzsikál.november 6., péntek - Zudor János olvas fel verseibôl. Vitaindító SzilágyiAladár. A kör vendége Rácz Mari színmuvész. november 13., péntek - MagyariBarna, a szalontai Arany János Irodalmi Kör tagja olvas fel verseibôl.Vitaindító Sall László. Áprily Lajos költôre Szucs László emlékezik. november20., péntek - Az Ady Endre Emlékmúzeumban Ady Endrére emlékeznek születésének110. évfordulóján. Közremuködik Tóth János muzeológus, Földes László, FodorJudit és Szabó Barna. Az ülés második részében Ábrám Csilla olvas fel verseibôl.Vitaindító Fábián Sándor. november 27., péntek - Irodalompótló pótóra címmelNikolits Árpád és Fábián Sándor beszélget. Közremuködik Ujvárossy Lászlógrafikus, F. Bathó Ida, Meleg Vilmos, Boros Konrád Katalin és Berinde Péter.december 4., péntek - József Attila halálának 50. évfordulójára emlékeznek.A kör második részében Traian Atef olvas fel verseibôl, az Ady Endre IrodalmiKör tagjainak fordításában. december 11., péntek - A színház stúdiótermébenbeszélgetés lesz Színház és közönség címmel. Részt vesz Mircea Bradu, KissTörék Ildikó, Nagy Béla, Szombati Gille Ottó, valamint a színház muvészei.Vendég Kántor Lajos kritikus. december 20., vasárnap - Irodalmi matinéaz SZMH-ban. Felolvasnak: Ábrám Csilla, D. Váradi József, Bogner József,Dénes László, Fábián Imre, Fábián Sándor, Horváth Imre, Gittai István,Kinde Annamária, Sall László, Szucs László, Tóth Ágnes, Zudor János (vers),Balla István, Domokos Eszter, Nikolits Árpád, Stanik István, Szele Tamás,Szilágyi Aladár, Visky András (próza). Vendégek: Tokaji Ágnes, Gaina GerendiDorel és Anikó.

1988. január 8., péntek - A Bábszínház nagytermében Palocsay Zsigmondköltôt faggatja Nikolits Árpád. Verset mond Fodor Judit, Simonfi Amál,Rácz Gyula. Énekel Boros Konrád Katalin és Andrássy Gyula. Kalapács alákerül három Palocsay-kézirat. Kisorsolják Kiss Elek festômuvész grafikáját.Zenél Dankó János. Tóth János Tabéry Gézára emlékezik halálának 30. évfordulóján.január 22., péntek - A Megyei Könyvtárban diákalkotók mutatkoznak be vers,illetve prózai muveikkel, nevezetesen Bölöni Réka, Tamás Gertrudisz Izabellaés Stecz László. Rácz Gyula Fekete Zoltán novelláját olvassa fel. január29., péntek - A Megyei Könyvtárban Fábián Imre olvassa fel verseit. VitaindítóKinde Annamária. Dorin Petrua gitározik, Bölöni Júlia pedig népdalokatad elô. február 5., péntek - A Bábszínházban zenés interjú Dankó Jánossal.Közremuködik: Csíky Ibolya, Belényi Ferenc, Mogyoróssy István színmuvészek,Kovács György, Meleg Attila, Simonfi Amália bábmuvészek, énekel AndrássyGyula, Drimba Nóra, Boros Konrád Katalin, Kovács Tatár Judit. A zenei kíséretetThurzó Sándor József, Berindan Péter, Lucian Malioa és Orbán László, anagyváradi Filharmónia tagjai szolgáltatják. Kérdez: Domokos Eszter ésNikolits Árpád. február 19., péntek - A Megyei Könyvtárban tartott találkozóvendége Szávai Géza író, A Hét szerkesztôje. Kérdez: Nikolits Árpád. Közremuködnek:F. Bathó Ida és Hajdu Géza színmuvészek. Muzsikál Thurzó Sándor József,Emôdi János és Dankó János. Kalapács alá kerül Szávai Géza egyik kézirata.Kisorsolják Leprich Ilona festményét. február 26., péntek - A Megyei KönyvtárbanSzucs László olvas fel új verseibôl. Vitaindító: Gittai István és ZudorJános. Színes tusrajzait mutatja be Marinescu Zsuzsa. Bereczki Ildikó népdalokaténekel. március 4., péntek: A Megyei Könyvtárban Balogh F. András kolozsváriegyetemi hallgató olvassa fel tanulmányát a kortárs kritika fiatal képviselôirôl.március 11., péntek - A Megyei Könyvtárban Simonfi Amália, Wágner Márta,Meleg Attila versösszeállítással köszönti a nôket. Pásztor Gabriella SzigligetiEdére emlékezik. Új verseit olvassa fel Bogner József. Vitaindító ZudorJános. március 18., péntek - A Megyei Könyvtárban Nikolits Árpád pódiumjátékátF. Bathó Ida és Meleg Vilmos olvassa fel. Vitaindító Fábián Sándor. március25., péntek - A kör vendégei az Igaz Szó szerkesztôi: Gálfalvi György,Markó Béla és Nemess László. április 1., péntek - Humorológia címmel akör tagjai olvassák fel írásaikat. április 8., péntek - A Megyei KönyvtárbanTóth Ágnes olvassa fel prózai írásait. Vitaindító Szilágyi Aladár. április15., péntek - A körben Rodica Rao olvassa fel verseit. A verseket KindeAnnamária és Balla István fordította. Vitaindító Szucs László. A kör másodikfelében Zudor János versajánlata hangzik el. április 22., péntek - A körbenD. Váradi József és Bereczki Tibor mutatkozik be verseivel. Vitaindító:Sall László és Szucs László. Közremuködik Rácz Gyula. Az ülés második felébenGittai István versajánlata hangzik el. május 6., péntek - A Megyei Könyvtárbanaz amatôr színjátszásról tartanak kerekasztal-beszélgetést. A találkozónrészt vesznek a Csapat és a Kortárs Színpad '71 színjátszó együttes tagjai.Közremuködik Rácz Gyula és Sall László. Balla István versajánlata is elhangzik.május 13., péntek - Fábián Imre készülô Találós kérdések címu gyujteményérôltart elôadást. május 15., vasárnap - A Fáklya napilap egész oldalas összeállítástközöl a kör alkotóinak írásaiból. május 20., péntek - A Megyei KönyvtárbanKinde Annamária olvas fel új verseibôl. Vitaindító Szucs László. május27., péntek - A kör vendége Balla Zsófia költô. Közremuködik Bíró Józsefszínmuvész. június 3., péntek - Évadzáró ülés a Megyei Könyvtárban. Napirenden:a kör által meghirdetett Ars poetica címu pályázat eredményhirdetése. Azülésen részt vesz Cs. Gyímesi Éva, Markó Béla és Mózes Attila, akik a pályamunkákatelbírálták. Közremuködnek: Rácz Mari és Hajdu Géza színmuvészek. A Varadinumvonósnégyes muzsikál. A pályázat legjobb alkotásait Bíró I. Géza, Dan Perjovschi,Gaina Gerendi Anikó és Dorel, Kiss Elek, Tolnay Tibor, Ujvárossy Lászlóképzômuvészek egy-egy munkájával díjazzák.

1989. január 13., péntek - Pascal Gondolatok címu kötete alapján azemlékirodalomról tartanak vitát. január 20., péntek - A Megyei KönyvtárbanMajla Sándor olvassa fel verseit. Vitaindító Bartus András. KözremuködikF. Márton Erzsébet. január 27., péntek - A kör alkotó tagjai és barátaia Megyei Könyvtár dísztermében találkoznak, és megbeszélik az elkövetkezôhónapok programját. február 2., csütörtök - A Bábszínházban Ady Endre halálának70. évfordulója alkalmából emlékestet rendeznek. Közremuködnek Ács Tibor,Dobos Imre, Medgyesfalvy Sándor, Meleg Vilmos, Rátkai Zoltán, SzentmiklósiJózsef, Varga Vilmos, Hajek Péter színmuvészek, Széll Patka Etelka, SchmidtMagdolna, Andrássy Gyula énekesek, Dankó János és Thurzó Sándor József,valamint Sófalvi István. február 10., péntek - A kör vendége Szántó Jánosépítész. Házigazda Tôke Csaba (I. rész). február 24., péntek - A kör vendégeSzántó János építész. Házigazda Tôke Csaba. Közremuködik Sólyom Lajos grafikus(II. rész). március 3., péntek - Banech Ferenc olvas fel verseibôl. A körvendége Weinberger Attila gitáros. március 10., péntek - Versekkel köszöntia nôket Kéry Sándor. A kör vendége Bajor Andor író. március 17., péntek- Az interjúkészítés muvészetérôl beszélgetnek: Nagy Béla, dr. Indig Ottó,Szilágyi Aladár, Tôke Csaba, Fábián Imre. Vitaindító Stanik István. március24., péntek - Stecz László olvassa fel Változatok idôváltozásra címu oratóriumát.Vitaindító Zudor János. március 31., péntek - Diósszilágyi Ibolya tartelôadást Juhász Gyuláról. A költô verseibôl Rácz Mari olvas fel. április7., péntek - Zudor János frissen megjelent verseskötetét, a Pügmalion monológjátmutatják be. Vitaindítók: Szilágyi Aladár és Stecz László. Közremuködik:Gyulai Katalin, Stanik Anikó és Bölöni Réka. április 14., péntek: KindeAnnamária olvassa fel Az ostrom fokozatai címu írását. Vitaindító SteczLászló, közremuködik Rácz Mari. április 21., péntek - Az Ady Endre IrodalmiKör vendége Tóth István költô. április 28., péntek - A színház stúdiótermébenIrodalom és színház címmel rendeztek vitát. A kör vendége Varga Vilmos.Közremuködik Stanik Anikó. május 5., péntek - A kör tagjai a tantárgyversenyenrészt vett diákokkal beszélgettek. Közremuködött dr. Indig Ottó. május19., péntek - Tuduka Oszkár beszélget Máthé Gáborral, az Ízlésficam - agiccs világa címu kötet szerzôjével. május 26., péntek - László Györgyolvassa fel prózai írásait. Vitaindító Katona József. június 2., péntek- A kör vendége Kányádi Sándor, a Napsugár szerkesztôje. június 9., péntek- Burghardt Pál A tantrikus bölcselet az indiai hagyományokban címmel tartelôadást. június 16., péntek - Évadzáró ülés. Felolvas Gál Éva Emese, GittaiIstván, Pataki István, László György, Zudor János. Közremuködik StanikAnikó.

1989. (ôszi évad) szeptember 29., péntek - Évadnyitó a Megyei Könyvtárban.A kör alkotó tagjai új írásaikból olvasnak fel és meghirdetik a kör Ady-versmondópályázatát. október 6., péntek - A szavalóversenyre benevezettek közülöt elôadó mutatkozik be a közönség és a zsuri elôtt. A kör második részébenZudor János költôi estjére kerül sor. október 13., péntek - Folytatódika szavalóverseny. Kilenc elôadó mutatkozik be. Cs. Erdôs Tibor diapozitívesvetítéssel egybekötött elôadást tart a kör második felében. október 20.,péntek - A szavalóverseny folytatásaként kilenc szavaló mutatkozik be,majd Pataki István olvas fel új verseibôl. október 25., péntek - A színházstúdiótermében tizenketten mutatkoznak be a szavalóverseny keretében. Akör második részében Varga Gábor beszélget Bogdán László íróval. november3., péntek - A szavalóverseny keretében 14 szavaló mutatkozik be. A körvendége Gál Éva Emese költô és Burján Gál Emil képzômuvész. F. Bathó Idaés Kulcsár Edit szaval Gál Éva Emese verseibôl. november 10., péntek -A szavalóversenyen három szavaló mutatkozik be. A kör második részébenJakobovits Miklós útinaplójából olvas fel és diapozítivekkel illusztráljamondandóját. A kör házigazdája Varga Gábor. november 17., péntek - A színházstúdiótermében verseibôl olvas fel Jakab Zsolt. Vitaindítót tart KindeAnnamária. Meghívott vendég Parászka Miklós, a Szatmári Északi Színházrendezôje. Házigazda Dénes László. november 29., péntek - A Megyei Könyvtárbantartják a kör által meghirdetett szavalóverseny középdöntôjét. A zsuritagjai: Varga Vilmos, Tóth János, Tuduka Oszkár. 17 szavaló mutatkozikbe. december 8., péntek - Ioan Biruas, a Iosif Vulcan Kör tagja olvas felverseibôl. Vitaindító Gheorghe Moldovan. december 15., péntek - A Bábszínházbantartják a kör által meghirdetett szavalóverseny döntôjét. A műsort VargaVilmos színmuvész vezeti. 



Internetes verzió: Rédley Tamás 
VISSZA AZ ERDÉLY HONLAPRA

 

 

 


[ címlapra ] - [ városok ] - [ vidék ] - [ aukciók ] - [ fórum ] - [ szálláslehetõségek ] - [ vendégkönyv ] - [ levél ]
[
Kalotaszeg Honlapja ] - [ Erdélyi linkgyûjtemény ] - [ Székely linkgyûjtemény ]